Orvosi Hetilap, 1876. október (20. évfolyam, 40-44. szám)
1876-10-01 / 40. szám
— 827 — — 828 — esetekben a görcsök neméről felvilágosítást szerezhetünk; az észlelő anyagot részint a körödül, de főleg a járólagos betegek hosszú sora nyújtá, azonban mielőtt ezekre átmennék, legyen szabad előbb néhány általános pontot felemlítenem. Az általános görcsök annál komolyabb természetűek, minél fiatalabb a csecsemő, s majdnem absolut halálosak, ha néhány órával a szülés után jelentkeznek; legyen a szülés akár gyors lefolyású vagy orvosi beavatkozást igénylő, akár szövődmény nélküli vagy bonyolódottabb; azonban annál kevésbé veszélyesek, minél előhaladtabb korú a gyermek, úgy hogy 2—3 éven túl, az agybántalmakat kísérő görcsök kivételével, alig tesz gyermek a görcsök áldozatává. Az első pontban említetteket tekintetbe véve, főleg azon görcsök lesznek súlyosak, melyek hosszú időn át tartanak, mivel az összevont izmokból kiszorult vér a tüdőkbe és agyba tolul, s a savós kiizzadás mellett edényrepedésekre adhat alkalmat. Ép oly veszélyesek lesznek azon görcsök, melyek jóllehet rövid tartamú rohamokban jelentkeznek, de gyorsan egymásután ismétlődnek. Fiatal angolkóros gyermekeknél a görcsök a test későbbi alakjára lehetnek befolyásosak; ily gyermekeknél ugyanis az ízületi fejek összeforradása a csöves csonttal még nem igen szilárd, s így igen könyen megtörténhetik, mint már észlelni alkalmam volt, hogy ezen helyeken részletes leválás jön létre az összevont ellentétes izomzamatok irányában, minnek következtében csontgörbülések jelentkeznek; ez főleg az alkar és alszár ízületi végeiben történik. Hogy ezen csontgörbüléseknek más oka nem lehet, onnét kiviláglik, hogy eme görbületek már a 6-dik hótól kezdve fejlődnek, midőn a csecsemő még nem jár, továbbá hogy mindig erősebb görcsös rohamok után kezdenek fejlődni, s hogy végre majdnem csak a végtagokon és ott is a leírt csöves csontokon észleltetnek. Utolsó esetem egy gyógyszerész nagyfokú angolkórban szenvedő 14 hónapos gyermeké volt. A gyermek mintegy 6 hónapos csecsemő külemét viselte, fogai nem voltak, mellső kulacsa nagy, nyakszirt lágy, nem szopott, gyakran hangrésgörcsben szenvedett. Az utolsó, a hangrésgörcsből kiinduló álalános görcsös roham után, mely különösen a bal test felén volt nagyfokú, a gyermek bal alvégtagját nem mozgató, s eleinte büdösnek gondolom; azonban a vizsgálat alkalmával a gyermek igen hevesen sírt, anélkül, hogy duzzadást, csontrecsegést vagy dörzsölést észlelhettem volna. Két hét után ismét látván a gyermeket, ekkor végtagját mozgatá ugyan, azonban az alszárnak térdízületi fejecsével összforradása helyén erősen meg volt görbülve hirteleni horpadás alakjában, melynek következtében az alszár mellfelé irányult. A végtag később ezen irányt megtartó, miután a térdízület közelléte következtében czélszerű sínrögzítő kötést nem voltam képes reá illeszteni. Az első jelentékenyebb görcsalak, melylyel találkozni alkalmunk van, az újdonszülöttek dermegörcse, mely bántalom, miután csak a néhány napos kisdedet támadja meg, majdnem mindig halálos, s csak ritka előfordulása magyarázza meg a csekély halálozási számot. Az utolsó 5 évben a pesti gyermekkórházban 38,074 gyermek lett bemutatva, ezek közt volt egy éven aluli 12,661 gyermek, s a dermegörcsben szenvedő kisdedek száma ezen idő alatt csak 15 volt, tehát aránylag igen csekély szám, így 1875-ben egy eset sem lett bemutatva; a magángyakorlatban eddig csak 2 esetet észleltem, s ezen összes 17 esetből csak 2 menekült meg; egy kórodai eset és egy a magángyakorlatomból. A tünetek eme kóralaknál majdnem mindig egyformák ; a 8 napos egészen 2 hónapos csecsemő hosszabb ideig tartó nyugtalanság után, melynek okát alig sikerül kideríteni, egyszerre nem képes szopni, midőn ugyanis kitűnik, hogy 2 állkapcsa egymáshoz szorított, úgy hogy törés veszélyeztetése nélkül az ujjat a szájba vezetni nem lehet; a 2 rágizom feszes léczként tapintható ki, a szemek behányvák, a körkörös zárizmok erős ránczokat képeznek, hasonlókép ránczba szedődik a homlok is, s a szájajkak a zárizom görcsös összehúzódása következtében kis ormánynyá csúcsosodnak, mely időnkint majd enged, majd egészen múlik; az egész arcz a ránczok következtében szögletessé válik, s kékes, a későbbi lefolyásban gyakran sárgás árnyalatot vesz fel. A görcsök a fejről lassan a törzsre szállnak át, hol mint tartós izomzsong mutatkoznak; a végtagok merevek, a felületes izmok kemények lesznek, s az ízületek oly feszesen rögzítvék, hogy a mellkas izmai igen korán vonatnak a bántalom körébe, miáltal a légzés akadályozva lesz, s a csecsemőkorban a már úgy is kifejezett hasi légzés még nagyobb fokot ér el, minek következtében a légzés szaporává és felületessé válik ; a szív működése igen gyenge lesz, s így sokszor a kisded az első roham áldozatává válik. Ismét más esetekben rövidebb, hosszabb időközök mutatkoznak, melyek alatt a görcsök szűnnek; a gyermek ismét szophat, úgy hogy a bántalom napokon, sőt heteken át is elhúzódik, s ezek a kedvezőbb lefolyásúak; azonban sokszor és az esetek többségében úgy van, hogy egy erősebb roham alatt a gyermek tönkre megy. Mindezen esetekben tekintetbe veendő, hogy itt tulajdonképen dermével van dolgunk, a cronicus izomrángatódzások teljesen hiányzanak és egészen hasonlítanak azon kórképhez,melyet felnőtteknél van alkalmunk észlelhetni. A kóroktanra az észlelt esetekben különös figyelemmel voltam, azonban új mozzanatot nem deríthettem. Azon ismert nézetet, hogy a köldökhegedés rendellenessége, köldöklőb vagy talán elhúzódó gengedések képeznék a főmozzanatot, ezen esetekben el nem fogadhatom, mert csak 3 esetben volt egy 6—8 napig tartó csekély gengedés, ott, hol a kórállapot igen korán jelentkezett; más esetekben, hol nagyfokú köldökláb volt jelen, hol gyakran szövetelhalás jött létre, ott derme nem mutatkozott; épen úgy vagyunk a túlságos meleg és hideg fürdők, vagy hirtelen bekövetkezett hő változással, mind oki mozzanatok, melyek előtérbe jutnak ott, hol biztos okot kideríteni képesek nem vagyunk. Felnőtteken előforduló derménél közönségesen ki lehet mutatni a bántalmazott idegágat, különösen ott, hol csekély sebzések hozták létre a bányáimat, mit azonban kisdedeknél ki kell zárnunk, miután a köldökzsinórban lefolyó idegágat eddig felfedezni még senkinek sem sikerült. Mi a gyógyeljárást illeti, az itt is mint minden hasonló betegségnél igen bonyolódott és változó. Én csak azon eljárásokra szorítkozom, melyeket részint intézetünkben, részint más jelesebb kórházakban volt alkalmam észlelni. Az első fontos javalat a dermét vagy legalább a szájzárt megszüntetni, hogy a csecsemő az éhhalálnak ne legyen kitéve; a görcsös állapot szüntetésére alkalmazott leghathatósabb szer a bódítás choroformmal, mit igen óvatosan, csak néhány