Orvosi Hetilap, 1877. november (21. évfolyam, 44-47. szám)
1877-11-04 / 44. szám
915 malaczokon tettem. Az eredmény nem volt kielégítő. Vándorsejtek, ha talán kevesebb számban, de voltak elegen a corneában, mert abban, de a vele összefüggő szövetekben, sőt a véredényekben is maradtak olyanok vissza. A kísérletet másként kellett módosítanom. Akként gondolkoztam, várjon ha vízzel kifecskendeznék a véredényeket, s ekkor edzenék az ilyen állat porczhártyáját, lennének-e abban vándorsejtek vagy sem és szaporodnának-e a cornea-testecsek? E czélra meglékelt élő békákon és tengeri malaczokon a szív előre huzatott, annak csúcsa levágatott és az állatot elvérezni hagytam. Ezután csap köttetett a szívbe, s azon át lepárolt vízzel az állat nagy elővigyázattal mindaddig fecskendeztetett ki, míg nem megnyitott és szívhez menő viszerein egészen színtelen folyadék ömlött ki. Ekkor a fecskendős félbehagyatott, s az állat porczhártyája az említett szerekkel érintetett. 5'—60', több óra, vagy egy két nap múlva a fenntemlített módon a cornea átvizsgáltatott, vagy állandó készítményül eltétetett. Sőt kifecskendés után a porczhártya minden izgatás nélkül is megvizsgáltatott több esetben. Ezekben azt találtam, hogy a corneában rendesen jelen lenni szokott orsóalakú vándorsejtek is hiányzanak az ilyen kifecskendett állatoknál, vagy nagyon kis mennyiségben fordulnak elő. Ezt máskép nem magyarázhatjuk magunknak, mintsem hogy a befecskendett folyadék a porczhártya állandó sejtei mellől a nedvhézagokban levő vándorsejteket kimossa és az áram azokat onnét tovább viszi. Hogy a folyadék fecskendezés által a nedvhézagokon átjuthat, az kétséget sem szenved, mióta Arnold) és Fon'1) vizsgálatai után tudjuk, hogy az edények szilárdabb anyagokra nézve is átjárhatók, s ez anyagok vagy színes folyadékok az edényekből a nedvhézagokba kijuthatnak. Vizsgálatainknál a porczhártyára nézve egy körülmény még biztosabbá teszi ezt. Ugyanis a béka, különösen ha a fecskendős túlságos volt, néha vizenyősen felduzzad, mi a fenntebbi magyarázat nélkül érthető nem volna. Ilyen kifecskendett békák néha a kifecskendés után rögtön vagy rövid idő múlva kimúlnak; mások azonban, mint említve volt, tovább élnek, de vizsgálataim közt két nap életüknek határát képezte. Az elsők vizsgálatra — igen természesen — kevésbé voltak alkalmasak, azonban némi tekintetben érdekesek voltak, mert égetésre porczhártyájukban a cornea-testecsek még mindig ellenhatottak. Ilyen vizsgálatokat télen hajtottam végre erőteljes békákon. Azonban több másirányú vizsgálataimat az év minden szakában vittem véghez. Tengeri malaczok a kifecskendés után kimúlnak, de porczhártyájuk edzésre bizonyos ideig ellenhat, s a gyuladás kezdete ezeknél is tanulmányozható. Az eredmény pedig tökéletes volt. Semmi bevándorlás, a cornea lobos lett, vagyis benne a porczhártyatestecskék szaporodtak. Kifecskendezés nélkül a körzetről sokszor óriási bevándorlás lesz a peripheriáról, mellyiről azonban azt, mint Cohnheim leírja, soha se láttam, azonban lehetetlennek nem tartom. » A bevándorlás mellett a cornea-testecsek változatlanul, mint ezt Cohnheim és társai hiszik, nem maradnak, hanem igen nagy fokban szaporodnak. Nem szólok itt az égetési határról, az úgynevezett vacuola-övről sem szólok, meg a változásokról azon túl. Ezeket más helyen bővebben tárgyalom, s csak röviden óhajtottam ez érdekes eredményt közzé tenni. Vizsgálataimat kiterjesztettem edényes és edénytelen szövetekre, továbbá mindazt, mi a gyuladás kérdése terén felhozatott, ellenőrző vizsgálatoknak vetettem alá. Ezután azon nevezetes tényt tapasztaltam, hogy ha a porczhártya episclerál részét — miután annak központja égetve volt — naponkint tűvel megkarczoljuk, több nap múlva a cornea szélén, sőt későbben a közepén is a bejutott vándorsejtek festenyesek voltak, e festéket az episclerál résznél levő festenyes sejtek tönkre menése után kiszabadult festeny szemcséiből véve fel- Hogy ez így van, erről számtalan kísérlet után győződtem meg. Sőt módosítottam még e kísérletet úgy, hogy a bekarczolt helyekre naponkint carminport dörzsöltem. Nevezetes, hogy ilyenkor néhány sikerült esetben a cornea e sértési helyétől távolabb a központ felé oly vándorsejtekre akadtam, — se készítményeim el is vannak téve, — melyek fekete és piros (carmin) szemcséket, vagy csak az egyiket a kettő közül tartalmazták. E mellett az is feltűnő, hogy a cornea-testecsek vagy épen nem, vagy itt-ott csak feltűnőleg csekély mennyiségben bírnak festék vagy carmin-szemcsékkel. Végre ez utóbbi vizsgálati csoportnál azon nevezetes tényre is jutottam, hogy — mint már fennt idézett értekezéseimben felemlítettem — nemcsak az idegek mentében történik bevándorlás, hanem pár igen tanulságos készítménnyel rendelkezem, melyeken a corneába betérő nagyobb idegmenetekben sárgabarna vagy fekete szemcsékkel megrakott, orsóalakú vándorsejtek észlelhetők nemcsak, hanem oldalt a nedvhézagokban számosan kinyúlnak az ideget vivő csatornamenetből. E vizsgálatok kétségenkívülivé teszik, hogy a gyuladásnál, ha valamiképen roncsolva vannak az episclerál festenyes sejtek, azok festéke a bevándorló sejtek által bevitetik a porczhártyába, s ott festéklerakódások (pigment-foltok) keletkeznek. Embernél valószínűnek tartom, hogy egyes esetekben a ritkábban jelentkezni szokott pigment-foltok ily eredetűek is lehetnek, noha itt ki kell jelentenem, hogy azokat oly módon keletkezhetőknek is tartom, mint ezt eseteiben Hirschler állította.1) Ami az edényes szöveteken tett vizsgálataimat illeti, azokat a béka pislogóhártyáján, nemkülönben a békaálcrák farkán tettem. Alkalmaztam ezeken a Fischer által festésekre, sőt Wissozky által a haemoglobin-reactiora ajánlt eosin nevű nevezetes testanyagot. Wissozky ugyanis edénykifejlődési tanulmányainál az eosin- és a haematoxylinfestést alkalmazta, s azt találta, hogy a *) Hirschler : Adat a szaruhártya gyurmájába lerakodott testanyag ismeretéhez. A m. tud. acad. III. osztály kiad. közt 1872. 2) Arnold : Ueber Diapedesis. Virchow. Arch. 58. köt. 1873 és Arnold : Über die Beziehung der Blul- und Lymphgefässe zu den Saftkanälen. Vircli. Arch. 1875. 62. kötet. 2) Foa : Ueber die Beziehung der Blut- und Lymphgefässe zum Saftcanalsystem. u. o. 65. kötet. ---916 ---