Orvosi Hetilap, 1894. június (38. évfolyam, 22-25. szám)
1894-06-03 / 22. szám
Harmincznyolczadik évfolyam. 22. szám. Budapest, 1894 junius 8. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK A húgycső nem fajlagos lobos bántalmainak néhány alakjáról. Feleki Hugó dr.említőorvostól, Budapesten. A húgycső leggyakoribb megbetegedése annak gonorrhoeás lobja. E körülménynek tulajdonítandó, hogy a gyakorlatban mihelyt e szervnek váladékot termelő kóros állapotával állunk szemben, elsősorban gonorrhoeára gondolunk, de akárhányszor azt is tapasztaljuk, hogy a jelzett tünet fennállása esetén, elég hibásan, egyéb kóros folyamat felvétele nem is jó szóba. Mondanunk sem kell, hogy a kórjelzés ez utóbbi módja sok tévedésre szolgáltathat alkalmat. Mert ha kétségtelen is, hogy akárhányszor már első tekintetre képesek vagyunk a gonorrhoea kórisméjét megállapítani, úgy másrészről eléggé ismert tény, hogy mindama tünetek, melyeket e bántalom szabad szemmel való megtekintésnél nyújt, létrejöhetnek a húgycsőnek nem specifikus vírus okozta lobjánál is, és különösen hasonlíthatnak a kalikónak mérsékelt lábtünetekkel járó esetei az urethra egyéb kóros folyamataihoz. Nem célom e helyütt mindama bántalmakra kiterjeszkedni, melyek felületes megtekintésnél kalikóval való összetévesztésre szolgáltathatnak alkalmat, de melyek mibenléte felett körültekintő gondos vizsgálatnál csakhamar tisztában lehetünk. A húgycső nyálkahártyájának kevésbé tanulmányozott, és aránylagos ritkaságuknál fogva szakkörökben is kevésbé ismert néhány megbetegedéseit óhajtanám közleményemben megbeszélés tárgyává tenni, és azt hiszem, hogy — mikép ez gyakorlatunkban akárhányszor tapasztalható — ha sikerül a figyelmet e bántalmakra terelni, úgy kórismérésük gyakoribb, kankóval való összetévesztésük pedig ennek megfelelőleg ritkább lesz. Urethritis ex irritatione. Urethritis irritativa. Minden orvos előtt ismeretes, hogy vegyi és mechanikus ingerek húgycsőlek létrejöttére vezethetnek. Erősen maró befecskendések ép úgy mint sérülések genyes váladékot produkáló lábot okozhatnak, mely a kalikóhoz első tekintetre mindenben hasonlít. Kisebb mechanikus ingerek is, ha huzamosan vagy gyakran hatnak, ugyancsak a kankóhoz hasonló folyamat létrejöttére szolgáltathatnak okot, mint azt oly egyéneknél, kik a kathéter tartós vagy igen gyakori alkalmazására szorulnak, nem ritkán van alkalmunk észlelni. Az a kóros folyamat, melyet Oberlaender a fent jelzett megnevezés alatt ír le, és melyet előtte és utána is többen észleltek (Kromeyer, Kollmann, Brewer, Bangs, Swinburne, Goldenberg), elsősorban oly irritátió eredményeket tüntettetik fel, melyet a sokáig folytatott, zabolátlan masturbatio, nemi excessusok idéznének elő, egyes esetekben pedig oly huzamosabb inger következményének tulajdoníttatik, melyet kőmorzsákat vagy homokot hordó vizelet kiürítése a nyakhártyán okoz. Azt hiszem, hogy ezen két netiológiai momentum oly távol áll egymástól, hogy azoknak ily módon való csoportosítása, eltekintve hasonló endoskopiai képeiből, mivel sem indokolható. Mert eltekintve a különböző pathogenesistől, a kóros, szilárd alkatrészeket tartalmazó vizeletnek a húgycsőre a szóban levő irányban való káros hatásához — ámbár ezt nem minden ily esetben tapasztaljuk — szó nem fér, és legfeljebb a tekintetben lehetnek nézeteltérések, miért nyilvánul az az egyik, és miért nem találkozunk e hátrányos hatásával számos más esetben. Egészen más elbírálás alá kell azonban esnie a másik netiológiai momentumnak. Okozhatnak-e nemi kicsapongások az irritátió által lobos folyamatot? Brewer egy esetet közöl, melyben a férj nejével való közösülés után genyes húgycsőlobot kapott. A geny nem tartalmazott gonococcusokat. A férj több évi házas együttlét után coitált nejével először, mivel a nő idegbajánál fogva a cohabitatiótól tartózkodtak és minthogy coitus előtt a férj, és coitus után is a nő még egészséges volt, a bántalom létrejöttét a nagyfokú erotikus izgalmaknak tulajdonítja. Úgy ezen kóreset, mint a húgycsőlok ama eseteinek aetiologiája, melyek masturbatióra vezettetnek vissza, szigorú vizsgálatnál alig fog kifogástalannak bizonyulni. Ha meggondoljuk ama excessusokat, melyeket fiatal házasok elkövetnek, és ha a masturbansok nagy számát látjuk magunk előtt, és ezzel szemben csak elvétve hallunk egy-egy ily módon létrejött húgycsőlokról, úgy ennek ily származását illetőleg méltán lehetnek aggályaink. Ha oly neves búvárok vizsgálataiban, mint Oberlaender és Kollmann, nem is kétkedünk, és ha szívesen elismerjük, hogy maga a hosszabb időn át folytatott masturbatio képes az urethrában a tükörrel pontosan megállapítható kóros folyamatokat létrehozni, úgy másrészről azon eseteket, melyekben egyes szerzők a heveny vagy subacut kankóhoz hasonló folyamatok létrejöttét vezetik vissza a jelzett okokra, csak vagy friss infectiónak, vagy idült klenorrhoea kiújulásának, esetleg pedig a húgycső valamely egyéb, a kankóhoz némikép hasonló bántalmának kell tekintenünk, ép úgy mint ama eseteket, melyeket Tarnowsky (1872), Neumann (1888) és más elismert szakférfiak idéznek, hol a nagy fokban felcsigázott, de kielégítésére módot nem talált nemi izgalom következtében állítólag kankó jött volna létre. Hogy a váladéknak gonococcustól való mentessége még nem szól a bántalomnak infectio útján való létrejötte ellen, azt Aubert (1884), Bockhardt (1886), Legrain (1888), valamint az általam észlelt, bár ritka esetek (1892) igazolják, melyekben nem a Neisser-féle diplococcus szolgált a ragályozás vírusául. Nézetem szerint a nemi excessusoknak, de különösen a masturbatiónak tulajdonított hatásból csak annyi felel meg a valóságnak, hogy a húgycső nyálkahártyáját irritálni, ez által huzamos hyperaemiát létrehozni, a mirigyekben és pedig a Littre, a Cowper és monytövi mirigyekben hypersecretiót előidézni, valamint spermatorrhoeát okozni képes. Ezen kóros jelenségek okozta elváltozások egyes esetekben a nyálkahártya színe, fényének valamint csíkoltságának a rendestől elütő nyilvánulása által tükörrel felismerhetők. Lob csak akkor fog előállani, ha egyéb tényezők is hozzájárulnak, hogy a talajt a húgycsőben levő vagy a hólyagból jövő pyogen gombák letelepedésének és felszaporodásának kedvezővé tegyék, vagy ha az irritátió által kevéssé ellenálló nyákhártyára pyogen mikrobionok nagyobb, számban juttatnak, és ott genyedés létre