Orvosi Hetilap, 1877. április (21. évfolyam, 13-17. szám)
1877-04-22 / 16. szám
.Budapest, 1877. 16. sz. ELŐFIZETÉSI Ár : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 12. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. 146N S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartatom : Liebmann M. tr. Kézmárszky T. tr. szülészeti korodájából. A lágy szülutak rendellenességei által feltételezett szülési akadály három esete. I. és II. eset. — Navratil I. tr. A fővárosi baraque-kórház sebészi osztályának 1874. dec. 1-től 1876. dec. 1-ig terjedő kimutatása. — Könyvismertetés. Traité d’anatomie pathologique par E. Lancereaux. — Lapszemle. A crysophansav psoriasis ellen. — A carbolsav az aranyeres csomók ellen. — Bemetszések nyelvgyuladásnál. — A méhnyak tágítása módosított szivacs által.Tárcza : Lumniczer S. tr. Levelek a németországi sebészek VI. congressusa alkalmával. II. — A biharmegyei orvos-, gyógyszerész- és természettudományi egylet 1877. márt. 1-jén tartott ülése. — Vegyesek. — Pályázatok. — Hirdetések. Melléklet : A szemészet 2. száma. ^PRILIS 22. MEGJETEN MINDEN VASÁRNAP. HUSZONEGYEDIK ÉVFOLYAM. I . Kézmárszky T. tr. szülészeti korodájából a budapesti kir. m. t. egyetemen. A lágy szülutak rendellenességei által feltételezett szülési akadály három esete. Közli Liebmann Mór tr. tanársegéd. A lágy szülutak fejlődési, valamint szerzett hibái nem tartoznak ugyan a ritkaságok közé, de azok befolyásáról a szülés menetére aránylag kevés észlelést találunk az irodalomban feljegyezve, úgy hogy minden idevágó eset közlése érdekkel bírhat. Hogy mily gyakoriak a női ivarcsatorna fejlődési rendellenességei, leginkább Schatzl közleményeiből tűnik ki, kinek — mint maga mondja — a szerencsés véletlen oly nagy számmal játszotta kezébe az ivarcsatorna képződési hibáit, hogy az általa vizsgált esetekben 50/3-nál találta ezen rendellenességet. A lágy szálutak rendellenességeinek feltűnőbb alakjait korodánkon az utolsó öt félév alatt összesen csak 5-ször volt alkalmunk észlelni és pedig 1-szer egy járó betegen, kinél tökéletlen hüvelyt és méhhiányt találtunk. Az intézetbe felvett négy eset közül három szülési akadály tárgyát képezte és ennek eltávolítását igényelte. Mielőtt ezen három eset tárgyalására áttérnék, legyen szabad a hátralevő negyediket röviden felemlíteni, mely eset valóságos példáját nyújtotta „a tévedések játékának.“ Ugyanis 1876. jan. 1-én P. Teréz, 22 éves, varróleány vétette fel magát korodánkra, mivel—10 nappal ezelőtt, terhessségének körülbelül 10-dik hetében, a járdán történt hanyattesése folytán — gyakran visszatérő, a kereszttájon kezdődő, az öl felé kisugárzó, eleinte gyenge, de egy nap óta hevesebben fellépő, ivarvérzéssel párosult fájdalmakat érzett. A vaginális vizsgálatnál különösen feltűnt az, hogy ezen, az elvetélést jelző tünetek daczára a hüvelyi részen semminemű, az említett folyamatnak megfelelő változás nem volt kideríthető; de a terhesség jelei, melyek egyebütt kimutathatók voltak, a hi*) Arch. f. Gyn. és I. II. köt. velyi részen és a méhszájon sem voltak kifejezve, úgy hogy az ú. n. belső lelet nem állott összhangzásban a külső vizsgálatnál nyert lelettel. A délutáni látogatásnál megejtett vizsgálat alkalmával a méhszáj csaknem 3 haránt ujjnyira kitágultnak találtatott és benne peterészlet, mely a fennálló vérzés csilapítása czéljából történt hideg vízzeli befecskendésekre kiürült. Másnap a méhszáj és a hüvelyi rész a vizsgáló újjra ugyanazon benyomást téve mint felvételkor. Ezen feltűnő és a körülményeknek per absolutum meg nem felelő lelet — mint későbben kiderült — abban találta magyarázatát, hogy a nő kettős hüvellyel és kettős méhvel (uterus et vagina duplex) birt. Az első vizsgálatnál t. i. az ujj a nem terhes és úgyszólván virginalis méhhez vezető baloldali hüvelybe jutott, míg a második vizsgálatnál a jobb hüvelybe és azon át a jobb méhhez, melyből elvetélés történt, míg a harmadik vizsgálatnál ismét a bal hüvelybe és a bal méhhez hatolt. Ezen érdekes fejlődési hibának behatóbb és részletesebb vizsgálata — fájdalom — nem történhetett meg, miután a gyermekágyban fellépett endo- és parametritkus folyamat a tüzetes vizsgálatot elbocsátáskor sem engedte , szavát pedig, hogy egy idő múlva bemutatja magát, a beteg nem váltotta be. Az említett eset emlékeztet a Schroeder által tankönyvében elmondott esetre, mely példa arra, hogy a kettős hüvely jelenléte igen könyen elkerülheti a vizsgáló figyelmét. így történt ez — mint Sch. felhozza — Mai A. F. szülészszel, a Stolpertus szerzője és az id. Naegele apjával és Fischer heidelbergi tanárral, kik egy 20 éves először szülőt vizsgálván, lényegesen különböző leletet hoztak fel. Míg az egyik a méhszáját nyitottnak mondotta, a másik azt állította, hogy tökéletesen zárt az. Heves vitára került volna a dolog, ha a tüzetes vizsgálat ki nem derítette volna, miszerint mindegyik vizsgáló más-más hüvelybe és más méhszájhoz hatolt ujjával. A szülés alatt akadályt képező három eset következő volt: I. részletes méhszájelzáródás (atresia partialis obf. ateri) inszern köteg által. O. Maria, egy napi nehéz vajúdás után 1875. dec. 15-én lő .