Orvosi Hetilap, 1881. június (25. évfolyam, 23-26. szám)
1881-06-05 / 23. szám
527 528 szabadon ürült, de mindig kisebb és kisebb mennyiségben, míg az ár kisebbedése mellett a megindult sarjadzás által a mellhártya két lemeze össze lett tapasztva. Ez eset bizonyítékul szolgálhat még arra is, hogy az ezen premiának operatív kezelése, értjük itt a König-féle eljárást nem csak megengedhető, de rationális és szükséges is. Az újabb sebészeti tapasztalatokr e tételt minden pontjában megerősítik. A carbolsav nem mutatkozott lobos ingernek a mellhártyán sem, mint más savós hártyán sem. A carbolismusnak gyors beállta csak azt mutatja, hogy a mellhártya igen gyorsan és nagy mennyiségben képes a carbolt felszívni, s hasonló esetekben óvatosság szükséges. A carbolismus beállta miatt a carbolt el kellett hagynom. A mellűrt langyos vízzel mostam ki, s hogy ennek a kimenetelre semmi befolyása sem volt, a következmény mutatta. A betegnél az 5-dik borda egyik részlete hiányzott, ami természetesen maga után vonta a mellkastér behorpadását, ami ismét kisfokú scoliosis létrejöttére adott alkalmat. E tünetek azonban, mint az eset leírásánál is említettem, önmaguktól visszafejlődtek. A sebészek a scoliosis elhárítására ilyképen műtött betegeknél a pontos drainezést ajánlják. Ezen megfigyelés nem vonható kétségbe, de ez maga nem elegendő a baj elhárítására, mint ezt esetünk bizonyítja, hol a legszorosabb drainezés daczára fejlődött scoliosis. Ép oly fontos, ha nem fontosabb tényező a scoliosis megakadályozásában a szervezet ép volta, mely mellett élénk és ép sarjadzás gyorsan tölti ki a hiányt. Betegünknél, míg a kórházban részint a szenvedett sértés, részben a több ízben ismétlődött orbáncz miatt tetemesen meggyengült, addig a feltételek ép és gyors sarjadzásra nem lévén jelen, scoliosis fejlődött; visszafejlődött ez azonban azonnal, mihelyt a beteg, jobb viszonyok közé jutva, tendéletileg erősbödött. Utolsó, s mondhatni a legérdekesebb esethez értünk. Ama tünetekről, melyek a sértés után bekövetkeztek, biztosan mondhatni, hogy a szívburok, tüdő, s ezzel a mellhártya lett sértve. Mutatja ezt a beállott pneumothorax, a szívburoklob, s ennek terménye. Nyílt kérdés gyanánt kell tekintenem azt, hogy váljon a szív is megsértetetté. A nagyfokú elgyengülés, ájuldozás, collapsus, kihagyó pulsus mutathatna talán erre. Váljon továbbá a szívburoknak csak külső lemeze lett-e megsértve, vagy talán átható volt a sebzés, mind oly kérdések, melyekre bizton megfelelni nem lehet. A pneumothorax ez esetben sokkal nagyobb volt, mint az előbbi esetben; itt a légzés gyors és felületei az ajkak és arczyanotikusak voltak. A lég itt is rövid idő alatt felszívódott; újabb és ecclatansabb bizonyíték arra, hogy a levegő a mellűrből felszívódhatik. A pneumothorax csökkenésével a légzés is könyebbült, s én inkább ennek vagyok hajlandó tulajdonítani a beállt javulást, mint az adagolt extr. quebracho-nak. A betegnél többször collapsus fejlődött, s csak a legerélyesebb beavatkozásnak tulajdonítható a beteg megmentése. Szerelésem excitantiák, mint valeriána, aether bor adagolásától állott, összeköttetésben a jéghideg végtagok functiojával és felmelegítésével. Ez eljárás meglepő eredményűnek bizonyult, s mintegy coupírozta a beteg összeesését. Kétségtelen azonban, hogy ez különben csak ily ép és fiatal szervezetnél történhetett meg, mint amilyen a sérülté volt, kinél a pneumothorax elmúltával majd pericarditis serosa, s később ily jellegű mellhártyalob fejlődött először a bal, majd a jobb oldalon. Itt is, valamint az első esetben, a szívburok- és mellhártyabeli izzadmányok felszívódtak, s csak a jobb mellűrben marad meg kis savó, mely tompulátot létesített. Az izzadmány, mely a mellűrben létrejött, csak savó lehetett, semmi sem szólt geny jelenléte mellett. A két utolsó eset közötti összehasonlítás e tekintetben nem érdektelen. Mindkét esetben pneumothorax jött létre, mely egyik esetben pyopneumothoraxxá nőtte ki magát, míg a másikban és a harmadik esetben csak későn, a pneumothorax eltűnte után fejlődött mellhártyalob, de itt az izzadmány csak savós volt. E különbséget talán ama körülmény magyarázza meg, hogy az első esetben rögtön a légmell mellett lépett fel mellhártyálb, míg a harmadik esetben csak későn, a légnek felszívatása után fejlődött az ki. Ha az eredményre visszapillantást vetünk, úgy azt hiszem, nem kockáztatott azon állítás, hogy az emberi szervezet regeneráló képessége mellett igen fontos szerepet játszik a megfelelő gyógykezelés. Mint már említem, a gerinczoszlop betegségeinél részint az eredeti Sayre-féle kötést, részint az általam módosítottat alkalmaztam. Nem szándékom jelenleg mélyebben bebocsátkozni az elferdülések — és főleg az oldalgörnye — keletkezésének tárgyalásába, amennyiben azonban a tett észleletek és tapasztalatok erre nézve adatokat nyújtottak, azokat a következőkben sorolom elő. Sayre szerint a gerinczoszlop elferdüléseit, s nevezetesen a púpot létesítő ok minden esetben külerőszak. Eseteim mindegyikénél kutattam ezek után, s csak néhány esetben sikerült a bántalmat erre visszavezetni. Az esetek legnagyobb részében a szülők külerőszak behatását határozottan tagadták. Az esetek legnagyobb számánál ki lehetett mutatnom azt, hogy a beteg görvélykóros vagy gümőkóros szülők gyermeke, vagy hogy a gerinczoszlop elferdülése előrement súlyos, kimerítő betegség után, mint vörheny, himlő, diphtheritis stb. támadt. Ilyeneknél tudvalevőleg kis behatás is nagyobb visszahatást kelt, mint ép erőteljes egyéneknél. S ha így fogjuk fel a dolgot, akkor azt mondhatjuk, hogy az ily betegek legnagyobb contingensét olyanok szolgáltatják, kik már bizonyos dispositióval bírnak e bántalomra, azáltal, hogy elgyengültek. Nem tagadhatom azonban azon tapasztalati tényt, hogy a különben előbb egészségeseknek látszó gyermekek a pap fejlődése után tendéleti zavarokban szenvedtek, s görvélykórosokká lettek, mely baj azonban a kötés feltevése után bizonyos idő múlva javult, sőt majdnem teljesen visszafejlődött. Ezek után talán inkább azt mondhatjuk, hogy a görvélykór nemcsak öröklött bántalom, de szerezhető kimerítő betegségek által is, legyenek ezek heveny fertőző bántalmak, vagy oly külerőszaki behatások, melyek a gyermeki organismust jelentékeny módon kimerítik. A kötés feltevését az első két esetben stricte Sayre utasításai szerint végeztem, de később indíttatva éreztem magamat azt módosítani. A beteget Glisson ingába *) Estlaender. Archív für klin. Chirurgie, XXVI.