Orvosi Hetilap, 1872. március (16. évfolyam, 9-13. szám)

1872-03-03 / 9. szám

139 140 tagának ruganyos rostjait is, a­mit épen ellenőrzési kísérletképen eszközöltem. A gombaképer szemölcsök ren­deltetése érzés, tapintás, s csak alárendelt tekintetben ízlés, miután itt csak gyéren elszórva és nem is minden­ikben for­dulnak elő az ismert ízlési végkészülékek. Végre a fonal­­szerű szemölcsök működése pusztán erőművi. Ezeken kívül azonban az ember nyelvén egy negyedik szem­ölcs alak is állandóan talál­ható, mely a házi nyúlnak szépen kifejlett leveles szemölcsével párhuzamban áll, s mely E. Klein1) által mint ezen név alatt először Weber2) által leírott — említtetik. Tüzetes górcsövi vizsgálat tárgyát azonban e szemölcs nem képezte ; abban az ízlési végkészü­lékek feltalálására, mint egyedül biztos kriteriumra súly nem helyeztetett, s H. v. Wyss3) azon alapon, hogy ezen állítólagos leveles szemölcsben a kehelyképű szerveket felfe­deznie nem sikerült, csakugyan kétségbe is vonja azon állí­tás jogosultságát, mely ezen képletet, a többi három sze­mölcsalakkal ellentétben álló külön szemölcskét, mint ízlési szervet akarja felfogni. Vizsgálataim ezen irányban tevőleges eredményekre vezettek, s ellentétben állanak H. v. Wyss tagadó leletével. Ugyanis az ember nyelvének két oldalán, szo­rosan a nyelvgyöknek nyelvpofai és nyelvínyi átmeneti redő­­jétől kezdődve, egészen a nyelv mellső harmadáig, tehát a hátsó két harmadot elfoglal­ólag a nyakhár­tya a nyelv hossztengelyével keresztező függélyes redőkbe szedett, mely redők magas­sága, s az azok közötti árkok mélysége mellfelé fokozatosan csökken, lefolyásukban pedig többé-kevésbé egyenes vagy ívszerű irányt követnek. De e redőzet nincs élesen elhatá­rolva és nem biz oly szabályos kerettel, mint az a házi nyúlnál előfordul, s mint azt alább a ló nyelvénél látni fogjuk, úgy hogy az esetek többségében a szabad szemmeli vizsgálat azt alig is tekintheti szemölcs­szerű képletnek, sőt ellenkezőleg igen könyen egyszerű re­­dőképződésnek nézhető az, mint a­hogy azt alakjukat és helyzetüket tág határok között változtató szervek burkainál látjuk. Találhatók azonban példányok, — s ez nálam vizs­gálat alá vett 20 nyelvnél 4-szer fordult elő, — a­hol a hátsó egy harmad oly szépen kifejlődött, hogy a redőképző­­désseli felcserélés csak kissé figyelmes megtekintésnél is lehetetlen, s a­hol a nyelv nyakhártyai felszínétől kissé elő­emelkedő, */4' hosszú és Vi- széles redős képlet tisztán le­veles szemölcsszerű jelleggel lép fel. Ezeknél azután a többi részlet mellfelé hiányzik, vagy fejletlen ügy, hogy ezek megszakítva, hármasával, négyesével álló redőket mutat. Úgy a kifejlett, mint a kevésbé feltűnő példányoknál, a redőzetek oldalfalain épen oly alakú és szerkezetű kehelyképű szerveket, burok- és íz sejt­eket sikerült találnom, mint milyeneket ugyanazon nyelv árkolt szemölcseiből nyerők, vagy levonva a levonan­­dókat, mint milyenek a házi nyúl leveles szemölcsében elő­­fordulnak, csupán azon különbséggel, hogy itt a kehelyképű szervek száma kevés és elosztásuk szabálytalan. Ezenkívül ezen egész hámréteg alakulása is ugyanazon jelleg­gel bír, mint a házi és mezei nyúl ismert leveles szemölcsei­nél , míg a tulajdonképi szemölcsréteg, a kötszövet kifejlett­ségére nézve inkább háttérbe szorul. Leginkább találhatók az ízlési végkészülékek a hátsó részben, mint a­mely önál­­lólag kifejlődve is előfordul ; már gyérebben lépnek fel a szaggatott középső harmadban, míg a redőzet mellső harma­dában, mely átmenetül tekinthető a közönséges redőképző­­déshez — azok végkép hiányoznak. Épen azon teljes hasznosságnál fogva, mely az imént leírt leveles szemölcs kehelyképű szervei és az árkolt sze­mölcsök megfelelő képletei között létezik, felmentve érzem magamat a már mások által ismételve leírtat — ezen alak­elemek leírása czéljából — újra elmondani, s utalhatok e tekintetben Schwalbe és Engelmann fenntebb idézett mun­káira, hol az ízlésszervek, respective kehelyképű szervek és részeik kitűnő szabatossággal vannak leírva és illustrálva. Az ember nyelvén tehát tényleg egy negye­dik szemölcsalak is létezik , mely leveles sze­mölcsnek (papilla foliata) joggal nevezhető, s mely élettani rendeltetésre nézve az árkolt szemölcsök mellé sorakozik; kifejlettségre azonban tökéletlen, s a házi nyáléhoz hasonlítva, csaknem durványosnak mondható. (Folytatása következik.) Die Zunge. S. Stricker: Handb, d. Lehre s. d. Gewebe, d. Menschen u d. Thiere. 2) Hildebrandt’s Lehrb. Auch d. Anat. Aufl. 4. Bd. IV. pag. 150. Ugyanerről T. C. Mayer. 8) Die becherförmigen Organe der Zunge. Arch. f. Mickr. Anat. Bd. VI. Hft. 3. 1870. pag. 247. „Von Klein wird eines Gebildes auf der Menschenzunge Erwähnung gethan, das angeblich von Hildebrandt (? Weber in Hildebrandt. L. d. Anat. ?) zuerst unter dem Namen der PapiUe foliata zum Gegensatz der übrigen drei Papillenarten beschrieben ist. Es finden sich nähmlich hart an der hinteren Gränze des Zungengrundes zu beiden Seiten einige kleine unregelmässige Falten, bald schärfer, bald weniger deutlich abgegränzt. Becherförmige Organe habe ich daselbst nicht aufzufinden vermocht und kann deshalb diese Falten durchaus nicht für analog der schön ausgebil deten Papilla foliata der Kaninchenzunge erklären.“ Az ember galandférgei. Szaniszló Albert tr. egyetemi tanársegédtől. II. Ha most azon kérdést tesszük fel, mi módon lesz petéből galandféreg vagy általában szólva, mi módon fejlődik ki a ga­­landféreg ? V­agy oly elődi alakokat is tekintetbe kell vennünk, melyek első tekintetre azokhoz semmi hasonlatosságot se mu­tatnak, melyek mindazáltal nem egyebek mint a galandférgeknek fejletlen alakjai. Sokat foglalkoztatta e kérdés a szakembereket, sok vizsgálódás történt e téren, részint eredménnyel, részint a nél­kül. Midőn az ősnemzés mint uralkodó hittétel szerepelt a termé­szetbúvárok előtt, akkor senkinek se jutott volna eszébe arra gondolni, hogy egyik galanaféreg a másiktól származik; a véle­mények csak arra nézve különböztek, vájjon a vér, a megevett ételek, vagy más nedvek, vagy épen valamely rohadási folyamat terményei-e azok, melyek a belférgek testének képződéséhez anyagot szolgáltatnak; szerepelt a kórtanban féregkór, féregláz és a féregképzésre való hajlam. Növelte tévhitük erejét azon halnézet is, miszerint az ivarszervek általi szaporodást csakis magasabb rendű állatok tulajdonának tekintették. Majd a 18-dik sz. közepe táján Schwammerdam kimutatta, hogy a tejük is tojásokból lesz­nek ; ekkor lett ismeretessé a rovarok átalakulása, melynek isme­rete, ha hihetetlenséget keltött is némely búvárokban a galand­féreg fejlődésének ekkor divatozott dogmája iránt, — mint gyak­ran történik, — hiányzott a bátorság tekintélyek által elfogadott uralkodó nézetekkel szembeszállani.Később kimondá Pallas,hogy a belférgek is tojásokból lesznek, melyekben Siebold a galandférgek­­nél 6 horgú ébrényt talált, s így lassankint az e tárgyróli ismeret mindinkább megközelítette a valót, mit legalább főbb vonásaiban és némely fajokra nézve minden részleteiben tisztára deríteni részint állatokkal, részint emberekkel történt azon etetési kisérletek ál­tal sikerült, melyeket különösen van Beneden, Haubner, Küchen­meister és Leuckart hajtottak végre. E búvároknak sikerült gálán-

Next