Orvosi Hetilap, 1872. november (16. évfolyam, 44-47. szám)
1872-11-03 / 44. szám
751 szívizom zsíros elfajulása mellett észlelhető. Annyi bizonyos, hogy a szívizom tápláltsági zavarán és zsíros elfajulásán kívül még egyéb valami is szükséges, mi ezen rohamot előidézze, miután számtalan szívzsírosodásra akadunk, hol az említett zsábának nyoma sem volt jelen. A roham rögtöni fellépte, annak belterjessége, a fájdalom sajátlagos természete, a gyorsaság, melylyel az megszűn, a szabad időközökbeni tökéletes jóllét, mindmegannyi körülmények, melyek a baj ideges eredete mellett szoknak. Mindazon idegek,amelyek a szívvel közelebbi vagy távolabbi viszonyban állanak, kiindulási pontját képezhetik a rohamok létrejöttének. A szerzők majd egyik, majd másik ideg mellett törtek lándzsát, anélkül, hogy végmegállapodásra jutottak volna. A fő nehézség abban rejlett, hogy a szívidegzsába egyes tüneteit nem voltak képesek az említett idegek élettani működéséből kimagyarázni, miután ez csak a legújabb idő vívmánya. Heberden és Latham a rohamot szívgörcsnek tartották.Trousseau a szívidegek zsábájának, Ramberg és Friedrich a szívfonat túlérzékenységének, Bamberger túlérzékenységgel párosult túlmozgékonyságnak, Dusch pedig túlérzékenységből eredt szívgörcsnek tekintette. Ez utóbbiakhoz csatlakozik Eulenburg és a bécsi Rosenthal is. Az egyes idegek meghatározása azonban, melyeknek működési zavara a kóros tünetcsoportot előidézi, igen nehéz, miután a szívhez futó idegek oly sokszoros közlekedésben állanak egymással és oly különböző idegrendszerekből erednek, hogy eltekintve a bonci viszonyok zavart voltától, az élettan jelen állása szerint, csak megközelítőleg lehet a kóros tünetek tömkelegét egyik vagy másik szívideg működési zavarára visszavinni, vagy abból kimagyarázni. Az utóbbi évtizedek alatt több szorgalmas kutatásra akadunk, melyekben a szívbeidegzés nehéz kérdése tárgyaltatik; főleg az együttérz ideg és a vérnyomás befolyását a szívműködésre igyekezték felderíteni (Goltz, Vagus und Herz, Virchow’s Arch. XXVI. Bd. S. 1833, Landeis die directe Herzreizung. Heine Über die organische Ursache der Herzbewegung. Müller’s Archiv. Bernstein Herzstillstand durch Sympathicusreizung. Centralblatt f. med. Wissensch. 1863. 52, S. 817.). A kísérletek azonban oly számos és részben ellenmondó adatok halmazára vezettek, melyeknél lehetetlen rendszeres egyöntetűséget keresni, s így tökéletesen egyetértek Eulenburggal midőn azt mondja : „hogy a szívidegzsába homályos és sokoldalú tüneteinek magyarázatánál nem lehet egy bizonyos szívidegrendszert kiindulási góczal tekinteni, hanem a tünetcsoportot élettani úton igyekezzünk szétbontani vagyis kísérleti módon kimutatni, váljon miként lehetnek az egyes szívidegrendszerek a rohamoknál részesítve.“ Megvallom, alig akadtam a kísérleti élettan és kórtan terén bonyolultabb kérdésre, mint épen ez. A jelenkor leggyakorlottabb búvárai sajnálattal vallják be hosszas kutatásaik sikertelen voltát vagy csak részletes eredményét. Az összes kísérleti eredmények és saját kutatásaim alapján igyekszem tehát az egyes kórtünetek magyarázatát megkísérteni, s amennyire lehet élettani képet nyújtani azon kórnak, mely lényegében a szívideghálózatnak eddig még meg nem oldott titkát foglalja magában. (Folytatása következik). *) Főleg a bolygó- és együttérz idegek. 752 Veseköri láb okozta tályog, — hashártya átfúródása után másodlagos hashártyaláb, — hasbeli genygyülem, — halál. Kaczánder Áron tudortól Miskolczon. (Vége). A gyógyeljárásban tervemet a kórfolyam gyors előhaladása meghiúsította, mert a mint annak további lefolyásának rajza elő fogja tüntetni, a sebészet azon törvényét, végre nem hajthattam, hogy a genygyülemnek szabad kifolyást szükségképen teremteni kell oly részekben, melyekben sülyedéstől vagy nemesebb szerveknek az általi bántalmazásától, vagy veszélyt előidézhető roncsolástól, átfúródástól, s ez által valamely üregbe történhető átszivárgástól tarthatni. Első látogatásomkor a fájdalmas bal vesetájra lágyító pépet, s nem annyira a székrekedés megszüntetésére, mint kórisméi tekintetből csőrét rendeltem. Febr. 21-kén reggel a beteg dicsérte állapotát, nyugodtabban pihent, kevesebb fájdalmat érzett, s hasfeszültsége a bőszékelés után engedett, de a bal vesetájoni domborúságnak emelkedése — bár ez csak kis mérvben volt észlelhető — véleményemben még jobban megerősített. Környezetének, s a betegnek kijelentettem, hogy febr. 23-kan a jelzett helyen mélységre egyelőre meg nem határozható nyílási teendek az ott levő genygyülem kiürítése végett. A lágyító pépnek szigorú alkalmazását, s belsőleg kinált rhebarbarával adagoltam. Febr. 22-én este a beteghez sürgősen hívatván, tervem kivitelét és a beteg valószínű megmentetését meghiúsító kórtüneti csoportot szemléltem : nagyfokú láz, hasa puffadt, feszült, vizelési nehézség, mely mindeddig fájdalmatlanul üríttetett, s a feszült alhasi táj leginkább a fanív felett oly élesen fáj, hogy alig érinthető, továbbá émelygés, székelési tunyaság; az alhasi fájdalom — bár kevésbé — a has egész bal részében elterjedve találtatott; szájszárazság, nagymérvű nyugtalanság, s ami feltűnő tünet volt: a combcsont egészen kinyújthatóvá vált, a vesetájoni emelkedés lelapult, a beteg egyoldalon is fekhetett, s a hasüregben hullámzás volt felfedezhető. E tünetek minéműségét taglalván, azt kellett következtetnem, hogy az eredeti lobgóczban kórismézett genygyülem a fali hashártyán történt átfúródás következtében a hasüregbe átszivárgott, mely bántalom okozta folyamat hashártyalábot idézett elő, s innen magyarázhatni, hogy az emelkedés kevésbé volt látható; a beteg a szenvedő oldalon is tudott feküdni, s czombcsontját kinyújthatta, mert a bántalmazás eredeti helyén a geny sülyedése által a nyomás, feszülés megszűnvén, az izmok működésükben felszabadultak. Lágyító pép az alhasra, s belsőleg kínai, szunyallal összekötve, adagolhatott. Febr. 23-kan a láz, a vizelési nehézség és az alhasi fájdalom gyengültek; éjfél után bő vizelés, nagymennyiségű téglaszínű üledékkel állott be, s a has puffadtsága és az abbani hullámzás nagyobbodott. A körtünetek ez álláspontjánál a vesetájon — a kórfolyam góczán — a tályog megnyitásától el kellett állani, mert mint az iménti tünetekből kitetszik, a genynek a hasüregbe történt áttörése után azon helyen tett nyíláson a genygyülem ki nem küszöböltethetett volna, mely nézetben Popper Jr. tagtárs is istápolt, s csakis arra határoztam el magamat, hogy a bántalom góczához közellevő helyen a hasüregbeli genyes folyadékot lecsapolás által kiürítsem, s feltéve azon kórbonczi lehetőséget, hogy összenövés nem létezik a hashártya és a hasüreg szervei közt, a tályogban a geny további képződésének megsemmisítése, illetőleg megakadályoztatása czéljából iblanyos befecskendés sikeres lehet? Márt. 24-én az iménti javalat alapján a csapolást véghez vittem, nem a rendes helyen, hanem oldalt, a csipcsont taréja felett két ujjnyival. Eleinte tiszta, később genyes czafatokkal vegyes, zöld színű, azután tiszta, genyes folyadék üríttetett ki, — körülbelül 8—10 fontnyi. A bekötés után a folyadékot megvizsgálván, annak harmadát az edény alján tiszta, sűrü, sárgás színű geny képezte, miből a kórisme helyessége kiviláglott, de hogy helyes volt-e az eljárás, annak megítélését a t. tagtársakra bízom. Azon nézetben voltam, mit néhány napi észlelésből meghatározni ! L. az OHL. 42-dik számát.