Orvosi Hetilap, 1884. augusztus (28. évfolyam, 31-35. szám)

1884-08-03 / 31. szám

Budapest, 1884. 31. sz. Augustus MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP­­Megrendelhető minden kir. potsahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR : h­e­l­y b­e 11 és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesí­­tendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15­0. é. kr. 1'JONI­S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONNYOLCZADIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Mihalkovics G. tr. Vizsgálatok az ivarcsatorna vagy Mü­ller-féle cső (kürt, méh, hüvely, szözőt) fejlődéséről. Előleges közlemény. — Regéczy Nagy I. tr. A budapesti kir. m. t. egy. élettani intézetéből. A vérnyomás állandóságának oka. (Vége.) — Scheiber S. H. tr. Észrevételek Bókay Árpád t­r. úr »aphoristikus megjegyzéseire a szívmozgásokról.« — Könyvismertetés. Practical Pathology. By G. Sims Woodhead. — Lapszemle. A jóindulatú golyva különböző alakjairól. — Gyógyszertani közlemények. — A dobok (bubones) járkórodai kezelése Lassar O. szerint. — A sequirityről. — A golyva-kiirtásról. — Mikulicz-féle lábcsonkolás. Tárcza : Heti Szemle. A vegyes cholerabizottság ülése. A bécsi József-akadémia. Az idei szünidei orvosi cursus. Szerek bőrbántalmak ellen. — Vegyesek. — Pályázatok. Vizsgálatok az ivarcsatorna vagy Müller-féle cső (kürt, méh, hüvely, szűzőr) fejlődéséről1­. Mihalkovics Géza tar-tól. Előleges közlemény. Folyó év január 21-dikén tartott szakülésen előadtam a Wolff­­féle testről és vezetékről tett vizsgálataimat. A jelenlegiek amazok­nak kapcsán az ivarcsatornával foglalkoznak. Ismeretes, hogy a nőnemben az ivarcsatorna, mely alatt a kürtöket, méhet és a hüvelyt értjük, ezen mind a két végén (fenn a kürt-tölcsérnél senn a hüvelybemenetnél) nyílt csatorna, ébrényi állapotban az ú. n. Müller János-féle csövekből fejlődik. Az sem képezi már kérdés tárgyát, hogy ezen csövek nemcsak a női, hanem a hím nemben is teljesen kifejlődnek és pedig úgy, hogy mind a hím, mind a női ébrény fejlődésének bizonyos idejében mindegyik oldalon az ősvesében és beebb két-két, tehát összesen négy hosszirányú hámcső­vel bir. t. 1. a két Wolff-féle vezetékkel és a szorosan mellettük haladó két Müller-féle csővel. Kevésbé határozottak a nézetek ezen csövek fejlődési módjáról, nevezetesen arról, hogy mily viszonyban vannak a Müller-féle csövek a szomszéd Wolff-féle vezetékekhez és még ingadozóbb térre lépünk, ha a hím nemben a Müller-féle csö­vek visszafejlődési módját keressük az irodalomban, valamint azt, hogy mikép viselkednek ezen csövek proximális és distalis végei és mi marad meg belőlük a felnőtt egyénben. Ezen kérdések tisztázására vannak szánva a jelen sorok, megjegyezve azt, hogy a Wolff-féle vezetékek fejlődési módjával jelenleg nem szükséges fog­lalkoznom, utalva arra, a­mit ezekről első közleményemben elő­adtam. Összehasonlító fejlődéstani vizsgálatokból kiderült az, hogy amnion­ nélküli gerinc­esekben a Müller-féle csövek a Wolff-féle vezetékekből (itt ú. n. elsőrendű ő­svesevezetékekből) válnak le, egy hosszirányú redő képződése és lefűződés által, mely alkalom­mal eme vezetékeknek hasűri nyílása egészben véve a leváló új cső kezdetrésze lesz. Másrészt az amnionos gerinczeseket illetőleg a legtöbb szerző jelenleg azon nézetben van, hogy ezeknél a Müller­­féle csövek egészen függetlenül fejlődnek a Wolff-féle vezetékektől. Csak két angol szerző (Balfour és Sedgwick) állították néhány év­vel ezelőtt, hogy madaraknál a Müller-féle csövek kezdetrésze füg­getlenül fejlődik ugyan a Wolff-féle vezetékektől, de azoknak dista­lis irányban előre növő csúcsa a Wolff-féle vezetékek falához fek­szik, sejtjeik egybefolynak és ez utóbbiból leválva amannak a kép­zéséhez járulnak. Mások (pl. Renson) ezen állítás helyességét két­ségbe vonták. E kérdés tisztázása nagyobb jelentőségű, mint első pillanatra látszik, mert ha amaz állítás helyes, akkor közelebb hozza a magasabb rangú gerinczesek ivarcsövét az amnion­ nélkü­­liekhez, míg ellenkező esetben e csövek amniotákban nem teljesen homológok az amnion­ nélküliekével, hanem legfelebb csak ú. n. incomplet homológia forog fenn. Az idevonatkozó vizsgálatoknak meg vannak a maguk nehéz­ségei. Mert a­mennyiben amaz összefüggés a két cső között csak bizonyos korú ébrényekben bizonyos magasságban fordul elő és csak rövid távolságra terjed, ezen követelményeknek megfelelő finom haránt-metszet sorozatokat kell átvizsgálni, a­mi sok bajló­dással és időveszteséggel jár. Madár ébrények (tyúk és kacsa) metszetein azt találtam, hogy a Wolff-féle test proximális részén zárt tölcsér alakjában fel­lépő és distalis irányban előrenövő Müller-féle cső vak vége be­ékelődik a Wolff-féle vezeték oldalsó fala és a Wolff-féle test fel­színét e helyen borító magasabb hengerhám közé, eleinte egyikkel sincs összefüggésben, de azután a Wolff-féle test felső negyedének megfelelőleg mintegy egészen oda fekszik a Wolff-féle vezetékhez, behorpasztja annak oldalsó falát, majd eltűnnek a kettőnek sejtjei közötti élesebb határok, s végül következik néhány oly metszet, melyeken a Müller-féle cső oldalsó (külső) falának megfelelő sejt­sorozat maradt csak meg, míg annak mediális fala a Wolff-féle vezeték oldalsó falával közös lesz, a két csövet e helyen egymás­sal néhány sejthíd köti össze. E rövid helyen túl a Müller-féle cső egészen önállólag nő ismét tova, miután amaz összefüggés is csak­hamar megszűnt; innen kezdve a cső azután mindenütt saját csúcs­csal végződik az ősvesék oldalsó részében. Kérdés most váljon ezen képekből lehet-e következtetni Bal­four és Sedgwick nyomán azt, hogy a Müller-féle cső amnionos gerinczesekben is a Wolff-féle vezetékből válik le úgy, mint az 31 !) Előadatott a m. t. akadémia május hó 19-én tartott szakülésén.

Next