Orvosi Hetilap, 1876. november (20. évfolyam, 45-48. szám)
1876-11-05 / 45. szám
UK. Budapest, 1871. November 5. Eléfizetési ár : helyben és vidéken egész évre testjelen minden v.* ** A m . p. 10 frt., félévref. frt. A közlemények és fizetések bérmente Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél sítendök.nádor-utcza 12. sz., és Kilián György könyvkereskedésében * Hirdetésekért soronkint 15 új kr. váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Tanulmányok Bókás tr. gyermekkórodájából. Wittmann Lazák tr., első alorvos és Dollinger Gyula tr., volt kórházi boncznoktól. III. Kemény agykérláb (pachymeningitis). A kemény agykér lobját két csoportba szokás sorozni, mely csoportosítás azon alapul, vájjon genytermeléssel járt-e a kemény agykérláb, vagy csupán kötszövettúltengéssel. A kötszövettúltengéssel járó kemény agykórlábot megkülönböztetésül „túltengő“ jelzővel látjuk el. a) Túltengő kemény agykórláb (pachymeningitis chronica, p. hyperplastica). A gyógyász alig talál hatáskörében meglepőbb kórtüneményt, mint midőn a bonczasztalon durva kóros agyváltozások tárulnak fel előtte, melyekről az élőben gyakran távolról sem vett fogalma; így találjuk azt egyes agydagoknál, betokolt idegen testeknél és egyes burokbántalmaknál; egy szóval ott, hol kóros gócz inkább az agy vezető vagy védő részeiben helyezkedik el. Felnőtteknél, hol az egyéni és alanyi nyilvánulások az orvosi felismerést nagy fokban megkönyítik, ily esetek ritkák ugyan, de előfordulnak; gyermekeknél, mint bővebben későbben fogunk meggyőződni, sokszor ily látszólagos talány előtt állunk. Leginkább ott van alkalmunk azt észlelhetni, hol idült, fokozatos, kóros folyamat megy véghez, mely sem a nyomást, sem az áramlási viszonyokat hirtelen nem változtatja; azonban felléphetnek kóros jellemzetes tünetek azonnal, mihelyt heveny kóros változások az idült folyamattal szövetkeznek. A heves tünetek azonban különösen az első gyermekkorban oly általános jellemmel szoktak bírni, miszerint nemhogy a kóros agygóczra, de általában a megtámadt központi idegrendszer megbántalmazott részére csak igen korlátolt keretben enged következtetéseket vonni. Kivételt csak néhány agybántalomra nézve tehetünk, hol részint a körülírt kórjelek, részint a góczbeli tünetek biztos kórismerést engednek. Egyes agybántalmak pedig oly ritkán fordulnak elő, hogy a jellemzetes tünetek, melyek arra következtetést engednek, vagy melyek azt a felnőttek hasonbántalmától megkülönböztetik, még elég szabatosan meghatározva nincsenek. így vagyunk a kemény fagybarok idült lábjával, melyről elég tanulságos irodalom áll rendelkezésre, ha felnőttön nyomozzuk, de hol annál gyengébben böngészhetünk, ha a bántalom bővebb ismeretét gyermekeken keressük. Bővebben leírva találjuk eme bántalmat Rilliet és Barthez-ben, azonban reánk csak casuisticai tekintetből bir érdekkel, miután a kórfolyamat lényegéről akkor teljesen más nézet uralkodott, miután ők a bántalmat nem a kemény agyburok idült lábjaként, hanem vérömlenyként magyarázták, mely kisebb-nagyobb változásokon ment keresztül. A jeles észlelők és írók bő anyaggal rendelkeztek, azonban körülírt korcsoportot nem tudtak felállítani, miután vegyes eseteikben találhatók olyanok, melyeknél a durva agyváltozás daczára az élőben alig mutatkoztak olyan tünetek, hol a bántalom kezdetén heves izgatottsági jelenségek jelentkeztek ; végtére olyanok, hol majd a lefolyás alatt, majd csak a végén léptek oly tünetek előtérbe, melyek agybántalomra engedtek következtetést. Nagyobb gyermekeknél, kik járnak, kik eléggé önállóak, a bántalom fölismerése, ha nem is biztos, mégis inkább következtetést enged a betegség székhelyére, miután a környi részekben az érzési és mozgási változások sokkal szembeötlőbbek, semhogy az észlelő figyelmét kikerülnék ; másként áll ez oly gyermekeknél, kik vagy koruk, vagy hiányos fejlettség következtében, vagy hosszantartó betegségek alatt kimerülve,járni nem képesek, hol heves roham hiányában az orvos nemm jut gyakran azon ötletre, hogy a végtag ideg- és izomterületeinek érző és mozgási visszahatását tegye próbára. A szóban levő kórfolyamat, mennyire kórbonczilag hasonlít a felnőttek azonos bánzalmához, és annyira különbözik attól kórtanilag, mind létrejöttét, mind tüneteit, mind lefolyását véve tekintetbe. Míg felnőtteken az iszákosság szerepel fontos tényezőként a bántalom keletkezésénél, s tünetei elmezavarban, őrjöngésben nyilvánulhatnak, vagy feltűnő hüdéses tünetekben, addig eme tünetek a hüdés kivételével gyermekeknél elesnek; helyükben fellépnek görcsös mozzanatok, különösen a betegség azon szakában, midőn az újonnan képződött edénykék megrepedezvén, hirtelen keletkező vérömlenynyel nagyobb nyomást gyakorolnak az agy gyurmára ,* az lehet féloldali, ha a kóros folyamat szintén csak egyik 45 hím.- fV»■ — • »»»Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Wittmanr L. és Dollinger Gy. trok. Tanulmányok Bókái tnr. gyermekkor ódájából. III. Kemény agykérláb (prachymellingitis). — Konrád M. tnr. Adatok a sárga kór jelentőségéhez terheseknél. (Vége). — Mutatvány Ebers papyrosából. — Könyvismertetés. Ueber das Amylnitrit und seine therapeutische Anwendung. Von Dr. B. Pick. — Lapszemle. Az elvetélés oktana és kezelése. — Morphium és atropin együttes alkalmazásáról asthmarohamoknál. — Natrium hyposulturicum alkalmazása dyphtheritisnél. Tárcza : Nemzetközi egészségügyi és életmentési összejövetel Bruxelles-ben. (Folyt.) — A kolozsvári orvos-természettudományi társulat negyedik orvosi szakülése 1876. május 19-kén. (Folyt.) — Vegyesek. — Pályázat. Melléklet: A „Közegészségügy és a törvényszéki orvostan“ 6-dik száma.