Orvosi Hetilap, 1877. április (21. évfolyam, 13-17. szám)

1877-04-22 / 16. szám

.Budapest, 1877. 16. sz. ELŐFIZETÉSI Ár : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmente­­sitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 12. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi­ utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. 146N­ S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartat­om : Liebmann M. tr. Kézmárszky T. t­r. szülészeti korodájából. A lágy szülutak rendellenességei által feltételezett szülési akadály három esete. I. és II. eset. — Navratil I. t­r. A fővárosi baraque-kórház sebészi osztályának 1874. dec. 1-től 1876. dec. 1-ig terjedő kimu­tatása. — Könyvismertetés. Traité d’anatomie pathologique par E. Lancereaux. — Lapszemle. A crysophansav psoriasis ellen. — A carbolsav az aranyeres csomók ellen. — Bemetszések nyelvgyuladásnál. — A méhnyak tágítása módosított szivacs által.Tárcza : Lumniczer S. t­r. Levelek a németországi sebészek VI. congressusa alkalmával. II. — A biharmegyei orvos-, gyógyszerész- és termé­szettudományi egylet 1877. márt. 1-jén tartott ülése. — Vegyesek. — Pályázatok. — Hirdetések. Melléklet : A szemészet 2. száma. ^PRILIS 22. MEGJET­EN MINDEN VASÁRNAP. HUSZONEGYEDIK ÉVFOLYAM. I . Kézmárszky T. t­r. szülészeti korodájából a bu­dapesti kir. m. t. egyetemen. A lágy szülutak rendellenességei által feltételezett szülési akadály három esete. Közli Liebmann Mór tr. tanársegéd. A lágy szülutak fejlődési, valamint szerzett hibái nem tartoznak ugyan a ritkaságok közé, de azok befo­lyásáról a szülés menetére aránylag kevés észlelést ta­lálunk az irodalomban feljegyezve, úgy hogy minden idevágó eset közlése érdekkel bírhat. Hogy mily gyakoriak a női ivarcsatorna fejlődési rendellenességei, leginkább Schatzl­ közleményeiből tűnik ki, kinek — mint maga mondja — a szerencsés véletlen oly nagy számmal játszotta kezébe az ivarcsatorna kép­ződési hibáit, hogy az általa vizsgált esetekben 50/3-nál találta ezen rendellenességet. A lágy szálutak rendellenességeinek feltűnőbb alakjait korodánkon az utolsó öt félév alatt összesen csak 5-ször volt alkalmunk észlelni és pedig 1-szer egy járó betegen, kinél tökéletlen hüvelyt és méhhiányt ta­láltunk. Az intézetbe felvett négy eset közül három szü­lési akadály tárgyát képezte és ennek eltávolítását igényelte. Mielőtt ezen három eset tárgyalására áttérnék, le­gyen szabad a hátralevő negyediket röviden felemlíteni, mely eset valóságos példáját nyújtotta „a tévedések já­tékának.“ Ugyanis 1876. jan. 1-én P. Teréz, 22 éves, varróleány vétette fel magát korodánkra, mivel—10 nappal ezelőtt, terhessségének körül­belül 10-dik hetében, a járdán tör­tént hanyattesése folytán — gyakran visszatérő, a ke­reszttájon kezdődő, az öl felé kisugárzó, eleinte gyenge, de egy nap óta hevesebben fellépő, ivarvérzéssel páro­sult fájdalmakat érzett. A vaginális vizsgálatnál külö­nösen feltűnt az, hogy ezen, az elvetélést jelző tünetek da­czára a hüvelyi részen semminemű, az említett folyamat­nak megfelelő változás nem volt kideríthető; de a ter­hesség jelei, melyek egyebütt kimutathatók voltak, a hi­*) Arch. f. Gyn. és I. II. köt. velyi részen és a méhszájon sem voltak kifejezve, úgy hogy az ú. n. belső lelet nem állott összhangzásban a külső vizsgálatnál nyert lelettel. A délutáni látogatásnál megejtett vizsgálat alkalmával a méhszáj csaknem 3 haránt ujjnyira kitágultnak találtatott és benne peterész­let, mely a fennálló vérzés csilapítása czéljából történt hideg vízzeli befecskendésekre kiürült. Másnap a méh­száj és a hüvelyi rész a vizsgáló újjra ugyanazon benyo­mást téve mint felvételkor. Ezen feltűnő és a körülmé­nyeknek per absolutum meg nem felelő lelet — mint későbben kiderült — abban találta magyarázatát, hogy a nő kettős hüvellyel és kettős méhvel (uterus et vagina duplex) birt. Az első vizsgálatnál t. i. az ujj a nem ter­hes és úgyszólván virginalis méhhez vezető baloldali hüvelybe jutott, míg a második vizsgálatnál a jobb hü­velybe és azon át a jobb méhhez, melyből elvetélés tör­tént, míg a harmadik vizsgálatnál ismét a bal hüvelybe és a bal méhhez hatolt. Ezen érdekes fejlődési hibának behatóbb és részletesebb vizsgálata — fájdalom — nem történhetett meg, miután a gyermekágyban fellépett endo- és parametritk­us folyamat a tüzetes­ vizsgálatot elbocsátáskor sem engedte , szavát pedig, hogy egy idő múlva bemutatja magát, a beteg nem váltotta be. Az említett eset emlékeztet a Schroeder által tan­könyvében elmondott esetre, mely példa arra, hogy a kettős hüvely jelenléte igen könyen elkerülheti a vizs­gáló figyelmét. így történt ez — mint Sch. felhozza — Mai A. F. szülészszel, a Stolpertus szerzője és az id. Naegele apjával és Fischer heidelbergi tanárral, kik egy 20 éves először­ szülőt vizsgálván, lényegesen különböző leletet hoztak fel. Míg az egyik a méhszáját nyitottnak mondotta, a másik azt állította, hogy tökéletesen zárt az. Heves vitára került volna a dolog, ha a tüzetes vizsgá­lat ki nem derítette volna, miszerint mindegyik vizsgáló más-más hüvelybe és más méhszájhoz hatolt ujjával. A szülés alatt akadályt képező három eset követ­kező volt: I. részletes méhszájelzáródás (atresia partialis ob­f. ateri) inszern köteg által. O. Maria, egy napi nehéz vajúdás után 1875. dec. 15-én lő .

Next