Orvosi Hetilap, 1879. szeptember (23. évfolyam, 36-39. szám)
1879-09-21 / 38. szám
^JUDAPEST, 1879. 38. 57. SEPTEMBER 21. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmente- Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségné sirendök. nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. IdoniS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONHARMADIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartatom : Thanhoffer L. tnr. Az érverési görbék catacrot emelkedéseinek okairól. — Tauffer V. Az ágyéki gerinczoszlop púpja és hazántúl szűkült medencze. (Folyt.) — Klug N tnr. Tanulmányok különböző légnemű testek befolyásáról a békaszív működésére. (Folyt.) — Könyvismertetés. Pharmaceutische Chemie von F. A. Flückiger. — Lapszemle A csipíz bántalmainak erőművi kezeléséhez. Tárcza : Csatári Grósz L. tr. A nemzetközi orvosi congressus. — Árkövy J. tr. A VI. nemzetközi orvosi congressus kiállítása. — A kolozsvári orvos-természettudományi társulatnak ápril 4-kén és május 9-kén tartott II. és III. orvosi szakülése. — Vegyesek. — Pályázatok. Az érverési görbék catacrot emelkedéseinek okairól. Thanhoffer Lajos tr. egyet. m. tanár és állatorvosi tanintézeti ny. r. tar-tól Az újabb érverésjelzők, úgyszintén az általam módosított Marey-féle érverésíró készülék által felírt átérverési görbék emberen és állatokon mind di-, vagy tricroticusok, azaz egy első nagyobb emelkedés után egy vagy két kisebb ú. n. catacroti) emelkedéssel bírnak azok. Vierordt* 2) legújabb kiadású tankönyvében is megmarad a mellett, mit már terjedelmes művében) állított, t. i., hogy a pulsus egy verésü és a görbék, melyek az ő sphygmographiával rendes körülmények közt írhatók, egy emelkedésüek (monocrot), s mind a Marey, mind a mások által írt kettős-emelkedésü görbe (dicrotus pulsus) a rosz eszköz eredménye. Hogy mi a véleményünk erre nézve, s általában mind azoké, kik foglalkoztak eddig sphygmoraphiával, az az irodalomból eléggé ismeretes lehet. Azonban bár általános a megegyezés abban, hogy nemcsak két, de több verésű pulsus is van (di-, tri- és polyerotus), de úgy a második, mint a többi, gyakran előforduló emelkedések támadásának okára nézve mindeddig megállapodás nem jött létre. Egyátalában míg Landois*) csakis két, legfeljebb egyes esetekben három, illetőleg az első nagy emelkedés után két — aránylag- nagy emelkedést, azután csakis kisebbeket hisz létrejöhetni a görbéken, s a második emelkedés keletkezését más okból véli származni, mint az azokat követő apróbbakat: addig Marey és utána többen több emelkedést hisznek rendesen létrejöhetni és ezek mindegyikének egyforma — a második emelkedésével egyenlő — eredetet tulajdonítanak. De a két tábor képviselői még úgy az első, mint a többi emelkedésre nézve sem tudtak az okokat illetőleg megállapodásra jönni. Az első emelkedést szakértőnek magyarázni akarni szükségtelen. Ami a második emelkedést illeti, ennek keletkezésére nézve a következő vélemények állanak fenn. Alberst azt állította, hogy a pulsus dicrotus a bal gyomor egymás után gyorsan következő két systolejéről van feltételezve, sőt felvette ez alapon, hogy gyomorsystolének megfelelőleg két hang is támad a gyomor összehúzódásakor. Sőt előtte már Marquez is ilyformán nyilatkozott, azt hívén, hogy a vér útjában valahol akadály lévén, annak legyőzésére a szív kettősen húzódik össze. Némelyek szerint pedig egy, de mozgásában egyenlőtlen gyorsaságú systole okozná a kettős ütésű pulsust akképen, hogy a vér a gyomor összehúzódásakor először gyorsan, azután lassan, s ezután ismét gyorsan löhetnek az aortába. Sőt már Archigenes és Galenus foglalkoztak e kérdéssel, mint ez az irodalomból kivehető. Az első szerint a második lökés azért támad, mert az ütér az érverés által oly erővel emeltetik ki helyzetéből, hogy azután utólengést tesz; a második szerint pedig úgy keletkeznek, hogy az edényfalak a systole alatt beléjük nyomott folyadék által annyira túlfeszülnek, hogy e nyomástól diastole alatt megszabadulván, ruganyosságuknál fogva lengéseket tesznek. Hamernik és Parry szerint systolekor az üterek kitágulván és meghosszabbodván, kigyódzó alakot vesznek fel s diastole alatt megszűkülvén és megrövidülvén, ismét előbbi helyzetükbe térnek- Ez okozná szerintük a második lökést. Mások, különösen a francziák szerint, kikhez Landois *) Megkülönböztetnek di-, tri-, vagy polycroticus (két, három, vagy több verésű) puslust. A pulsus-görbéken egy első főemelkedés, s rendesen ezután következő kisebb emelkedések tűnnek fel. Ezek catacrot emelkedések,nek neveztetnek, ellentétben az anacrot emelkedésekkel, a melyek bizonyos viszonyok mellett (többnyire betegségekben) az első főemelkedés előtt keletkeznek. a) Vierordt. Grundriss der Physiologie etc. 3) „ „ Die Lehre vom Arterienpuls etc. Braunschweig. 1855. *) Landois. Die Lehre vom Arterienpuls 1872. Berlin. ') Albers. Allgem. Pathologie. Bonn. 1844. 38