Orvosi Hetilap, 1875. július (19. évfolyam, 27-30. szám)
1875-07-04 / 27. szám
Előfizetési dkt. helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronkint 15 új kr. Megjelelt minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor utcza 12. zs., és Kiliány György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbugárlat közlönye. 1^. fi B bb «* %« -« li i ^53"- »ap- Budapest, 1875. Julius 4. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: S t i 11 e r B. tr. Májrák és melanuiia. — Újfalusy J. tr. Adatok a szív helyzetváltozásainak viszonyaihoz, egyszersmind megjegyzések Kelemen tr. úr hasonczímű czikkére. (Folyt.) — Schwimmer B. tr. Orvosi jelentés a budapesti általános policlinikáról. VII. Bőr- és bujabántalmak. — Könyvismertetés. An Introduction to Pathology and Morbid Anatomy. By T. Henry Green. — Lapszemle. A hagymáz egy sajátszerű alakjáról. — Oldható mirenysavas vasélecs (ferrum arsenicicum). — Új módszerek a női húgyhólyagba férhetésre. — Hugyanyképződés. — Eőmérsék heveny és idült kölesgümöknél. Tárcza : A budapesti kir. orvosegylet junius 12-kén tartott ülése. — Batizfalvi S. orthopaediai intézetének XVI. évi kimutatása. — Vegyesek. — Előfizetési felhívás az „Orvosi Hetilap* 1875. julius—decemberi folyamára. Melléklet. A „Szemészet“ 3-dik száma. Májrák és melanuria. Közli Stiller Bertalan Jr., kórházi főorvos Budapesten. Egy gyakorlatomban előfordult eset alkalmat ad, egy kórtünetet tárgyalni, mely mind a tankönyvekben, mind az időszaki irodalomban még kevéssé van méltányolva, sőt az első idevágó észleletek óta majdnem feledésnek indult. Értem a melanuriát mint ráktünetet. S mégis egy oly pusztító tántalonunak ezen búgykémlési jele nemcsak a kórodász és a karbúvár figyelmét érdemli, hanem a gyakorló orvosét is, annyival inkább, mivel érdekessége és fontossága mellett egyszersmind oly könyen hozzáférhető, sőt oly szembeötlő, hogy aki egyszer észlelte, vagy csak mások tapasztalatából is tudomására jutott, az gyakorlata érdekében egész életére már el is sajátította. Ily aránylag kevéssé ismert és talán még nem minden kétségen túli tünetről szólván, nem tartom feleslegesnek, felfedezésének történetét rövid vázlatban közölni. 1858. évben Eiselt a „Prager Vierteljahrschift“-ban Halla tanár kórodájából következő észleleteket közölt. 1856. évben egy 60 éves ember feküdt a kórodán kétségtelen máj- és szemtekerákkal, ki sajátságos vizelete által tűnt fel. A tiszta, sárga és minden tekintetben rendes vizelet, ha levegőn és világosságban állott, néhány óra múlva egészen feketés, sötét színű lett, de a mellett áttetsző maradt és üledéket nem képzett. Ezen változást azonnal létrehozni lehetett a friss húgyban tömény légsav hozzátétele által. A vizelet Lerch vegyészeti tanárnak adatott át vizsgálat és véleményadás végett, s ő ugyanazt találta, egyszersmind észrevévén, hogy egyéb oxidáló anyagok, pl. ebromsav szinte sötétítik az illető vizeletet , a festőanyagot, bár vegyileg elő nem állította, melaninnak nevezte el. Eiselt gyanító, hogy a betegen észlelhető rákképletek talán a festeny- vagy melanoticus rák feleségéhez tartoznak. A bonczolat ezen gyanítást fényesen igazolta. A felfedező most feszült figyelemmel várt új kedvező alkalomra, mely érdekes leletét újra igazolná, s ime alig múlt el egy év, midőn egy 68 éves férfi jött a kórodéra sokszoros bőrrákkal, melynek melanaticus természete már látszatra kétségtelen volt. A vizeletre figyelvén, Eiselt eleinte nem találta tisztán a jellemző változást. Az új képlet azonban több új gócrokban terjedt részint a bőrön, részint a rakhártyákon, valamint a belső szervekben is. A vesék megtámadtatása a vizeletben talált festenyes ráksejtekből kiderült, s midőn a máj szembetűnő nagyobbodása által szinte elárulni kezdette elfajulását, a húgy jellemző reactioja be is állt. A bonczolat ismét ritka mértékben bujálkodó rákot mutatott ki a legtöbb belső szervben, mely rák többnyire festenyes, néhol a mellett színtelen, velős is volt. ,fi If Végre egy évvel ezután egy harmadik beteg is jelentkezett máj- és szemüregrákkal, kinél a vizelet a leírt sajátságot, a bonczolat festenyrákot mutatott. Ezen észleletekből Eiselt következtette, hogy a melanuria a festenyráknak állandó tünete, s hogy mint ilyen nemcsak már nyilvánvaló ráknak festenyes természetére mutat, hanem a testben még lappangó festenyrákra is utalhat, s így, mi gyakorlati tekintetben legfontosabb, a szervezetben rejlő rákra általában figyelmeztetni képes. Ezen tudományos és gyakorlati tekintetben fontos észlelet további igazolásra várt. 1860. Bolze két idevágó esetet közölt (Prager Viertels.); az egyiknél festenyrák volt jelen a lapocz táján, később a máj is dagadni kezdett és rákos elfajulásra ébresztett gyanút. A második esetben a fülkagyló festenyrákja volt jelen. Bonczlelet egyikben sem volt. Mindkét esetben a vázolt húgytünetek észleltettek, de csak lázas állapotban; ha a láz megszűnt, a vizelet ismét rendes lett. 1861-ben Dressier (Prager Viertels.) egy általa melanin-nak nevezett vastartalmú festenyanyagot állított elő egy festenyrákos májból. 1863 ban Pribram (ugyanott) egy szemgödöri festenyrákban szenvedő betegnél ismét a jellemző vizeletet találta, még pedig mint viselt állandóan, láztalan állapotban is. A beteg Hasner tanár korodáján feküdt, s legott az új képlet a megtámadt szemtekével együtt ki is irtatott. A vizelet itt is pirossárga, tiszta volt, üledék nélküli; levegőn és napvilágon megfeketedett; sötét helyen, légmentesen elzárva, nem változtatta színét; oxydáló anyagok, különösen füstölő légsav vagy bhromsav hozzátétele által a friss vizelet azonnal füstös, barnásfekete lett üledék nélkül. Pribram volt első, ki ezen vizeletből vegyileg előállította az addig csak gyanított melanint, mint barnásfekete port, mely Dresslernek magából a rákból elő-21