Orvosi Hetilap, 1876. február (20. évfolyam, 6-9. szám)
1876-02-27 / 9. szám
Budapest, 1876. Február 27. 9. IIX. J Előfizetési ár : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronkint 15 új kr. megjelelt minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 12. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórhavárlat közlönye. H ix.sikad.ik «» ^ IV» ■ » :« ■*■ -Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh, Kálmán tanár. Tartalom: A na 1 G. tr. Kovács J. tar. sebészeti korodájáról. Külső húgycsőmetszés átjárhatatlan heges húgycsoszornál a Brainard-féle kutaszolás segélyével. — Klug N. tr. Felelet Thanhoffer tar. válaszára. — Könyvismertetés. Az elmebetegek agylágyulása. Simon Tr-tól. — A bűnügyi lélektan alapvonalai. Krafft-Ebing tr-tól. — Lapszemle. Az előlfekvő méhlepényről. — A méh izomnövedékeiről. Tarcza : Felhívás a m. orvosi könyvkiadó társulat III. folyamára. — A nagyváradi szülintézet. — András. — Vegyesek. — Pályázatok. Kovács József tanár sebészeti korodájáról a budapesti kir. magy. tudományos egyetemen. Külső húgycsőmetszés átjárhatatlan heges húgycsőszornál a Brainard-féle kutaszolás segélyével.1) Közli Antal Géza tr., sebészkórodai tanársegéd. Átjárhatatlan húgycsőszoroknál a szórnak hátulról a hólyagból történő áthatolását, illetőleg annak megkísértését fanízület feletti hólyagszúrcsapolás előrebocsátásával, jóllehet már John Hunter 1787-ben javaslatba hozta volt, ezen eszmét Verguin tengeri kórházi orvos vitte ki először egy matróznál, ki gátján zúzódást szenvedett, mely teljes vizeletrekedést vont maga után, s a hólyagszárcsapolását tette szükségessé. Verguin után hasonló műtétet vég zett Fine (1810) Genfben, Ma i n varin g (1838), Gü n t h er (1854), továbbá Bruns, Chassaignac, Moril, Lavalle egy esetnél. A felsorolt sebészek azonban a hólyagszárcsapolást nem mint előkészítő műtétet a hátulról történő kutaszolás kivitelére, hanem mint a másként meg nem oldható teljes vizeletrekedés elhárítására szolgáló eljárást alkalmazták. Brainard volt első, ki a külső húgycsőnyílás megött 2 cmtr.-rel levő, mellyből átjárhatatlan heges húgycsőszornál, nem vizeletrekedés végett, hanem a szárnak hátulról történő kitágítása szempontjából fanízület feletti hólyagszárcsapolást végzett, s e nyíláson át oajkás kutaszszal hátulról mellfelé tágította ki a szórt. Callender* 2) 1866-ból közöl egy átjárhatlan húgycsőszer esetet, melynél a hasfali szúrcsapolási csatornán át fémkutaszszal a hólyagba hatolva, a végbélbe dugott ujjának vezetése mellett a kutaszt a belső húgycsőnyíláson át a húgycsőbe vezette egészen a szár hátsó határáig; egy másik fémkutaszszal a mellső húgycsőnyíláson hatolt be a szár mellső határáig, s a két kutasz végei közt levő 17*' hosszú, szűkült részletet kívülről átmetszette, s a húgycső átjárhatóságát helyreállította. Dittel szintén alkalmazta néhány esetben a Brainard-féle kutaszolást, melyek közül tüzetesebben csak kettőt ismerek. Egyik eseténél) a szúrcsap vezetőjével (Dogge) hatolt be a hólyagnyíláson át a húgycsőbe a szórón keresztül, most elölről egy fémpöscsapot vezetett be, a műszerek végeit sikerült érintkezésbe hozni, a vezért óvatosan visszahúzva, a pöscsappal utána hatolt, a végek közti érintkezést folyton megtartván. Ily módon sikerült a mellűből beillesztett fémpöscsapot a hólyagba bevezetni. A beteg azonban, kinél dúl mirigy-tályogok voltak, pár nap múlva gönyvérüségben elhalt. Egy másik eseténél 1) 14 nappal a fanízület felett végzett szárcsapolás után a Brainard-féle kutaszolás segélyével külső húgycsőmetszést végzett. Oitte 1-nek első eseténél említett eljárás szerint műtett egy esetben Seidel2), Callenderéhez hasonló esetet közöl Blondeau.3) Jordan4), birminghami kórházi orvos egyeseiben átjárhatatlan heges húgycsőszornál nem a hólyagot, hanem a húgycső hártyás részét nyitotta meg a végbélből, közvetlen a dülmirígy alatt, s ezen nyíláson hátulról mellfelé egy szálacsot vezetett át a szórón, annak másik végét a hólyagba illesztvén. Ezen módszer szerint, mint mondja, úgy a tágítás, mint a belső húgycsőmetszés igen meg lenne könyítve. Little5 ezen eljárást oda módosította, hogy a hártyás résznek könyebb megnyithatása tekintetéből a végbél külső zárizmát előbb átmetszette. Ezek volnának azon, idáig közzétett csekély számú és magánosan álló esetek, melyekben a heges húgycsőszornak hátulról történő áthatolása vétetett igénybe. Az eset, melylyel a fenntebb közlötteknek csekély számát szaporítani óhajtam, következő. Sch. Miksa, 30 éves, paksi születésű, napszámos. Előzményül említi, hogy 1864-ben húgycsőtakárt kapott, mely pár havi tartam után minden gyógykezelés nélkül elmúlt. Két év múlva azt vette észre, hogy nehezebben és vékonyabban vizel, mely tünet lassan-lassan fokozódott. 1874. nyarán munka közben egyensúlyt veszítve, egy gömbölyű fadarabra esett olyformán, hogy a fadarab czontjai közé jutott, s gátját tetemesen zúzta; ez alkalommal húgycsövéből tetemes mennyiségű vér folyt ki. 5) Virchow. Hirsch’s Jahresbericht. 1873. II. 195.9 1) Előadatott a budapesti kir. orvosegylet 1876. február 12-kén tartott ülésében. 2) Virchow. Hirsch’« Jahresbericht. 1866. 3) Die Catbeterismus nach Brainard. Wochenblatt der Zeitschrift d. k. k. Ges. d. Aerzte in Wien. 1866. Nr. 28., 29.. 30. *) Wochenblatt der Wiener Aerzte. 1870. Nr. 12. 2) Canstatt’s Jahresbericht. 1859. III. Pag. 220. 3) Canstatt’s Jahresbericht. 1858. III. Pag. 377. 4) Virchow. Hirsch’s Jahresbericht. 1872. II. 194.