Orvosi Hetilap, 1872. március (16. évfolyam, 9-13. szám)
1872-03-03 / 9. szám
139 140 tagának ruganyos rostjait is, amit épen ellenőrzési kísérletképen eszközöltem. A gombaképer szemölcsök rendeltetése érzés, tapintás, s csak alárendelt tekintetben ízlés, miután itt csak gyéren elszórva és nem is mindenikben fordulnak elő az ismert ízlési végkészülékek. Végre a fonalszerű szemölcsök működése pusztán erőművi. Ezeken kívül azonban az ember nyelvén egy negyedik szemölcs alak is állandóan található, mely a házi nyúlnak szépen kifejlett leveles szemölcsével párhuzamban áll, s mely E. Klein1) által mint ezen név alatt először Weber2) által leírott — említtetik. Tüzetes górcsövi vizsgálat tárgyát azonban e szemölcs nem képezte ; abban az ízlési végkészülékek feltalálására, mint egyedül biztos kriteriumra súly nem helyeztetett, s H. v. Wyss3) azon alapon, hogy ezen állítólagos leveles szemölcsben a kehelyképű szerveket felfedeznie nem sikerült, csakugyan kétségbe is vonja azon állítás jogosultságát, mely ezen képletet, a többi három szemölcsalakkal ellentétben álló külön szemölcskét, mint ízlési szervet akarja felfogni. Vizsgálataim ezen irányban tevőleges eredményekre vezettek, s ellentétben állanak H. v. Wyss tagadó leletével. Ugyanis az ember nyelvének két oldalán, szorosan a nyelvgyöknek nyelvpofai és nyelvínyi átmeneti redőjétől kezdődve, egészen a nyelv mellső harmadáig, tehát a hátsó két harmadot elfoglalólag a nyakhártya a nyelv hossztengelyével keresztező függélyes redőkbe szedett, mely redők magassága, s az azok közötti árkok mélysége mellfelé fokozatosan csökken, lefolyásukban pedig többé-kevésbé egyenes vagy ívszerű irányt követnek. De e redőzet nincs élesen elhatárolva és nem biz oly szabályos kerettel, mint az a házi nyúlnál előfordul, s mint azt alább a ló nyelvénél látni fogjuk, úgy hogy az esetek többségében a szabad szemmeli vizsgálat azt alig is tekintheti szemölcsszerű képletnek, sőt ellenkezőleg igen könyen egyszerű redőképződésnek nézhető az, mint ahogy azt alakjukat és helyzetüket tág határok között változtató szervek burkainál látjuk. Találhatók azonban példányok, — s ez nálam vizsgálat alá vett 20 nyelvnél 4-szer fordult elő, — ahol a hátsó egy harmad oly szépen kifejlődött, hogy a redőképződésseli felcserélés csak kissé figyelmes megtekintésnél is lehetetlen, s ahol a nyelv nyakhártyai felszínétől kissé előemelkedő, */4' hosszú és Vi- széles redős képlet tisztán leveles szemölcsszerű jelleggel lép fel. Ezeknél azután a többi részlet mellfelé hiányzik, vagy fejletlen ügy, hogy ezek megszakítva, hármasával, négyesével álló redőket mutat. Úgy a kifejlett, mint a kevésbé feltűnő példányoknál, a redőzetek oldalfalain épen oly alakú és szerkezetű kehelyképű szerveket, burok- és íz sejteket sikerült találnom, mint milyeneket ugyanazon nyelv árkolt szemölcseiből nyerők, vagy levonva a levonandókat, mint milyenek a házi nyúl leveles szemölcsében előfordulnak, csupán azon különbséggel, hogy itt a kehelyképű szervek száma kevés és elosztásuk szabálytalan. Ezenkívül ezen egész hámréteg alakulása is ugyanazon jelleggel bír, mint a házi és mezei nyúl ismert leveles szemölcseinél , míg a tulajdonképi szemölcsréteg, a kötszövet kifejlettségére nézve inkább háttérbe szorul. Leginkább találhatók az ízlési végkészülékek a hátsó részben, mint amely önállólag kifejlődve is előfordul ; már gyérebben lépnek fel a szaggatott középső harmadban, míg a redőzet mellső harmadában, mely átmenetül tekinthető a közönséges redőképződéshez — azok végkép hiányoznak. Épen azon teljes hasznosságnál fogva, mely az imént leírt leveles szemölcs kehelyképű szervei és az árkolt szemölcsök megfelelő képletei között létezik, felmentve érzem magamat a már mások által ismételve leírtat — ezen alakelemek leírása czéljából — újra elmondani, s utalhatok e tekintetben Schwalbe és Engelmann fenntebb idézett munkáira, hol az ízlésszervek, respective kehelyképű szervek és részeik kitűnő szabatossággal vannak leírva és illustrálva. Az ember nyelvén tehát tényleg egy negyedik szemölcsalak is létezik , mely leveles szemölcsnek (papilla foliata) joggal nevezhető, s mely élettani rendeltetésre nézve az árkolt szemölcsök mellé sorakozik; kifejlettségre azonban tökéletlen, s a házi nyáléhoz hasonlítva, csaknem durványosnak mondható. (Folytatása következik.) Die Zunge. S. Stricker: Handb, d. Lehre s. d. Gewebe, d. Menschen u d. Thiere. 2) Hildebrandt’s Lehrb. Auch d. Anat. Aufl. 4. Bd. IV. pag. 150. Ugyanerről T. C. Mayer. 8) Die becherförmigen Organe der Zunge. Arch. f. Mickr. Anat. Bd. VI. Hft. 3. 1870. pag. 247. „Von Klein wird eines Gebildes auf der Menschenzunge Erwähnung gethan, das angeblich von Hildebrandt (? Weber in Hildebrandt. L. d. Anat. ?) zuerst unter dem Namen der PapiUe foliata zum Gegensatz der übrigen drei Papillenarten beschrieben ist. Es finden sich nähmlich hart an der hinteren Gränze des Zungengrundes zu beiden Seiten einige kleine unregelmässige Falten, bald schärfer, bald weniger deutlich abgegränzt. Becherförmige Organe habe ich daselbst nicht aufzufinden vermocht und kann deshalb diese Falten durchaus nicht für analog der schön ausgebil deten Papilla foliata der Kaninchenzunge erklären.“ Az ember galandférgei. Szaniszló Albert tr. egyetemi tanársegédtől. II. Ha most azon kérdést tesszük fel, mi módon lesz petéből galandféreg vagy általában szólva, mi módon fejlődik ki a galandféreg ? Vagy oly elődi alakokat is tekintetbe kell vennünk, melyek első tekintetre azokhoz semmi hasonlatosságot se mutatnak, melyek mindazáltal nem egyebek mint a galandférgeknek fejletlen alakjai. Sokat foglalkoztatta e kérdés a szakembereket, sok vizsgálódás történt e téren, részint eredménnyel, részint a nélkül. Midőn az ősnemzés mint uralkodó hittétel szerepelt a természetbúvárok előtt, akkor senkinek se jutott volna eszébe arra gondolni, hogy egyik galanaféreg a másiktól származik; a vélemények csak arra nézve különböztek, vájjon a vér, a megevett ételek, vagy más nedvek, vagy épen valamely rohadási folyamat terményei-e azok, melyek a belférgek testének képződéséhez anyagot szolgáltatnak; szerepelt a kórtanban féregkór, féregláz és a féregképzésre való hajlam. Növelte tévhitük erejét azon halnézet is, miszerint az ivarszervek általi szaporodást csakis magasabb rendű állatok tulajdonának tekintették. Majd a 18-dik sz. közepe táján Schwammerdam kimutatta, hogy a tejük is tojásokból lesznek ; ekkor lett ismeretessé a rovarok átalakulása, melynek ismerete, ha hihetetlenséget keltött is némely búvárokban a galandféreg fejlődésének ekkor divatozott dogmája iránt, — mint gyakran történik, — hiányzott a bátorság tekintélyek által elfogadott uralkodó nézetekkel szembeszállani.Később kimondá Pallas,hogy a belférgek is tojásokból lesznek, melyekben Siebold a galandférgeknél 6 horgú ébrényt talált, s így lassankint az e tárgyróli ismeret mindinkább megközelítette a valót, mit legalább főbb vonásaiban és némely fajokra nézve minden részleteiben tisztára deríteni részint állatokkal, részint emberekkel történt azon etetési kisérletek által sikerült, melyeket különösen van Beneden, Haubner, Küchenmeister és Leuckart hajtottak végre. E búvároknak sikerült gálán-