Orvosi Hetilap, 1891. november (35. évfolyam, 44-48. szám)
1891-11-01 / 44. szám
Harminczötödik évfolyam. 44. szám. Budapest, 1891. november 1. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény dr. Laufenauer ny. r. tanár elme- és idegkórtani klinikájáról. Hysteriás hüdésekről. Irta Sarbó Artur dr., egyetemi gyakornok. A hysteria nagy tünetcsoportjában a hüdések fontos szerepet játszanak nemcsak gyakoriságuknál fogva, hanem azért is, mivel sok esetben oly makacsul állanak fenn, hogy úgy a betegre, mint orvosára nézve nehéz türelmi próbakép szerepelnek. Ha a hysteriát, amint azt joggal teszszük, az akarat megbetegedésének tekintjük, úgy ennek legnyomósabb bizonyítékaként azon hirdési formák szolgálnak, amelyeknél a passiv mozgások és részben az activek is kifogástalanul vizetnek ki és csupán a mozgás bizonyos neménél, pl. járásnál nyilvánul a hüdés; az ily esetekben mi sem fekszik közelebb mint azon feltevés, hogy az akarat az, mely felmondja a szolgálatot — az akarat van hüdve. Ezek után mi a hysteriás hüdéseket két csoportba osztjuk, ú. m. 1. oly hüdések, melyeknél csupán az akarat az, amely nem jut érvényre2. oly hüdések, melyek az izmokban nyilatkozó petyhüdtségben vagy fokozott tónusban is kifejezést lelnek. Az első csoportbeli hüdéseket tehát tisztán psychikus hüdéseknek kell tartanunk, míg a másodrendbelieknél felteszszük azt, hogy valamelyes az agyban székelő dynamikus változással függnek össze. Ha tekintetbe veszszük azon körülményeket, melyek behatása alatt a hysteriás hüdések ki szoktak fejlődni, úgy legtöbb esetben két körülményt találunk fel: elsősorban a Charcot által hangsúlyozott autosuggestiót, ezenkívül pedig a hysteriás görcsrohamok azok, melyek hüdéssel szoktak befejeződni. Közelebbről szemügyre véve e két momentumot, az autosuggestiót illetőleg megtaláljuk a kulcsot az akarat gyengeségében. Ha azt halljuk betegünktől, hogy egy psychikus shokon menve keresztül ez idő óta lábait használni nem bírja, minden járáskísérletnél elbukik, mindazonáltal az ágyban lábait mozgatni képes, az izmok minősége sem tónus, sem villamos tekintetben nem változott, úgy ezzel legjellemzőbben documentálódik a hüdés hysteriás volta. És ha most tekintetbe veszszük az okot, mely kiváltotta e hüdést, úgy ennek befolyását csak úgy magyarázhatjuk meg, hogy felteszszük, miszerint az akarat az, mely ezen psychikus shok által annyira megzavartatott, hogy a mozgási kör eme részét illetőleg teljesen felmondja a szolgálatot, az akarat az, mely, hogy úgy mondjuk, küdve van. Hogy ily psychikus shok az akaratlagosan mozgatható izmokra ily bénító befolyással bír, arra elég példával találkozunk a közéletben, ahol mint látjuk, egy ijesztő hír hallatára hangját veszti az egyén , hirtelen kitörő tűz megbénítja az egyént stb., de a különbség az e fajta hüdés és hysteriás hüdés közt abban rejlik, hogy az ily módon meglepett egyén, belátva a veszély nagyságát, mely fenyegeti, összeveti azt a reá háramolható esélyekkel és akaratának uralmával birva megteszi a kellő intézkedéseket énjének védelmére és a még néhány pillanat előtt fennállott bénulást akaratával legyőzve intézkedik, addig a hysteriás egyénen ily körülmények között kifejlődött bénulások constans jelleget öltenek, az illető nem tud felkelni a földről, ahová a lesújtó hír hallatára esett és nem tud azért, mivel nem tud akarni. Mindezzel korántsem akarjuk azt mondani, hogy hysteriások az élet viszontagságai között előforduló legsúlyosabb esetekben lélekjelenlétüket mindig elveszítenék, sőt ami talán paradoxonnak tűnik fel, ép a hysteriásoknál tapasztaljuk azt, amint azt nekem is több ízben alkalmam volt észlelhetni, hogy ép ők viselkednek ilyenkor legbátrabban ; sokszor a leglesújtóbb hírt, kedveseinek halálát stb. —melyet környezete és az orvos csak félve mer tudtára adni — ők feltűnő higgadtan fogadják, a káros hatás, melytől tartunk, nem mutatkozik. De nemcsak psychikus shok az, mely ilyeidész autosuggestio útján vált ki, hanem trauma után fellépő bénulásoknak kulcsa is ebben rejlik. A trauma és esetleges morphológiai következményei már rég elmúltak és az illető hysteriás egyén tagjait használni még sem tudja, mivel a trauma által okozott fájdalom az egyén gondolatkörében oly nagy szerepre jutott, hogy legyőzi a józan gondolkodást, az illető meg van győződve róla, hogy ha megmozgatja tagját, az végtelenül fog fájni és nincs elég akaratereje, hogy kísérletet tegyen; csak egy ismeretlen és esetleg nagyobb fájdalomtól való félelem, mint amilyen az orvos villamozása, indítja őt arra, hogy mozgást kíséreljen meg, melynek fájdalmatlanságáról meggyőződve, tagját ezentúl ismét használni képes. Ezen hüdési nem mellett áll a hysteriás hüdések azon csoportja, melynél az akarat szerepe már nem oly nagy, a mely hüdések mint oly gócztünetek lépnek fel, mint amilyenek az anaesthesia, görcsök stb. Miként csak többé-kevésbé plausibilis hypothesisekkel bírunk az utóbbi tünetek magyarázatára, épúgy a hüdéseket sem tudjuk jobban megmagyarázni. A hysteriás hüdések többnyire az agyi hüdéseket utánozzák, azaz többnyire hemiplegiák, vagy monoplegiák alakjában lépnek fel; különben a paraplegiák is eléggé gyakoriak. A végtagokon kívül előforduló hysteriás hüdésekről, mint hangszalaghüdés, arczizomhüdés stb., e helyen nem szólunk. Mint már fent említettük, a hysteriás hüdés legenyhébb alakját azon hüdések képezik, melyeknél a bántalmazott végtagok passive teljesen szabadon mozgathatók, active azonban csak bizonyos körülmények között, így a beteg ágyban képes lábait használni, míg járni képtelen. Más alakját a bidéseknek teszik azon hüdések, melyeknél activ mozgások egyáltalán nem vizetnek ki, passive jól mozgathatók. Az izmok állapota szerint két faját különböztetjük meg a hüdéseknek: ú. m. 1. petyhüdt hüdések, melyeknél az izmok tónusa csökkent; 2. spasticus hüdések, ahol a tónus növekedett, sőt az izmok contracturában is lehetnek. A hüdések okát illetőleg előidézheti azt psychikus shok vagy trauma, a fentebb kifejtett értelemben, avagy görcsrohamhoz társulnak és ekkor tűnik ki leginkább a gócztünetekkel azonos volta e hüdésnek; t. i. ugyanazon zavar, amely egyik esetben anaesthesiát hoz létre, máskor lidést eredményez, gyakran e kettő egyesülten fordul elő és ekkor a hüdés hysteriás volta mellett bizonyítékot képez. Keresve immár a hysteriás hüdésre jellemző tüneteket, úgy ki kell jelentenünk, hogy tulajdonképent biztos, minden esetre illő jele annak, hogy a hüdés hysteriás-e vagy nem.