Orvosi Hetilap, 1883. június (27. évfolyam, 22-25. szám)

1883-06-10 / 23. szám

Budapest, 1883. 23. sz. Junius 10. ELŐFIZETÉSI Ár : h­e­l­y­b­e­n és vidéken egész évre MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, l. frt., félévre,­­ frt. A közlemények és­izetések bérmente.­ Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél rendek. A nádor-utcza 33. szám és Kilián György könyvkereskedésében HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 uj kr. váczi­ utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. fion­ S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HÚSZ­OH HETEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartatom : Trsai A. tr. Közlemény Korányi Fr. t­r., kir. tanácsos belgyógytani korodájából. A bujakóros gerinczvelőb­b gyógyult esete. — Pollck L. tr. A csúzos tarjagról, különös tekintettel annak idegkórtani eredetére. (Vége.) — Pap L. tr. Alsó-Tátrafüred vasláp-fürdőiről. — Könyvismertetés. Handbuch der Haut-Krankheiten von Prof. H. Ziemssen. — Lapszemle. Csont-dag a köthártyán. — Litholopaxia. Iercza : A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1883-d iki junius 2-dikán. Markusovszky L­­r. levele Orvosi Hetilap díja ügyében. — A pesti szegény-gyermekkórh­áz-egylet közgyűlése 1883. junius 3-dikán. Bókai If. tar-tól jelentés a pesti szegény-gyermek-kórház 1882-dik évi működéséről. — Jegyzőkönyvi kivonatok a biharmegyei orvos-gyógyszerész- és természettudományi egylet szaküléseiből. Február havi szakülés. — Vegyesek. — Pályázatok. Közlemény Korányi Frigyes tanár, kir. tanácsos belgyógytani kórodájából. A bujakóros gerinczvelőlob gyógyult esete'1'). Irsat Artúr tr., belkórodai második tanársegédtől. Jelen tanévben a korodán a bujakóros gerinczvelőlobnak egy esete jött észlelés alá, melynek kiváló érdekességet képes kölcsönözni azon gyógyeredmény, mely eléretett, s azért nem vélek feleslegest cselekedni, midőn ezen esetet egész terjedelmé­ben közlöm. Mielőtt azonban magát ez esetet érdemlegesen meg­beszélném, néhány szóval visszapillantást óhajtok vetni az e téren tett észleletekre. Néhány évtized óta az irodalomban felhalmozódni kezd azon esetek száma, melyekben kétségtelenül jelentkezett az idegrend­szer bujakóros megbetegedése. Felesleges felemlítenem, mily erő­sen állott Hunternek tana, azon meggyőződést vallva, hogy az agy- és gerinczvelő bujakóros megbetegedéseknek nem szokott alávetve lenni, s annak daczára, hogy már 1519-ben Hutten Ulrich a­ bujakór következtében fellépett hüdésről tesz említést, utána pedig számosan, mint Boerhave, 1776-ban, Portai, Houstat, Ollivier és mások több esetet ismertettek, a­hol tüdösek jelent­keztek bujakóros megbetegedés következtében , mégis inkább hajlandók voltak ezen bántalmazottságnak okát az agy- és a gerinczvelőt körülvevő csontos részleteknek megbetegedéséből magyarázni, annyival inkább, mert még Ricord-ban is nagy támo­gatást nyert ezen felvétel. Azonba­n idővel mindinkább felszínre vergődött és tért hódított azon feltevés lehetősége, hogy az idegrendszerben önálló bujakóros megbetegedés fejlődhetik. A pon­tos észleletek szaporodtak, s mindinkább tisztultak az eszmék, melyek az idegrendszer bujakóros megbetegedésének valószínűsé­gét tényekké emelték. Úgy látszik, Knorrel­ volt az első, a­ki bujakóros gerinc­­­velő-betegedéseket ismertetett, melyekben kizárható volt a környező képletek bántalmazottsága, s a­melyekben antisyphi­litikus gyógymód a legszebb eredményeket hozott létre. A későbbi észleletek egy ideig kiválólag az agy bujakóros megbetege­déseire vonatkoztak, míg a gerinc­velő ezen megbetegedése kevésbé lett méltányolva. Hutchinsont­ többek közt felemlíti, hogy Astruc és van Swieten is ismerték volna már a gerinczvelő ezen megbetegedési alakját ; önálló észleleteket azonban nem közöl és csak áttekin­tést nyújt az idegrendszer bujakóros megbetegedését illetőleg a régibb orvosok ismereteiről. Moxon2­ szerint a gerinczvelőnek szürke elfajulása bujakór nélkül is létrejön, míg a locomotorikus ataxia syphilisnél ritkán szokott előfordulni. Kétségtelennek tartja syphilitikus paraplegiák létezését, minek támogatására bujakóros esetet közöl, melyben a sectio macroscopice barnás-fekete árpa­, egészen borsónagyságú foltokat mutatott, melyek már a pia materen keresztül látszot­tak, s a­melyek a környező szövetnél keményebbek voltak. A foltok sötét, szívós, petyüdt tömegből állottak, melyek közepén sárgás-genyes, gummosus pontokkal bírtak. A górcsövi vizsgálat ezen sötét foltok külső felületét finom rostos szövetből és szem­csékből állóknak mutatta. Moxon, észleleteiből kiindulva, a bujakóros változások fel­ismerésére vonatkozólag azt állítja, hogy a bujakóros megbete­gedés a gerinc­velőnek többnyire csak kisebb részét éri, s hogy a szomszédságban heveny lábnak tünetei jelentkeznek ; azonkívül a megtámadott helyeknek külső része sclerotikus és rostszövet­ből áll, míg a központi rész sajtos vagy mézgás. Broadbent() W. H. két előadásban fejtegeti az idegrendszer bujakóros megbetegedésének alakjait, s e helyt csak a gerinczvelőre vonatkozó elváltozásokra akarok reflectálni. Szerinte a gerincz­­velő-betegedéseknek nagy tünetcsoportja pacaplegiák iránti hajlamban nyilvánul, s miután a gerinczvelő részben kisujjnyi vas­tagságú, már egy kis, körülírt l­bgócz vagy daganat elégséges.­­ ----------------­ ]) Syphilitic Diseases of Nervous System Amer. Journ. of Med. Sciences. 1871. jul. — 2) On Syphilitic Dissease of the Spinal Cord. Guy’s Hosp. Reports XVI. — 3) Syphilis as a Cause of Disease of the Nerv. Syst. The Brit. Med. Journal. Jan. March. 1874 és On Syph. Affec­tions of the Nerv. Syst. The Lancet. Jan. March. 1874. ’) Bemutattatott a budapesti orvosegylet április 14-iki rendes ülésé­ben. — 2) De morbo galli­co 1519. — 3) Deutsche Klinik. 1849. Nr. 7.

Next