Orvosi Hetilap, 1875. augusztus (19. évfolyam, 31-35. szám)
1875-08-01 / 31. szám
31. *M at. Budapest, 1875. Augustus 1. Kiölcsetési ár: helyben és vidéken egész évre k frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronkint 15 új kr. Hes jelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőcégnéli nádor-utcza 12. zs., és Kilian György könyvkereskedésébe» váczi-utcza Drasehe-féle házban. ORVOSI HETILAP Honi s külföldi gyógyászat és körüuvázlat közlönye. rM'' i 'M.*- ■*. b l~. i 1. é v-f.oly's»m. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Antal G. tr. Kovács J. tor. sebészeti korodájáról. A férfi-ivarszervek sajtos lábfolyamata (gümősödése). (Folyt.) — Tauffer V. tr. A budapesti m. k. egy. szülkórodájából. A kül nemzőrészek sérüléseinek befolyása a gyermekágyra. Ill. — H a jn a 1 I. tr. Az 1875-dik évben Békésen uralkodott váltóláz-járványról. — Könyvismertetés. Die Blutspuren vor Gericht und das Kohleoxydblut. von Dr. F. L. Huenefeld. — Lapszemle. Az egészséges mellkasfél összenyomása által mellhártyaizzadmány gyógyulása. A 18 hónapos leánynál galandféreg. — Vérhas ellen új szer. — Horganyvilág sápkóinál. — Tűzszúrás (ignipuncture) az intömlők kezelésénél. Tárcza : Bernáth J. Nehány adat Magyarország gyógyforrásaihoz. — Kivonat pestvárosi születések és esketések 1872- 63 73-diki statistikájából. — Vegyesek. Melléklet. Egy kőnyomatú tábla Antal G. tr. czikkéhez. Kovács József tanár sebészeti korodájáról a budapesti kir. magy. egyetemen. A férfi-ivar szervek sajtos lábfolyamata (gümősödése). Közli Antal Géza tr., sebészkórodai tanársegéd. (Folytatás). A beteg az 187s-ki tanév beálltával oct. 16-kán újra kórodánkra vétetett fel. A helyi tünetek mondhatni ugyanazok voltak, míg a tüdőbeli változások és általános elgyengülés tetemes előhaladást tettek. Folytonos lázai léptek fel reggeli tetemes alábbhagyással, s estek magas 39°,8, 40° emelkedéssel. A lázakhoz később csilapíthatlan hasmenés szegődött, s november 4-kén általános kimerülés tünetei közt meghalt. Halála előtti északán heves köhögési roham alatt mintegy 10 dobonnyi genyt köpöt ki, miből egy tüdőcavernának valamely hörgbe nyílására következtettünk, de melynek tünetei az élen nem voltak kimutathatók. A november 6-kán végzett bonczolatnak idevágó adatait röviden a következőkben foglalom össze. A tüdők szalagok által itt-ott a bordákhoz nővek, alkarélyuk középvértartalmú, habzó savóval beívódott; míg az egész bal felső karély, a jobb felső karély és a jobb közép karély legnagyobb része légtelen, szemcsés, tömött sajtszerű és barlangoktól áthúzott, melyek közül egyik, a bal felső karélyban, diónagyságtíz évvel telt, a jobb oldaliak mogyorónagyságúak, genyszerű folyadékot tartalmaznak. A jobb vese nagyobb, tömöttebb, halavány, barnásvörös, vérszegény, viaszszerű ; a bal vese még tömöttebb és nagyobb, kérge felette vérszegény, erős viaszfényt mutató, a két alsó labor és a felettük levő kéregrész egy diónyi barlanggá alakultak át, melynek fajzata a külső rétegekben még kétszövetdús, mákszemnyi, szürkéssárgás gümőkkel behintett veseszövetből áll, s a szomszéd laborok is tűszúrásnyi, egész mákszemnyi szürke göbökkel behintvék. A húgyhólyag nyálártyája részint halavány, részint ú. m. különösen a Leu taud-féle 3-szögnek megfelelőleg belövelt, s számos sajtszerű kölesnyi gümőket, valamint egy pár kendermagnyi, egész lencsényi anyagveszteséget mutat, melyeknek szélei tömöttek, s úgy, mint a nyakhártya alatti kötszövetnek megfelelő alap kölesnyi gümőkkel ellátottak. A Lientand 3-szög felett a hátsó falzaton egy tölcséralakú, kölesnyi szájadékkal biró sipoly a hólyagnyak megetti barlangba vezet. Az ondóhólyagcsáknak csak egyes oldalfalrészei vannak meg, legnagyobb részük a hólyagnyak megetti barlanggá foly össze, ezen barlang belfelülete pedig szürkés színű, reczes, itt-ott sajtos anyaggal és gümőkkel fedett, s mellső fala a húgyhólyag izomrétegének maradványát mutatja. Ezen űrből vonulnak felfelé az ondóvezérek; a baloldalinak üre tágult, vizelet szagú túrós pépet tartalmaz, a Poupart-szalag feletti nyílással közlekedik, s a mony gyökén levő sipolynyílásnak megfelelőleg szétfoszlik; a jobboldali szintén vastagabb, tömöttebb tapintatú, süre túrós szétmálló anyaggal telt, falzata gümőkkel behintett. A dülmirigy részben szétmállott, részben tömött tapintatú, s szövete mákszemnyi részint sajtosodó, részint szürkés gümőkkel behintve. A húgycső hártyás és dülmirigyes részének nyákhártyája hiányzik, falzata hegekből átvont rendetlen alakú fekélyekkel borított, melyeknek alapja és szélei részint sajtos anyaggal, részint szürkés gümőkkel behintvék. A húgycsőnek hártyás része az alsó falon levő babnagyságú, rendetlen szélű nyíláson át a hólyagnyak megetti űrrel közlekedik. A húgycső barlangos részének közepe megett és inkább jobb felé egy babnagyságú, a nyakhártya alatti szövetig hatoló anyaghiány volt látható, melynek alapját gümős heg képezte. A jobb here a mellékherével együtt majdnem egészen sajtszerű, de még elég tömött újdonképletté alakult át, s burkai egymással összenővek. A bal here részint hegektől, részint gümőktől, legnagyobb részben pedig öblös sajtszerű anyaggal telt barlangoktól áthúzott." Ismerve most a kórelőzmény, kórlefolyás és bonczlelet adatait, következő képet alkothatunk magunknak az esetről. Betegnek kezdetben heveny húgycsőtakarja idültté vált, az izgalom átterjedt előbb a jobb, később a baloldali herékre, illetőleg mellékkerékre. A lábfolyamat a herékben már kezdetben igen csekély intensitást mutatott. Az idült lábtermény egy évi fennállás után mindkét herében elsajtosodásra, barlangképződésre, jóval később feltörésre vezetett. Eközben a lábtermény sajtos elmállása átterjedt az ondóvezérekre, ondóhólyagcsákra, dülmirigyre, sőt később a húgycső hártyás részére is, midőn a sajtosodó lábos duzzanat a húgycsőnek 31