Orvosi Hetilap, 1883. június (27. évfolyam, 22-25. szám)
1883-06-10 / 23. szám
Budapest, 1883. 23. sz. Junius 10. ELŐFIZETÉSI Ár : helyben és vidéken egész évre MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, l. frt., félévre, frt. A közlemények ésizetések bérmente. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél rendek. A nádor-utcza 33. szám és Kilián György könyvkereskedésében HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 uj kr. váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. fion S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HÚSZOH HETEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartatom : Trsai A. tr. Közlemény Korányi Fr. tr., kir. tanácsos belgyógytani korodájából. A bujakóros gerinczvelőbb gyógyult esete. — Pollck L. tr. A csúzos tarjagról, különös tekintettel annak idegkórtani eredetére. (Vége.) — Pap L. tr. Alsó-Tátrafüred vasláp-fürdőiről. — Könyvismertetés. Handbuch der Haut-Krankheiten von Prof. H. Ziemssen. — Lapszemle. Csont-dag a köthártyán. — Litholopaxia. Iercza : A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1883-d iki junius 2-dikán. Markusovszky Lr. levele Orvosi Hetilap díja ügyében. — A pesti szegény-gyermekkórház-egylet közgyűlése 1883. junius 3-dikán. Bókai If. tar-tól jelentés a pesti szegény-gyermek-kórház 1882-dik évi működéséről. — Jegyzőkönyvi kivonatok a biharmegyei orvos-gyógyszerész- és természettudományi egylet szaküléseiből. Február havi szakülés. — Vegyesek. — Pályázatok. Közlemény Korányi Frigyes tanár, kir. tanácsos belgyógytani kórodájából. A bujakóros gerinczvelőlob gyógyult esete'1'). Irsat Artúr tr., belkórodai második tanársegédtől. Jelen tanévben a korodán a bujakóros gerinczvelőlobnak egy esete jött észlelés alá, melynek kiváló érdekességet képes kölcsönözni azon gyógyeredmény, mely eléretett, s azért nem vélek feleslegest cselekedni, midőn ezen esetet egész terjedelmében közlöm. Mielőtt azonban magát ez esetet érdemlegesen megbeszélném, néhány szóval visszapillantást óhajtok vetni az e téren tett észleletekre. Néhány évtized óta az irodalomban felhalmozódni kezd azon esetek száma, melyekben kétségtelenül jelentkezett az idegrendszer bujakóros megbetegedése. Felesleges felemlítenem, mily erősen állott Hunternek tana, azon meggyőződést vallva, hogy az agy- és gerinczvelő bujakóros megbetegedéseknek nem szokott alávetve lenni, s annak daczára, hogy már 1519-ben Hutten Ulrich a bujakór következtében fellépett hüdésről tesz említést, utána pedig számosan, mint Boerhave, 1776-ban, Portai, Houstat, Ollivier és mások több esetet ismertettek, ahol tüdösek jelentkeztek bujakóros megbetegedés következtében , mégis inkább hajlandók voltak ezen bántalmazottságnak okát az agy- és a gerinczvelőt körülvevő csontos részleteknek megbetegedéséből magyarázni, annyival inkább, mert még Ricord-ban is nagy támogatást nyert ezen felvétel. Azonban idővel mindinkább felszínre vergődött és tért hódított azon feltevés lehetősége, hogy az idegrendszerben önálló bujakóros megbetegedés fejlődhetik. A pontos észleletek szaporodtak, s mindinkább tisztultak az eszmék, melyek az idegrendszer bujakóros megbetegedésének valószínűségét tényekké emelték. Úgy látszik, Knorrel volt az első, aki bujakóros gerincvelő-betegedéseket ismertetett, melyekben kizárható volt a környező képletek bántalmazottsága, s amelyekben antisyphilitikus gyógymód a legszebb eredményeket hozott létre. A későbbi észleletek egy ideig kiválólag az agy bujakóros megbetegedéseire vonatkoztak, míg a gerincvelő ezen megbetegedése kevésbé lett méltányolva. Hutchinsont többek közt felemlíti, hogy Astruc és van Swieten is ismerték volna már a gerinczvelő ezen megbetegedési alakját ; önálló észleleteket azonban nem közöl és csak áttekintést nyújt az idegrendszer bujakóros megbetegedését illetőleg a régibb orvosok ismereteiről. Moxon2 szerint a gerinczvelőnek szürke elfajulása bujakór nélkül is létrejön, míg a locomotorikus ataxia syphilisnél ritkán szokott előfordulni. Kétségtelennek tartja syphilitikus paraplegiák létezését, minek támogatására bujakóros esetet közöl, melyben a sectio macroscopice barnás-fekete árpa, egészen borsónagyságú foltokat mutatott, melyek már a pia materen keresztül látszottak, s amelyek a környező szövetnél keményebbek voltak. A foltok sötét, szívós, petyüdt tömegből állottak, melyek közepén sárgás-genyes, gummosus pontokkal bírtak. A górcsövi vizsgálat ezen sötét foltok külső felületét finom rostos szövetből és szemcsékből állóknak mutatta. Moxon, észleleteiből kiindulva, a bujakóros változások felismerésére vonatkozólag azt állítja, hogy a bujakóros megbetegedés a gerincvelőnek többnyire csak kisebb részét éri, s hogy a szomszédságban heveny lábnak tünetei jelentkeznek ; azonkívül a megtámadott helyeknek külső része sclerotikus és rostszövetből áll, míg a központi rész sajtos vagy mézgás. Broadbent() W. H. két előadásban fejtegeti az idegrendszer bujakóros megbetegedésének alakjait, s e helyt csak a gerinczvelőre vonatkozó elváltozásokra akarok reflectálni. Szerinte a gerinczvelő-betegedéseknek nagy tünetcsoportja pacaplegiák iránti hajlamban nyilvánul, s miután a gerinczvelő részben kisujjnyi vastagságú, már egy kis, körülírt lbgócz vagy daganat elégséges. ---------------- ]) Syphilitic Diseases of Nervous System Amer. Journ. of Med. Sciences. 1871. jul. — 2) On Syphilitic Dissease of the Spinal Cord. Guy’s Hosp. Reports XVI. — 3) Syphilis as a Cause of Disease of the Nerv. Syst. The Brit. Med. Journal. Jan. March. 1874 és On Syph. Affections of the Nerv. Syst. The Lancet. Jan. March. 1874. ’) Bemutattatott a budapesti orvosegylet április 14-iki rendes ülésében. — 2) De morbo gallico 1519. — 3) Deutsche Klinik. 1849. Nr. 7.