Orvosi Hetilap, 1880. május (24. évfolyam, 18-22. szám)
1880-05-16 / 20. szám
BuDAPEST, 1880. 20. sz. /VÁJUS 16. ELŐFIZETÉSI ÁRhelyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HITILAP. J'TONI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONNEGYEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos Jr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Bakai A. tr. és Fieikenstein A. Közlemények a budapesti m. k. tud. egyetem gyógyszertani intézetéből. A heveny takar fertőző anyagáról. — Than K. tr. A városligeti artézi kút hévforrásának vegyi elemzése. — Könyvismertetés. Syphilis et manage. Lemons professées a l’hopital Saint-Louis par Alfred Fournier. — Lapszemle. Kulcsalatti ütérdag, váll-kiszelés és tűknek bevezetése a tömlőbe. — Nagyobb idegtörzsek nyújtása tabes dorsalis eseteiben. Tárcza : A budapesti kir. magyar egyetem újjáalakítása százados évfordulójának ünnepe 1880. május 13-kán. — A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1880. május 8-kán. — Vegyesek. — Pályázatok. Közlemények a budapesti m. k. egyetemi gyógyszertani intézetből. A heveny takár fertőző anyagáról. Bókai Árpád tr. és Finkelstein ADOLF-tól. A heveny takár fertőző mérgének mibenlétét illetőleg mindeddig hypotheticus téren állunk. A legtöbb szerző, midőn a venericus bántalmakat tárgyalja, nem is érinti ezen kérdést; így a legújabb, s valóban kitűnő kézikönyvben, mely L. Julisen() tollából került ki, hiába keresünk erre vonatkozó nézetet, vagy csak adatokat is. Vannak szerzők, kik a takárban szenvedő egyének kóros váladékának genysejteit ruházzák fel fertőző képességgel, s ebből folyólag állítják,miszerint a fertőző takár azon fejlődési szakában, midőn a beteg nyákhártya váladéka csupán savós-nyákos külömíl, s genysejteket nem igen tartalmaz, — még nem bír fertőző képességgel. Más nézetben van ez iránt Zeissl( 2), ki magángyakorlatában sokszor győződött meg az ellenkezőről. Zeissl, midőn nem tagadja, hogy ivarszervi klennorrhoeák bizonyos izgalmak (trritamente) által szintén létrejöhetnek, kénytelen bevallani, — ami különben már számos évtized óta ismeretes, — hogy vannak takaros váladékok, melyek minimális mennyiségben bizonyos nyákhártyákra jutva, genyes takart hoznak létre ; az e betegséget okozó erő pedig nem a genysejtekben mint ilyenekben, hanem a váladéknak bizonyos specificus, catalyticus erejében, azaz, bizonyos contagiumban rejlik, mely ép úgy van a hámsejtekhez kötve, mint a genyelemekhez. Láthatjuk ezen nyilatkozatból, amely a takaros fertőző anyagról mai napig fennállott általános nézetnek körülbelül tükrét képezi, — hogy ismereteink ez irányban mily elégtelenek, s miként kénytelen néha még a legkomolyabb búvár is puszta szavakkal tölteni ki a hézagokat, melyek tények híjával a tünemények __________ _ magyarázata közben támadnak. 1844-ben merült fel legelőször azon törekvés, hogy a takár bizonyos parasiták jelenlétének tulajdoníttassék. 1862-ben újonnan történt erre utalás , azonban az akkor mondottakat az újabb idők orvosai vagy elfeledték, vagy nem vették komolyan. Donnér volt az, ki 1844-ben arra hívta fel az orvosok figyelmét, hogy a takáros genyes váladékban többféle állati és növényi élősdi tanyázik : ily élősdiek lennének a trichomonas és a vibrio lineola. 1862-ben pedig Jousseaume írt le egy, általa „genitalia“-nak nevezett algafajt, mely a takáros váladékban tenyészik, x/too — !/m mm-nyi hosszú, s nagy szaporodási képességei bír. Zeissl erre nézve azt jegyzi meg, hogy azon lelet, ha nem csalódáson, úgy minden bizonnyal esetlegességen alapul; a Donné-féle vibrióra vonatkozólag pedig azt mondja, hogy azt a hüvely és a makk váladékában néha ugyan feltalálta, azonban a férfi húgycső takaros genyében soha. A takaros fertőzés parasitius jellegét illető kérdés tehát fel lett volna vetve, mégis egészen a múlt évig kellett várnunk, hogy ez irányban újabb vizsgálatok létessenek. Ezen újabb vizsgálatok Neisser-től) származnak, s egy kisebb közleményben vannak összefoglalva. Nevezett búvár a férfi és női húgycső takaros genyében ép úgy, mint újszülöttek heveny genyes szemtakarjának váladékában, valamint a felnőttek heveny takaros szemláltjánál is bizonyos micrococcusokat talált és írt le. Az említett elemi szervezetek, ha elszigetelve láthatók, gömbölydedek, nemsokára hosszas tojásdadokká nőnek, s végre középen mindinkább befűződve, két új micrococcussá oszlanak ; nem ritkák szerző szerint a kisebb micrococcus-csoportok sem, melyek 4—20, vagy még több egyénből is állanak ; ezen csoportok rendesen nyákiburokkal szoktak körülvéve lenni. Az egyes coccuselemek igen erősen festetnek .) L. Juliién. Traité pratique des maladies vénériennes. Paris. 1879. 2) Zeissl. Lehrbuch der Syphilis etc. III. Aufl. Stuttgart. 1875. 1) Donné. Cours de microscopie. Paris. 1844. 2) Neisser. Ueber eine der Gonorrhoe eigenthümliche Micrococcus form. „Centralblatt für die medizinische Wissenschaft.“ 1879. Nr. 28. 20