Orvosi Hetilap, 1894. július (38. évfolyam, 26-30. szám)
1894-07-01 / 26. szám
Harmincznyolczadik évfolyam. 26. szám. Budapest, ISdrp. julius 1. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti Stefánia-gyermekkórházból. A gyermekkori purpuráról. Közli Grósz Gyula vk., volt kórházi segédorvos. Alig van kóralak, a mely megjelenésében és lefolyásában oly gazdag kórképet nyújtana, a melynek pathogenesiséről és aetiologiájáról azonban oly keveset tudnánk, mint a purpura, illetőleg purpura haemorrhagica. A „purpura“ elnevezése alatt már régebb idő óta oly sokféle betegséget írtak le, hogy valóban nehéz eligazodni a kórképek nagy sokaságában, amit még inkább megnehezít a purpura mellé csatolt különféle jelző. A purpura simplex, purpura haemorrhagica, p. rheumatica, p. variolosa, p. fulminans stb. elnevezésekkel léptennyomon találkozunk, a nélkül azonban, hogy megmondhatnék, vájjon ezen nevek alatt ismert kórképek mindegyike egy határozott kóralaknak vagy csak különböző betegségek tüneteinek felelnek-e meg. A Stefánia-gyermekkórház gazdag anyaghalmaza bő alkalmat nyújt a „purpura“ vagy a „purpura haemorrhagica“ alatt ismert kóralakok behatóbb megfigyelésére és tanulmányozására, úgy hogy feladatomul tűztem ki magamnak az utóbbi 6 év alatt észlelt összes purpura-eseteket összeállítani és az ezen esetek kapcsán megfigyelt tüneményeket taglalni, az irodalomban ismert különböző purpura-alakokat egymással összehasonlítani és diagnostikai álláspontunkat jellegezni. Werlhof óta a purpura haemorrhagica vagyis a morbus maculosus Werlhoffi alatt egy oly haemorrhagikus diathesist értünk, amely úgy a felnőtteknél, mint a gyermekkorban önálló betegségként előfordul, és abból áll, hogy önként, minden külső behatás nélkül, vérzések lépnek fel a bőrben, a bőr alatti kötőszövetben, a savós és a nyakhártyákban, és a szervezet különböző részeiben. A purpura simplex alatt a szerzők nagy része (Scheby- Buch, Förster, Steiner, Gerhardt, Henoch, Baginsky és mások) rendszerint a purpura haemorrhagicának egy könnyebb formáját érti, amelynél a vérzések csak a bőrben lépnek fel; a purpura simplexet és a purpura haemorrhagicát egy alapbántalom különböző fokozatainak tekinti. A peliosis rheumatica Schoenleinii egy oly purpura-alak, amelynél láz kíséretében különböző ízületekben időnként fájdalmak jelentkeznek és ezek kapcsán az ízületek megdagadnak; az ízületek szomszédságában, különösen a térd körül, vérömlenyes foltok lépnek fel majd különállóan, majd összefolyva. A kiteget Schoenlein csak gombostűfejnyinek mondja, míg későbbi szerzők, mint Fuchs2 és Hebra1 2 3 * * azt már lencsényinek és az egész testre kiterjedőnek írják le. Sőt akadtak egyesek, akik kiterjedt vérzéseket a bőrben (echymosisok, sagillatiók) és a csonthártya alatt, belső vérzések kapcsán, a peliosis rheumaticához tartozóknak írtak le. Henocht a közönséges purpurénak azon alakját, amelyhez a végtagokban és az ízületekben székelő fájdalmak csatlakoznak, purpura vagy peliosis rheumaticának nevezi. Henoch eseteiben kisebb vérzéseket talált, különösen az alszárakon és a lábakon, sőt gyakran a hason és a felső végtagokon is; néha a purpura-foltokhoz nagyobb kiemelkedő efflorescentiák (erythema nodosum) is szegődnek, amelyeknek közepén kékes vérömlenyek láthatók és tapinthatók, és nem ritkán a lábak és a bokák vizenyős duzzanatát észlelte, anélkül, hogy a vizeletben fehérnye lett volna kimutatható. A peliosis rheumatica Schoenleini-t a szerzők különféleképen fogták fel és írták le, majd általános megbetegedésnek, haemorrhagikus diathesisnek, majd bőrbajnak tartották, sőt egyesek, így különösen angol és franczia szerzők, a heveny izületi csúzhoz sorozták. Bohrte volt az első, aki a peliosis rheumatica-nak az erythema multiforme seu nodosumhoz való közeli rokonságára figyelmeztetett. A betegség kezdete és a lefolyás módja, az initialis láz, a kiütés helye, kiterjedése, haemorrhagikus jellege és függése a testmozgásoktól mindkettőnél nagyban hasonlítanak. Bohn nézetét Kaposi ki is osztja. Bärensprung 1862-ben azt mondja, hogy az erythema nodosum és populatum-ot általánosan peliosis rheumatica-nak tartják. Sőt oly híres és nagy tapasztalatú klinikusok, mint Lebert,'0 Oppolzerz és Bamberger, a peliosis rheumatica-t és a purpura haemorrhagica-t a scorbutikus megbetegedésekhez sorozzák. Bamberger a peliosis rheumatica-t haemorrhagikus folyamatnak veszi és az „úgynevezett“ peliosis rheumatica-nak 5 esetét említi fel, amelyek a morbus Brightii szövődményeiként léptek fel. Henoch már 1868-ban észlelte a purpurénak egy sajátságos, complikáltabb formáját, amely a peliosis rheumaticahoz hasonlít és abból áll, hogy a purpura-foltokhoz és az ízületek megdagadásához egy sora a hasi tüneteknek járul, ú. m. hányás, bélvérzések és colikák. Henoch tankönyvében összesen 10 esetről tesz említést és különösen jellemzőnek mondja, hogy a tünetek rohamokban lépnek fel, amelyek között néhány napi, heti, sőt évi időközök vannak; a láz nem állandó és többnyire csak mérsékelt fokú. Henoch a különböző tünetek között benső összefüggést talál, ezen kapcsot azonban megmagyarázni nem képes. Scheby-Buch, nagyobb tanulmányban, amelyet a hamburgi közkórházból 41 évi anyag alapján közlött, azon következtetésre jutott, hogy az összes purpura-alakok, a purpura simplex, rheumatica, haemorrhagica és a scorbut csak különböző megjelenési formái egy „transitorikus haemorrhagikus diathesisnek. 1 Vorlesungen über Kinderkrankheiten 7. Anti. Berlin, 1893. 2 Jahrbuch f. Kinderheilk. NF. I. 1868. 3 Pathologie u. Therapie der Hautkrankheiten. 1887. 4 Charité-Annalen. 1862. Bd. 10. 6 Grundzüge der ärztlichen Praxis. 1868. 0 Wiener med. Zeitung. 1861. 7 Würzburger med Zeitschrift. 1860. 8 Deutsches Archiv f. klin. Medicin. 14. Bd. 1874. 1 Allgemeine u. specielle Pathologie u. Therapie. Leipzig, 1839. 2 Die krankhaften Veränderungen der Haut- u. ihrer Anhänge, ßöttingen, 1840—41. :i Reder (Hebra). Virchow’s Handbuch der spec. Pathologie u. Therapie. III. Bd.