Orvosi Hetilap, 1877. június (21. évfolyam, 22-25. szám)

1877-06-10 / 23. szám

463 pénnyel együtt fejtettem le az anya-méhlepényről. Önnön-légzés indult meg mindjárt a burkon belül. Néhány légvétel után azon­ban az önnön-légzés elmaradt, de mechanikai ingerlésre még mintegy 26' és 40''-en keresztül lehetett légzőmozgásokat kivál­tani. Ezentúl ingerlésre csak a végtagokban és fejben támadt reflex mozgás, utoljára azonban ez is megszűnt. E magzat körül­belül 44 perc­c­el élte túl az anyát. A V-ik magzatot az anya utolsó légzése után 12" és 10" múlva fejtettem ki. A burok megnyitása és a vízből kiemelése után mechanikai ingerlésre mutatkozott egy-egy légzés, 261 2 és 40''-kor már ez is elmúlt, de a végtagok reflex mozgásai még 35' és 20’-kor is megjelentek. E magzat egészben véve körül­belül g0'-czel élhette túl az anyaállatot. A VI-dik magzaton 17' és 16'-el az anyaállat utolsó lég­vétele után a burkon belül még mozgás volt észlelhető. 18' és 35'-kor fejtettem ki. Kifejtés után azonban sem mechanicai in­gerlésre sem a köldökzsinór összenyomására nem mutatkozott légvétel, noha mechanicai ingerlésre a felső végtagok és a fej mozgásba jöttek. 35' és 20"-kor még meg volt a reflex ingerlé­kenység, 42' és 20’-kor már elenyészett. E magzat is körül­belül 18‘-c­el élhette túl az anyaállatot. A VII-ik magzatot az anya utolsó légzése után 24' múlva fejtettem ki. Ennél sem lehetett már légzést előidézni sem izgatással sem a köldökzsinór összenyomásával. A reflex ingerlé­kenység is csekély volt, úgy hogy izgatásra csak a bőrben mu­tatkoztak itt-ott összehúzódások még 35' és 20" múlva is. 42' és 20"-kor azonban már e csekély reflex-mozgás is elmaradt. E magzat körülbelül 38"-czel élhette túl az anyát. Egy másik kísérlet alkalmával, melynél a kikészített és lég­csővel ellátott tracheán keresztül mérgeztem meg szénéreggel a terhes tengeri nyulat, nem csináltam előre hasmetszést; csak az anyaállat utolsó légvétele után, mely a mérgezés kezdetétől 20 és 30' múlva következett be, nyitottam meg a hasűrt, s vizsgáltam meg a szabad levegőn a magzatokat. A kivett méh­­szarvakban hat magzat mutatkozott, melyek az élénken összehú­­zódó méhben időnkint mindannyian mozogtak. A magzatokon az anyaállat utolsó légvétele után következőleg lehetett az életjelen­ségeket észlelni. Az első magzatot a méhből az anya utolsó légzése után 1' és 50' múlva fejtettem ki. Mihelyt a magzat levegőre jutott, azonnal megindult a önnön­ légzés, később azonban csak mecha­nikai ingerlésre jelentek meg légvételek. A második magzatot az anya utolsó légzése után 3' és 30" múlva fejtettem ki. A köldökzsinórnak a burkon keresztül való összenyomására nem indult meg a légzés, mihelyt azonban fel­nyitottam azt és a levegő megcsapta a magzatot, megindult a légvétel. A harmadik, negyedik és ötödik magzatot 51 és 30",­­illető­leg 7‘ 30" és 9‘ 10" múlva fejtettem ki az anyaállat utolsó légvétele után. Légvételeket azonban sem mechanicai ingerlésre, sem a köldökzsinór összenyomására nem voltam képes kiváltani. Mechanicai ingerlésre a végtagokban és a fejben reflex-mozgások mutatkoztak mind az öt magzaton, még 20­ múlva is az anyaál­lat utolsó légvétele után. A hatodik magzatot, melyet az anyaállat utolsó légvétele után 29' múlva fejtettem ki a magzatburokból, csak igen gyenge reflex ingerlékenység mutatkozott. Ezen tény, hogy t. i.­szénéregmérgezésnél a magzatok az anyaállatot huzamos idővel túlélik, egy ideig talány, maradt előttem. Zwoeiffel*) vizsgálatai szerint ugyanis, ha egy terhes állatot légcsőösszeszorítás által fálaszt meg az ember, a magzatban a bekövetkező előnyhiány jelenetei annyi idő alatt folynak le, mint az anyában, s a méhben levő magzatok egyidejűleg halnak el az anyaáll­­­attal. E megfulási idő tengeri nyúlnál légcsőelzárás után 3—4'-re tehető1). E megfulási idő, ha a légcsőelzá­rás pillanatában mérgező gázat vezet az ember az állat tüdejébe, vizsgálataim szerint­) tetemesen megrövidül, úgy hogy például a szénélegfuladás a fenntebb közölt ese­tekben is a rendes 3—4' nyi fuladás idő helyett 1‘ és 30", továbbá 2‘ és 30" alatt folyt le. E fennálló ismeretek alapján azt lehetne felvenni, hogy azon esetben, ha az anya­ méhlepény véréből a magzatlepény vérébe átmegy a szénéreg, a magzat­keringésben ugyanazon változáso­kat idézi elő mint az anya­szervezetben és a magzat­szervezet együtt hal el az anyaszervezettel ; vagy azon esetben, ha a szénéleg nem megy a magzatkeringésbe, a fiatal szervezet saját élenykészletére szorul és rajta a közönséges fuladás tüneményei lépnek fel, s olyan gyor­san folynak le, mint mikor az anyának légcsövét szo­rítja le az ember. Egyik esetben sem élhetné túl a mag­zat az anyát, legfeljebb annyi ideig maradhatna életben, mint maga az anyaszervezet. Ez utóbbit lehetne várni azon körülményből, hogy a szénéreg csakugyan nem me­gyen át a magzat­keringésbe. A vérnek színképi vizsgála­tánál sem a magzatnak, sem a méhlepénynek vérében nem tudtam kimutatni szénéleget; míg az anyaszervezet vérében (kivéve a méh és bélfodri viszereket, melyről később teszek említést) kénammónium, vagy Stokes-féle folyadék­) hozzáadására a két elnyelési csík változatlanul maradt; a méhlepény- és magzatvérben az ismeretes re­ductio véghez ment. A fentebb közölt esetekben azon­ban a magzatok ötszörre, hatszorta, sőt még huzamosab­ban tovább éltek mint a­meddig egy felnőtt állat meg­­fulása tart. Zuntz-nak és Pflueger-nek legutóbb közlött érdekes észleletei (Prof. N. Zuntz: Ueber die Respiration des Säugethier-Foetus. E. Pfueger: Die Eebenszähigkeit des menschlichen Foetus4 *) megadják a kulcsot a talány megfejtéséhez. Az előbbi bulvár ugyanis kísérleteinél azt találta, hogy ha terhes állatnál a magzat­keringésben azáltal idézett elő élenyhiányt, hogy a köldökzsinórt összenyomta, a magzat háromszorta, négyszerte hoszabb idő múlva fuladt meg mint akkor, ha az anyaállat meg­fojtása által keletkezett abban élenyhiány és lépett fel ennek következtében a fuladás. Ezen tüneményeknek oka­­— mint a köldökedények beálló színváltozásából következtetni lehet — abban rejlik, hogy az anyaméh­lepény és az élénken mozgó méh, mihelyt a fuladás fo­lyama alatt az elény belőlük fogyni kezd, azt a magzat keringésből nagy mohósággal elvonják, úgy hogy amiatt a magzatokban is gyors élenyhiány és fuladás áll be, mi nem történhetik akkor, ha a köldökzsinór össze van nyomva, mely esetben a készletben levő élenyt egészen saját maguk használhatják fel, s a­mely mellett sokkal tovább életben maradnak, annak jeléül, hogy a fiatal magzatban az élenyfogyasztás nem olyan intensiv, mint *) Zweiflet. Die Respiration des Foetus. Archiv für Gynekologie. 9. k. 29t. lap. 1873. x) A.. Hogy­es : Über den Verlauf der Athembewegungen während der Erstickung. Arch. für experimentelle Pathologie u. Pharmacologie. — Kisérleti adatok a légzőmozgások fuladás alatti lefolyáshoz 1875. és Orvosi Hetilap 1875. 2) Értesitő a kolozsvári orvos-term.-tudományi társulat 1877. ápri­lisi orvosi szaküléséről. 1) Kénsavas vasélecses oldat, borkősav és ammóniák elegye. 4) Pflueger : Archiv für die gesammte Physiologie. 14 köt. II —12. füzet, 1877. 464

Next