Orvosi Hetilap, 1889. február (33. évfolyam, 5-8. szám)
1889-02-03 / 5. szám
1889. 5. sz. ORVOSI HETTLAI sejtek eltarthatók, ez eljárás alkalmasnak mutatkozik arra, hogy a vörös vérsejtek szerkezetének elváltozásait kóros viszonyok között az eddiginél szabatosabban lehessen tanulmányozni. Ezen irányban teendő vizsgálataimról későbben fogok közlést tenni. Közlemény Lumniczer Sándor ny. r. tanár II-dik sebészi kórodájáról. Adatok a tetanus kóroktanához. Lumniczer József tr. kórodai gyakornoktól. (Vége.) A harmadik eset a következő: Teszanski Lajos, 27 éves csősz f. évi szeptember 13-dikán, a midőn szemlére indult, előtöltő puskáját ferdén felfelé tartva, kezét a puskacső múlására illesztette; ilyen állásban, ugyan nem tudja bizonyosan, de valószínűnek tartja, hogy az valami tárgyhoz illődvén, puskája elsült, miközben kezét keresztül lőtte. A sérülés után, melyet a löveg ejtett, nagy vérzés állott be, ezt csillapítandó, kezét kendőjébe burkolta, s orvoshoz szaladt. A beteg kimondása szerint orvosa vasrozsdát öntött sebére, s bekötötte. A vérzés erre megszűnt. A beteg 5 napig, mialatt magát nem kímélte, orvosát nem kereste fel, s miután karjában, majd egész testében fájdalmakat érzett, s. évi szeptember 19-dikén a Rókus-kórház II-dik sebészi osztályára vétette fel magát. A felvétel alkalmával talált status praesenst Váli Ernő Jr. segédorvos szívességéből a következőkben közlöm: A jobb kéz tenyérfelületének közepén a közteszülettől 6 cm.-nyire egy tallérnyi egyenetlen, ezafatos, részben kormozott szélű anyaghiány található, amelynek környéke kékesvörösen elszínesedett, duzzadt. Az anyaghiány 472 cm. hosszú, ferdén fel- és kifelé haladó csatornába vezetett, melynek külső nyílását a kézháton a 11. és 111. kézközépcsontok kéztei ízesülésének megfelelő czafatos szélű krajczárnyi anyaghiány képezte. Ezen nyílásból ínczafatok és csonttörmelék lógtak ki. Ezen nyílás környéke 3—4 cm, terjedelemben feketén elszínesedett. A kötés eltávolítása után nagy vérzés következett be, s miután a vérző edényt befogni nem sikerült, az arteria radialis lekötése végeztetett. Szeptember 20-dikán a beteg végtagjaiban nagy fájdalmakról panaszkodott, míg 21-dikén reggel trismus tünetei léptek fel, s a nyald izmok merevebbeknek mutatkoztak, az izmok reflex-ingerlékenysége fokozott. 22-dikén reggel a trismus sokkal erősebb lett, a hasfali izmok tömöttekké váltak, s még ugyanezen nap délelőtt az alkar alsó harmadában csonkítás végeztetett. Műtét után a trismus tünetei nem engedtek, a has, mellkas, valamint a comb izmai tömöttekké lettek, s ugyanezen éjjel, de különösen következő nap reggelén a test összes izmaiban folytonosan tartó görcsök mutatkoztak, mely tünetek között az egyén 23-dikán délután elhalt. Ronczolatnál a szervek mérsékelt fokú vérbőségén kívül mást nem lehetett találni. A csonkolt végtagrészletet pár órával a műtét után nekem volt alkalmam vizsgálat alá venni. A lőtt csatorna nyílása körül 1*/2, helyenként 2 cm.-re a bőr és bőralatti kötőszövetre terjedő gangraenát találtam, a lőtt csatorna iránya ferdén fel, s kissé kifelé haladt, a csatorna fala piszkos szövetrészletekkel volt fedve. A II., 111. és IV. kézközépcsont, hasonlókép a kéztőcsontok első sorának legnagyobb része összetörve, összezúzva voltak. Ezen csontrészletek, törmelékek között feketés öves váladékkal beivódott fojtás részletet találtam. A fojtást szétszedve, az kendercseppnek bizonyult. Úgy a nerv. medianus, mint ulnaris és radialis követhető rostjain elváltozást látni nem lehetett. Az eltávolított végtag szolgáltatta az anyagot, melylyel az egy. II. seb. klinika laboratóriumában a következő vizsgálatot végeztem. Szövetdarabot vettem: 1. a tenyér-2. a kézhát-felületről; 3. szövetdarabot a tenyérizmok, illetőleg a bőr alatt elterülő gangraenosus részletből; 4. a talált fojtásból kis lencséim darabot, s végtére bonczolat után 5. a könyökhajlatban talált hyperplastikus nyirkmirigyből. A szövetrészleteket nyíllak és egerek hátbőre alá ohmódon vittem be, hogy az oltás helye körül a szőrt lenyitva 1 : 6000 sublimattal a bőrt desinficiálva, sterilizált késsel a bőralatti kötőszövetig hatoló —11/2 cm. hosszú sebet ejtettem; ide vittem be sterilizált eszközökkel a beoltandó anyagot, a sebszéleket sublimat-selyemmel egyesítettem. A kísérleti állatok közül azok, melyeket szövetrészletekkel oltottam be, változást csak annyiban mutattak, amennyiben a bevitt részlet körül sok fejlődött, azon állatnál ellenben, melynek bőre alá a fojtásrészletet vittem be, két nap múlva hátsó végtagjában contractura jelentkezett, majd 30 óra elteltével egész testében tonikus és cronikus görcsök léptek fel, s 40 óra alatt a kísérleti állat elhalt. Bonczolásnál a fojtást fel lehetett találni, annak környéke duzzadt volt, s a bőralatti kötőszövetben alig borsónyi kis abscessust találtam. A szervekben vérbőség volt jelen. Ezen már egyszer beoltásra használt fojtásdarabot kivéve, ismét állatba oltottam, az állat 3 nap múlva tetanus kifejezett tünetei között pusztult el. Ugyane fojtást, később a beoltás helyén fejlődő tályog tartalmát, majd annak falát vagy környezetét kísérleti állatokba oltottam, sképes voltam az esetek túlnyomó számában tetanust kapni, így 112 kísérlet közül 40 esetben vittem a tályog falából szövetrészletet az állat bőre alá, s 38 esetben nyertem tetanust. Ha az abscessus tartalmát vagy azt környező elszínesedett izomzatot varrtam az állat bőre alá, hasonló eredményre jutottam. A háton eszközölt oltásoknál úgy tapasztaltam, hogy az állat 24—30 óra múlva kedvtelenné lett, nem evett. 2—4-dik napon először egyik, majd másik hátsó végtagjában contractura lépett fel, a reflex-ingerlékenység fokozottá vált. Ily módon az állat még ide s tova birt menni. 4—5 napra rohamokban jelentkező tonikus görcsök mutatkoztak a hátulsó majd a mellső végtagokban, mely görcsöket a legkisebb behatásra, így ráfúvás vagy erősebb hangra, mint üveg megütésére ki lehetett váltani. Az állat kissé hátrahajlított fejjel feküdt. Később a légzés nehezített, gyérebb lett, sőt görcsroham alatt egészen megszűnt. A szerint, amint az állat görcsrohamai úgy önként, mint ingerlésre gyérebben vagy sűrűbben jelentkeztek, azok rövidebb-hosszabb ideig éltek, így egy nyúlnál, melyet nyugalomba hagytunk, 6 napig állott fenn tetanus. Oly esetben, midőn az oltást a lapocz között végeztem, a contractura azon mellső végtagban lépett fel először, melyhez a beoltás közelebb esett. Hasonló tapasztalatot tettem a hátsó végtagon tett beoltásoknál is. Ha az állatot oldalt oltottam be, a beoltáshoz közel eső végtag contracturája mellett az állat még a beoltott oldal felé is hajolt, vagyis pleurotriotonus mutatkozott. A has bőre alatt történt beoltás után az állat mell felé hajolt. Az állat élettartamára az izgatáson kívül befolyással volt a bevitt anyag mennyisége is. Ha az oltóanyagot nagyobb mennyiségben vittem be, a tetanus hamarább következett be, a görcsök hosszútartamúak lettek, s az állat rövidebb idő alatt pusztult el. Az anyag mennyisége nem volt azonban befolyással a tetanus bekövetkezésére, mert nemcsak szövetrészletek, gényes czafatok bevitele után észleltem kifejezett derinét, de bekövetkezett az akkor is , mint a 21-dik kísérletnél —, ha a kísérleti állat bőre alá azon olló hegyével szúrtam be, melylyel más tetanusban elhullott állat bonczolatánál talált háti tályogot vágtam fel. Az elhullott állatok bonczolatánál a beoltási helyen kividről a köztakarón csekélyfokú gangraenát lehetett látni, ez felső falát képezte egy szürkés-fehér kötőszövetből álló fallal, savós-genyes bennekkel bíró abscessusnak, melyet nagyobb terjedelmű, tágult véredényeket és piros elszínesedést mutató 63