Orvosi Hetilap, 1893. április (37. évfolyam, 14-18. szám)
1893-04-02 / 14. szám
Harminczhetedik évfolyam. 14. szám. Budapest, 1893. április 2. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVARLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Vesekiirtás, vesemedenczek a folytévi létrejött putrid láb miatt. Dollinger Gyula egyetemi tanártól. A jelenleg 24 éves férfiú húgycsövében még gyermekkorában egy apró húgykő jelent meg, amely a húgycső nyílásánál fennakadt és onnan művileg távolíttatott el. Tanuló korában többször mutatkoztak a betegnél a gerincz ágyéki részének jobb oldalán fájdalmak. Első kifejezett vesekolikája 18 éves korában volt. Azóta ez többször ismétlődött és azóta vizeletében mindig volt kisebb-nagyobb mennyiségű geny. 1892. október hó eleje táján a vizelet bűzös lett, lázak mutatkoztak, a fájdalmak a jobb ágyéktájon úgyszólván állandóak lettek és a beteg napról-napra fogyott. A kibocsátott vizeletnek több mint 1/4 része geny volt. Kétli és Jendrassik tanár urak a betegnél már régebben vesekehelykő által okozott vesekehely-lábot kórisméztek és most, hogy a vizelet bűzös és a beteg lázas lett, sürgették a vesemetszést, esetleg a beteg jobb vese eltávolítását egyrészt, mert ismeretes tény, hogy a pudrid vesekehely-lob rendesen a beteg halálával végződik, másrészt mert a betegség kezdetétől fogva állandóan és egyedül a jobb vesetájék volt fájdalmas és így feltehető, hogy a bal vese egészséges. Ezen felfogáshoz magam is csatlakoztam és 1892. november hó 24-dikén a beteg vesét eltávolítottam. A szokott ágyéktáji hosszmetszéssel a m. sacro-lumbalis külső széle mellett behatoltam a veséig. Ekkor kitűnt, hogy a rendesnél körülbelül kétszerre nagyobb vese, amelynek alsó széle majdnem a csipőtarajig ért, mindenhol hullámzik. Kiválasztása a tokból minden irányban elég könnyen megtörténhetett, csupán mellfelé, a hashártya felé volt erősen odanőve. A midőn ezen odanőtt helyet ujjaimmal leválasztani iparkodtam, a közel a felületig érő és mellfelé odanőtt egyik vesekehely fala beszakadt és csatornaszagú tartalma elárasztotta a sebüreget. Ezen leválasztás után a vesét a sebből kihúztam, a megvastagodott húgyvezédet külön és az edénypamatot szintén külön, és pedig először az egész edénypamatot egy csomóban, azután minden egyes edényt selyemmel lekötöttem és végre a vesét kimetszettem. A sebüreg megvizsgálásánál kitűnt, hogy az odanövési helyen az említett kitágult vesekehelynek környi falából mintegy ezüst forint nagyságú darab, a hashártyának az üreg felé fordított felületével összefüggésben maradt. Ezen hártya belfellete csapadékos volt s ezért azt el kellett távolítani, a mit egyrészt az erős odanövés, másrészt a seb mélysége nagyon megnehezített. Ezután az egész üreget sublimat-oldattal kimostam és jodoform-organtinnal kitömtem. Amint a beteget az ágyra helyeztük, a húgycsőből sok, csatornaszagú vizelet folyt ki, de már három órával később — amidőn a beteg a műtét után először vizelt — a vizelet tiszta \\\,\ - t Xv ‘ ■ \ . 1. A felmetszett vese. a) A húgyvezér nyilasába szorult kő. b) A kitágult vesekelyhek. II. A vese mellűiről tekintve. a) Áttörő félben levő vesekehely. Bemutatva a budapesti kir. orvosegyesületnek 1893. évi január hó 14-dikén tartott ülésen.