Orvosi Hetilap, 1894. augusztus (38. évfolyam, 31-34. szám)
1894-08-05 / 31. szám
/Harmincznyolczadik évfolyam. 31. szám. Budapest, 1894- augusztus 5. ORVOSI HETILAP. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlés a budapesti kir. magy. tud. egyetem II. belklinikájából (Kétli tr.). Néhány szó a bőr felszívódási képességéről általában és a percután alkalmazott salicylsav antirheumatikus és antipyretikus értékéről. Hasenfeld Arthur dr., klinikai gyakornoktól. A gyakorló orvossal működése közben sokszor megesik, hogy betegei a rendelt gyógyszereket nem képesek bevenni. Öntudatlan állapotban fekvő súlyos lázas betegeknél, elmebajosoknál, gyomorbetegeknél, valamint a gyermekgyakorlatban mindennapi dolog, hogy orvosszereinket a betegeknek vagy egyáltalán nem, vagy csak a legnagyobb nehézségek leküzdése mellett vagyunk képesek beadni. Egyes egyéneknek bizonyos gyógyszerek iránt fennálló idiosynkrasiája is gyakran kikerülhetetlenné teszi, hogy egyik-másik gyógyszert végleg elhagyjunk, vagy hogy azt a szervezetbe a gyomor kikerülésével más úton vigyük be. Előfordul ugyanis, hogy a betegek egyes anyagokat, pl. morphiumot, per os bevéve, nem tűrnek meg, míg ugyanazon anyag, pl. subcutan alkalmazva, kellemetlenségeket nem okoz. így tehát érthető dolog, hogy az orvosok már régóta szükségét érezték annak, hogy az orvosszereket az anyagcserébe a száj és gyomor elkerülésével más úton vigyék be. A gyógyanyagok egy részét a végbélen át lehet az organismusba juttatni. Egyes orvosszerek ugyanis dlysmák alakjában a végbélbe befecskendezve, annak nyálkahártyájáról felszívatnak. Az orvosságok felszívódása ily módon sok esetben gyorsan és elég biztosan történik, ha azonban a rectum nyálkahártyája beteg, ingerlékeny, vagy ha a bevitt gyógyszerek helybeli izgató hatással bírnak, akkor a clysma kiüríttetik, még mielőtt a felszívódás megtörténhetett volna. Tehát ezen úton és módon sem lehet azokat minden esetben alkalmazni. Gyógyanyagok a légzőutak, illetőleg a tüdők útján is bejuthatnak az organismusba. Ezt már a régiek is tudták, így Kelet-Indiában ősrégi szokás, hogy aszhmában szenvedő betegek strammonium levelekből készült czigarettákat szívnak. A chronikus fémmérgezések (higany, ólom) is bizonyítják a légzési tractus felszívási képességét, mert nagyobbrészt azáltal jönnek létre, hogy az illető fémek a légutak útján folytonosan a szervezetbe jutnak. A tüdők, illetőleg a légutak felszívási képessége azonban csekélyebb therapeutikus értékkel bír, mert a légzési tractus különösen a légfcsék nyálkahártyája physiologikus szerepének megfelelőleg rendkívül ingerlékeny és ezért a helybelileg izgató anyagokat reflex úton keltett köhögés vagy plüsszentés által kiküszöbölni igyekszik, vagy a hangrés görcsös elzárása által azoknak további beláthatását a légutakba lehetetlenné teszi. Újabban a vagina valamint az orr nyakhártyáját is kezdik a czélból igénybe venni, hogy onnét a gyógyanyagok felszívódva a nedvkeringésbe jussanak. Végre a köztakarót kell említenünk, melynek átjárhatósága, illetőleg felszivatási képessége már régóta számos kísérlet tárgyát képezte. A régi orvosok a bőr átjárhatóságában vakon hittek és azért orvosszereiket a bőrre szívesen alkalmazták. Tudvalevőleg ezért az orvosok az ásványfürdőknek hosszú időkön keresztül szinte csodás hatást tulajdonítottak. Azt tartották, hogy ha a betegek ezen diluált gyógyszeres oldatokban néhányszor megfürödnek, akkor a bőrön keresztül a szervezetbe annyi gyógyanyag jut, mely elégséges, hogy a betegek meggyógyuljanak. Későbben azonban, midőn a physiologia mindinkább tért hódított, az orvosok belátták, hogy az annyira csalhatatlannak tartott, kényelmes epidermatikus vagy percután eljárással, így nevezzük az orvosszereknek a bőrre való alkalmazási módját, elérhető gyógyeredmények másképen magyarázandók. Be kellett ismerni, hogy ha egy ópium-oldatba áztatott borogatás alkalmazására a hascsikarások megszültek, az nem a felszívódásra jutott ópiumnak, hanem a borogatás thermikus, illetőleg mechanikus hatásának tudandó be. Az orvosok megtanulták, hogy az ép köztakaró, melynek egyik fő feladatát képezi az organismust káros külbehatásoktól megóvni, a neki supponált átjárhatósággal csak bizonyos körülmények közt bír. Ekkor az endermatikus eljárás kezdett divatba jönni. Ezen durva módszerrel az epidermis vagy sebzések (oltás), vagy hólyaghúzó szerek előzetes alkalmazása által tétetik tönkre és az orvosszerek közvetlenül a szabadon fekvő véredénydús coriumra alkalmaztatnak, melyről a felszívódás biztosabb mint az epidermisről. A felhám ugyanis egyrészt mivel véredényekkel nem bír, másrészt keratin tartalma miatt az átjárhatóságnak útját állja. Ezen eljárások természetesen a Wood által először alkalmazott subcutan-injectiók által teljesen kiszáríttattak, így röviden felsoroltuk azon különféle eljárásokat, melyeket az idők folyamán az orvosok igénybe vettek, hogy oly esetekben, midőn az orvosszerek a száj és gyomron keresztül be nem kebelezhetők, azok a szervezet anyagcseréjébe más úton jussanak. Mielőtt az ac. salicylicumnak a bőrről való felszívódásáról, valamint a bőrre applikált salicylsav therapeutikus értékéről tapasztalatainkat elmondanám: néhány szóval az épköztakaró átjárhatóságáról óhajtanék megemlékezni. Hogy e kérdésre megfeleljünk, csupán az epidermis átjárhatóságát kell bizonyítanunk, mert az orvosszerek subcutan alkalmazása, valamint az oltásokkal elérhető eredmények a corium, valamint a bőralatti kötőszövet felszívó képességét világosan mutatják. Az epidermis átjárhatósága illékony anyagokkal szemben. Házi nyulak köztakarójáról Röhrig bizonyította be, hogy az gázok számára átjárható. Ő ugyanis házi nyulakat kénhydrogén-gázzal teli hólyagokba kötött, úgy azonban, hogy fejük szabadon maradt. Az állatok, ámbár a légcsere a tüdők útján akadálytalan volt, rövid idő alatt elpusztultak. Számos kísérlet azt látszik bizonyítani, hogy gázok számára az emberi köztakaró is permeabilis, így Röhrig az emberi bőrre jodkalium alkoholos oldatát ecsetelve, a vizeletben jódot mutatott ki, amit nem a jodkalium resorptiójából magyaráz, hanem olyformán, hogy a jodkalium egyrészt a világosság, másrészt a bőr zsiradékainak behatása következtében felbomolva, a keletkezett jódgőzök az epidermisen áthatolnak és bejutnak a nedvkeba-