Orvosi Hetilap, 1876. június (20. évfolyam, 23-26. szám)
1876-06-11 / 24. szám
941. ár . helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Nir d e t é s e kért soronkint 15 új kr. élejtjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatallal, a szerkesztőségbre nádor-utcza 12. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Budapest, 1S7Í*. Junius 11. k %' I'«» I >• i» ■■■ - Tartalom: Récze y J. tr. Kovács J. tnr. sebészeti koródájáról. Központi csonthúsdagnak egy esete. — Geber E. tr. Adatok a ragályos fakadók (impetigo contagiosa Fox) lényegéhez. (Vége.) — Regéczy Nagy I. Schulek V. tr. szemészeti koródája. A lappangó túllátóság meghatározásának módjai birálatilag. III. — Laps sémié. Hergbeli kő. — Baloldali arczidegzsába baloldali gerinczüzér dagja miatt.— Sülyedési tályog a háton, iitérdagot külölve. TiVrrz.i : A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1876. május 20-kán. — Vegyesek. — Pályázat. Melléklet: A „Közegészségügy és törvényszéki orvostan“3. száma. Kovács József tanár sebészeti korodájáról a budapesti kir. magy. tudományos egyetemen. Ujjpereg központi csonthasdagjának egy esete. Közli Réczey Imre tr. Azon közleménysorozatban, melyet e lapok 1875. évi folyamában) a csontok hasdagjairól közzétenni szerencsénk volt, kiemeltük a központi csonthúsdagok azon sajátságát, hogy legtöbbször a hosszú csontoknak szivacsos állományú ízületi végében találhatók, míg a hosszú csontok testében (diaphysis) sokkal ritkábban észlelhetők. Azon dolgozatunk befejezése után kórodánkon egy ily kivételes eset fordult elő, hol a központi csonthasdag az első líjjpercz testében volt, mindkét ízületi végnek tökéletes ép volta mellett. Az eset ezenfelül a központi csonthasdag azon szakának szép példánya gyanánt tekinthető, midőn az még csontburkolattal bir, s azon kórismér nehézségekről némikép tanúskodhatik, melyeket tavali közleményünkben kiemeltünk. Ezért el nem mulaszthattuk ezen esetnek ismertetését. Szolgáljon az függelékül a tavasi közleményünkben foglaltakhoz. Az eset következő: Gr. Márkus, 23 éves, ublyai (Zemplén megye), izr. korcsmáros, 1875. december 8-kán vétetett fel a kórodán. Előadása szerint egy évvel felvétele előtt bal keze negyedik újjának első perezén egy alig észrevehető termenagyobbodás kötötte le figyelmét, mely az újjperez körül és az újjperezra egyenletesen kiterjedt és az újjperez közepén volt legjobban kifejezve. Ezen ujj térfogata azóta egyenletesen és folytonosan nőtt, s beteg felvétele előtt egy hóval már azon nagyságát érte el, melylvel beteg a kórodán megjelent. A terimenagyobbodásba már több ízben történtek bemetszések, de mindannyiszor csak vér folyt abból ki. A kórkép beteg felvételekor következő: A magas termetű, izmos, erős, igen jól táplált beteg bal kezének gyűrűs útján az első perez teriméjében majd galambpetényire meg van nagyobbodva orsóalakúlag úgy, hogy a terimenagyobbodás egyik végén a kézközépcsont rendes térfogatú fejecsénél, másik végén az első és második újjpercz közti ízületnél éri el határát. A terimenagyobbodás felett a bőr ránczokba szedhető, rendes színezetű, kissé fényes, hőmérséke alig valamivel emelkedettebb. A termenagyobbodás tömött, itt-ott csonttapintatú, helyenként apróbb kiterjedésben hullámzást látszik mutatni. Önként nem fájdalmas, nyomásra csak a tenyér felület külselén mutatkozik fájdalmasnak. Az orsóoldalon egy 6 mmtr. hosszú, hosszirányú, vonalszerű, fehéres heg van, egy régibb bemetszés helyét jelölve. Minthogy a terimenagyobbodás hullámzást, nyomásra élénkülő fájdalmat mutatott, legelső alkalommal, midőn beteg kórodánkon megjelent, csont- és csonthártyalábot véltünk felismerhetni, melyet a terimenagyobbodás alakja és összeállása még inkább valószínűvé tett, s melynek a dag előjöveteli helye is megfelelni látszott. E kórisme alapján a termenagyobbodás azon helyén, hol legélénkebben volt a hullámzás kivehető, bemetszés történt a benne vélt genynek kibocsátása végett. A bemetszési sebből azonban csak vér ömlött ki, s a sebbe bevezetett kutasz a terimenagyobbodásban egy babnál nagyobb űrre talált, mely részben lágy állományú tömeg, részben kisebb-nagyobb érdes, levált csontszálkákkal volt kitöltve, s melynek falai a bővebb vizsgálatnál vékonyaknak, itt-ott újjal benyomhatóknak, horpadékonyaknak találtattak. Ily körülmények közt nem lehetett többé kételyünk a termenagyobbodás valódi természete felől és kórisménket központi csonthúsdagra kellett tennünk, mely az ujjperczet hólyagszerüen kitágító, s egyes helyeken át is törvén azt, lágyabb tömegével hullámzást színlel. A bal kéz gyűrűs újjá tehát 1875. december 18-kán a kézközépcsonttal ízesüléséből eltávolíttatott egy petéded metszéssel. A műtét Lister elvei szerint végeztetvén, az egész műtét alatt 21/a°/0-k°s carbolvíz permeteztetett az ú. n. spraykészülékkel a sebre és sebkörnyékre, a vérző edények catgut-tal kötöttek le, s a sebszélek egyesítésére cárból olajba áztatott selyemfonalak használtattak. A kötésre Lister-féle „silk protective“, 8-szoros „carbolmull“-boríték és „coton protective” alkalmaztatott carbolinull-ból készült pólyával rögzítve, szóval következetesen kivitt Lister-féle kötés. Negyedik napon a kötés ismét spray alatt meg lön változtatva. A sebfelületek ekkor már egész terjedelmükben egyesülteknek találtattak; a kézháti felületen egy helyen a bőrszélbefordulván, az egyesülés a felületen nem sikerült, s innen nyomásra egy csepp véres, zavaros savó szivárog elé. A műtéti tér nyomásra nem fájdalmas, környékén semmi pir, lobnak semmi tünete. Azon silk protective, mely a sebvonalon volt, kevés vér- és genysejtekkel kevert savót tartalmazott felületén. — A sebre ismét Listerféle kötés alkalmaztatott. — Másnap beteg semmiben sem látván közérzetét zavarva, saját kérésére elbocsáttatott helybeli rokonaihoz, s naponta bejárt kórodánkra a gyógyulási folyamat ellenőrzése és a szükséges kötésváltoztatások végett, így jön december 26-án ismét új kötés alkalmazva, a Lister által előírtak pontos megvigyázásával. Ekkor a seb egész 24 *) Lásd az „OHL.“ 1875. 45., 46., 47 és 48 számait.