Orvosi Hetilap, 1875. április (19. évfolyam, 14-17. szám)
1875-04-04 / 14. szám
26B úomborúságukkkal a kéregállomány felé tekintő félív alakú, vagy ha igen szélesek, hullámzatos határszéllel végződnek; erre közvetlenül tömött zsiradék következik, mely csecsalakúlag áll be a vesemedenczébe legömbölyített végével, s pedig gyakran mélyebben, mint maguk a veseszemölcsök.1) A vesemedenczéből tekintvén e zsirszemölcsöknek (papillae adiposae) nevezheti a zsircsomókat, azok mint benyúló fésűs léczek tűnnek fel. Mindenik Malpighi lobor egy-egy a medenczébe benyúló egyszerű veseszemölcscsel (papilla renalis) végződik, s pedig közös határszéllel; az iker- vagy hármas laboré ellenben két vagy három lebenyű, s határszélük nyolczas vagy lowerlevélszerüleg mutatkozik, mit már Haller A. ismert, ki ez összetett szemölcsöket összekötött szemölcsöknek (papillae conjugatae) nevezett el.2) Blinden szemölcs 10 — 24 szemölcsikkal (foramina papillaria) bir, melyek már egyszerű nagyításnál kivehetők és a régi bonczárok által is ismerve valának, s együttesen áldott rosta (cribrum benedictum)nevet kaptak. A szemölcs egy rövid kártyás cső, a Hyrtl-féle kisebb kehely (calix minor Hyrtlii) által vétetik körül, melybe a szemölcs mint dugasz nyúlik be; két-három ily cső egy nagyobb csővé, nagy vesekehelylyé (calx major flyrtlii) nyílik egybe, melyek végre 2—3-an, ritkán több számmal, a csövek legnagyobbikává nyílnak össze, s ez a vesemedencze (pelvis renalis). Ez a vese üt- és viszér megött foglal helyet, s tölcsérszerüleg szűkülve a hadvezérbe (ureter) folytatódik. Néha hiányzik a vesemedencze, ilyenkor két nagy kehely közvetlenül megy át a húdvezér képzésébe.3) A vesemedencze nyakhártyája (membrana mucosa) épen úgy hajlik át kitágulva és ívképzés alatt a veseszemölcsre, mint a hüvely nyákhártyája a méh hüvelyi részére, mely átmeneti helyet Hyrtl J. kehelyboltozatnak (fornix calicis) nevezett el.4) A nyákhártya azonban csakis a szemölcs alapja körül türődzik át, hol némi beszorítást okoz, a Henle-féle szemölcsnyakat (collum papillae Henlei) képezvén, de a szemölcs szabad felületére nem folytatódik egészben, hanem csak hámrétege; a szomszédos zsírszemölcsök ellenben fedeznek e nyákhártya által, s vizsgálódásaim szerint ezek a nyákhártyát zacskószerüleg épen úgy türemlítik ki, mint a vastagbél remese- vagy cseplesz-nyúlványai a savós hártyát.5) Öreg egyéneknél hiányoznak közönségesen a kehelyboltozatok, mivel a vesék aggkori sorvadása (atrophia senilis ) következtében mindkét nemű szemölcsök egészen a teljes elsimulásig elfogynak, miáltal a kis kelyhek hosszúságban nyernek ugyan, de haránt átmérőjük egy harmaddal kisebb lesz. Elegemlítendőnek vélem, hogy a górcsői tekintet alapján, a kéregállomány újabb szövetbúvárok által edényes vagy gomolyos (substantia vasculosa seu glumerulosa), a velős állomány pedig csöves állománynak is (substantia tubulosa) neveztetik. ■) H e n 1 e e. m. 2.9 ábra, 5 alatt és 222 ábra, 4 alatt. 2) A 1 b. ab Haller. Elementa Physiologiae. Lausannae et Bernae, 1757—1766. Tom. 8. 4-to. Víl. köt. 254 lap. 8) J. Hyrtl. Lehrbuch der Anatomie des Menschen. 12. kiadás. Wien, 1873. 6 < 7 lap. Ugyanannak: Nierenbecken 23 lap. «) Hyrtl. Nierenbecken. 22 lap. 5; Henle e. m. 293 lap. 264 A vese húdedényei (vasa urini fera). Mindenik húdcsatornácska egy kis hólyaggal, az úgynevezett Bowmann-tokkal (capsula Bowmanni) veszi eredetét, innét mint tekervénycső (tubulus contortus) fut a kéregállományon át, ezt elhagyja és a Henle-féle határrétegen keresztül (stratum limitans Henlei) a Malpighi laborba lép, melyben azonban csak egy darabig halad, mert előbb vagy utóbb hurokképzés mellett, mint Heule-hurok (anya Henlei), visszafordult, hogy a határrétegen át ismét a kéregállományba visszatérjen, hol — mint Schweiger-Seidel F. legelőször kimutatta — többen különféle tekervények után egy nagyobb törzsecskéve egyesülnek); ezek azután egyenes vagy Bellini csövek (tubuli recti seu Bellinianis) neve alatt ismét áthaladnak a határrétegen és belépnek a Blaspighi loborba. Az egyenes csöveket különben a XVII-dik század e jeles bonczára előtt egész egy századdal ismerte és írta le Carpi K.4) E csövek a loborban egyenes vonalban, de a vese szemölcs felé összehajolva haladnak, s kettő kettő egymással igen hegyes szög alatt összenyílik, mi oly sokszor ismétlőjük, hogy a szemölcsnél a Malpighi loboz belépő 300—400 egyenes csövecsből csak legfölebb 40 marad vissza, melyek azután a szemölcs felszínén ugyanannyi finom nyílással, szemölcslikákkal (foramina papillaria), szájadznak, és itt az említett áldott rostát (cibrum benedictum) képezik. Schumlansky A. e nyílásokat hibásan a szemölcs-nyák hártya bélszerű betüremléseinek tekintette, melynek alapján és oldalfalain nyílnának a tulajdonképeni hadcsatornácskák. Eisenhardt G. W. ezért azt vélte, hogy helyesebben jár el, ha e nyílásokat árkocskáknak (foveolae) kereszteli elő, mely téves nézet csak 1862-ben deríttetett fel, illetőleg cáfoltatott meg Henle J. által.6) A mondottak szerint tehát egy lobornak szövecskötege ugyanannyi részkötegből kell, hogy álljon, ahány nyílás van a szemölcsön; e részkötegek a Ferrein-féle lobrok (pyramides Ferreiniii). A lobrok alapja felé egyébiránt a húdcsövecsek összefüggése lazább, mihez a később leírandó edénykötegek is járóinak ; ennek következtében a csövecsek minden oldalra sugárszerűleg széttérni kénteleníttetnek, s így Kölliker A. szerint a Henle-féle határréteget idézik elő.8) A gomolytokokat Bowmann W. búvár fedezte fel 1842- ben 9), s Patruban K. tanár volt az első a ki e gomoly- vagy felfedezőjéről elnevezett tokoknak mivoltát sok más tekintélyes bonczár ellenében felderítette és bebizonyította10); ámbár *) Henle e. m. 303 lap. 280 "ábra. 2) F. Schweiger- Seidel. Die Niere des Menschen uud der Säugethiere. Halle, 1865. Würzburg, med. Zeitsch 6. köt. 151 lap. s) L. Bellini. Exerc tatio anatomici de structura et usu renum. Florentini. 1662. 4-to. *) C. Ca r p i. Commentaria in Mundinum. Bononiae, 1523. 17 lap. 5) A. S b u m 1 a n s k y. De srructura renum. Argentorati, 1788. 61 lap. — G. W. E i s e n h a r d t. De structura renum. Observationes anatomicae microscopicae. Berolini, 1818. 4-to. 13 lap. 6) J. Henle. Göttinger Nachrichten. 1862. Nr. 1 und 7. Ugyanannak: Zur Anatomie der Nieren. Göttingen, 1862. Abhandlungen der k. Gesellschaft der Wissenschaften. 10-dik kötet. ’) A. Ferre in. Observations sur la structure des viscéres nommés glanduleux, et particuliérement sur calies des reines et du. fői. Mém. de l’Académie de Sciences. Paris, 1749 és 1752. 502 lap. „P r olongements“ ®) A. Kö Iliik er. Handbuch der Gewebelehre des Menschen. 5. kiadás. Leipzig, 1867. 487 lap. „Grenzschicht Hen 1 e’s.“ 8) W. Bowmann. On the Structure and Use of the Malpighian Bodies of the Kiduey. Philosophical Transact. London, 1842. I 57 lap. IV. tábla. 10) C. Patruban. Vierteljahrschr. für pract. Heilkunde. IV. Jahrg. 3. kötet. 87 lap.