Orvosi Hetilap, 1888. május (32. évfolyam, 19-22. szám)
1888-05-06 / 19. szám
6oi 602 mert a mirigy acinosus maradványaival együtt legtöbbször a daganatgóczok körzetén lazább kötszövetbe ágyazva feküsznek, sokkal ritkábban az álképlet saját szövetében, hol rajtuk közönségesen sorvadás, ritkábban mérsékelt tömlős tágulás észlelhető. A festett metszeteken sokszor nagyobb kiterjedésű helyek áttűnő gyengén festett voltuk által hívják fel a figyelmet. A jelenség oka ilynemű góczok kiterjedt nyákos elfajulása (3. ábra). Az orsósejtek — mint ezt e góczok határán jól kivehetni — duzzadnak, protoplasmájuk szemcsézettségét veszti, homogénebbé válik, az orsóalak fokonkint gömb alakúvá hólyagszerűvé lesz, magva a víztiszta bennektől a körzetre szorítva sorvad, mind rosszabban festődik s végre a sejttel együtt elpusztul. Lépést tart ezzel a közti állomány tulajdonképeni, azaz enyvadó rostjainak pusztulása s általában mucinreactiót adó anyaggal mind erősebb beivódása, mely az előhaladó rarefactio és sejtszegényedés útján az edénykacsokat is mind jobban isolalja. Néhány nyákosan elfajult góczban vagy annak partjain edényrepedések voltak directe kimutathatók. Közel fekszik a felvevés, hogy ennek oka szomszédos támasztó szövet hiányában, a nyákos állományban mintegy suspendált edényeknek védtelen voltában, a vérnyomással szemben lefokozott ellenállási képességében kerestessék (3. ábra )) s támogatja azt a vérzések helyrajzi eloszlása, melyek majdnem kivétel nélkül a nyákosan elfajult góczokban vagy azok közvetlen szomszédságában ülnek, ahonnan nem mindig terjednek be a még el nem fajult szomszédságba. Különben a vérzés kora szerint a szövet majd még haemoglobint tartalmazó, majd már kilúgozott vörös vérsejtekkel van egyenletesen áthatva (infarcit), mely utóbbi esetben némely gócban az erősen fénytörő Recklinghausen-féle hyalinfibrin briliáns rectézete is mutatkozik, míg a beivódott rész szövetelemei rész megfestésben nyilvánuló necrobiosisba esnek. Még régibb kelta vérzésre vallanak a vörös vérsejttartalmú vagy alaktalan sárga egész sötétbarna festenyszemcsékkel (átalakult, de még vastartalmú haematin) megrakott nagy sejtek, melyeknek száma a rozsdabarna góczok árnyalatának fokával látszik arányban állani. Az álképletdaraboknak a macroscopicus leírásnál említett második felesége, a tömöttebb lemezes kiterjedésű részletek alapszövete górcsőileg párhuzamosan elrendezett hyalin, erősen fénytörő, hegszerű, sejtszegény kötszövetkötegekből áll, melyek, mert az egyik felszín felé már zsírszövettől határolják, a legkülsőbb réteget képezik. A tömött hyalinkötegek között fekvő hosszúkás legtöbbször lapos lágyabb szövetszigetek gömb-, de túlnyomólag ismét orsósejtekből állanak, sokszor nyákosan elfajultak, erősen haemorrhagicusok vagy festenyzettek, máskor összenyomva a bezáró merev kötegek által zsírosan elfajultak s itt zsírtűkkel telt sejtek halmazával is találkozunk. A vázolt leírásból eléggé kitűnik, hogy esetünkben orsósejtgazdag sarcoma volt jelen, melyet nagyfokú edénygazdagság, kiterjedt nyákos elfajulások s e két tényezőnek már kiemelt közrehatása útján kiterjedt és jelentékeny vérzések (a régiek: fungus haematodese) jellemeznek, a mik együtt véve az új képlet macroscopicus magatartását jól megfejtik. (Vége következik.) Gyermekkórházi casuistica. Szerkeszti Bókai János tr., igazgató-főorvos.) VIII. Vérzések az agyburkok közé. Közli Weiszbarth Gyula tr., kórházi segédorvos. Az agyba, a gerinczagyba s ezek hártyái közé történő vérzések — miután a véredényeknek a vérzést praedisponáló elváltozásai a későbbi kor sajátságait képezik — gyermekkorban nem oly gyakoriak. Előfordulnak nehéz szülések után újszülötteknél, főkép fogóműtétek mellett, azután traumák következtében, majd fertőző betegségeknél, mint variola, scarlatina s diphtheritis szövődményeképp végre haemophiliás gyermekeknél. Két tárgyalandó esetünkben az egyiknél az agy, a másiknál a gerinczagy burkai közé történt a vérömlés, melyeket, miután az intermeningealis vérzések a gyermekgyógyászati irodalomban ritkábban említtetnek, érdemeseknek találtunk a casuisticába felvenni. Adott esetben az intramedullaris, vagy intermeningealis vérzés biztos elválasztása és az utóbbinak, mint jelenlevőnek diagnoszisálása, az előbbinek kizárása mellett csak ritka esetekben sikerül. Ennek oka az, hogy a kórodai kép csak elvétve szedődik oly teljes tünetcsoportba össze, mely az egyiket a másiktól határozottan elválasztani engedné. A tünetek kezdetben a vérzés okozta nyomás, izgatás tüneteiként jelentkeznek mindkettőnél s csak a betegség lefolyásában kezd a két alak egymástól annyira eltérni, hogy az egyik esetben a gyurmabeli vérömlenyt, a másikban a burkok közé történő vérzést engedik sejtetni. Mindkettő hirtelen külöli magát, de a meningealis vérzés mégis lassabban éri el ama fokot, mely szükséges a kórjelző tüdészünetek kifejlődhetésére. Az agyi vérzések legtöbbször féloldaliak lévén, hemiplegiát, a burokbeliek sokszor paraplegiát, habár a két oldalon nem is egyenlő mértékben okoznak, mint ezt Bouchut egyik diagnosticus jelképen hangoztatja. Az előbbiek teljes hüdést, az utóbbiak olykor csak paresist eredményeznek. Míg a gyurmába történt vérzéseknél a lefolyás hosszas, s a vérömlenyes gócz sorsa sokféle lévén, a hüdött részek állapota is vele együtt kiszámíthatlan elváltozásoknak lehet alávetve, melyeknél a javulás csak igen lassú s a restitutio ad integrum talán sohasem teljes, addig az agyhártyák vérzéseinél enyhe 19* 2. ábra. Nagyítás II oc : 7 obj. Hartnack ; tetejcsatorna ; m . mirigyszövetmaradékok. 3. ábra. Nagyítás II. oc. : 7 obj. Hartnack: elektaticus véredény; n — nyákosan elfajult nekrobioticus szövetsziget.