Orvosi Hetilap, 1895. március (39. évfolyam, 9-13. szám)
1895-03-03 / 9. szám
Harminczkilenczedik évfolyam. 9. szám. Budapest, 1895. márczius 3. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A Behring-féle savóval elért eredményeim.1 Bókas János dr., e gyet. rk. tanár, igazgató-főorvostól. Uraim ! Körülbelül három hónapja múlt annak, hogy ezen helyről a Behring-féle savóval tett gyógykisérleteimről először szóltam önök előtt.2 Előadásom alapját akkoron (1894. okt. 27.) 85 eset képezte. Mint méltóztatnak visszaemlékezni, előadásom végén pontosan körvonalaztam álláspontomat a gyógysorumkérdésben s kijelentettem, hogy „kísérleteimet még nem tartom befejezetteknek, mert 85 eset alapján, daczára kedvező eredményeimnek, végleges ítéletet a diphtheria-ellenes gyógyserumtherapia értéke felett nem szabad mondanom. “ Ezóta a kisérletek szakadatlanul folytak a vezetésem alatt álló budapesti „ Stefánia “ gyermekkórház diphtheriaosztályán és pedig úgy, hogy 1894. szeptember hó 10-dikétől a mai napig minden egyes felvett diphtheriás beteg serumkezelésnek vettetett alá. A kísérletek alól nem vontam ki még az ú. n. ..moribundi1 eseteket sem, mert nem akartam senkitől azon szemrehányást hallani, hogy ezen eseteknek kizárása által gyógyeredményeimet talán javítani igyekeztem. Hogy segédeim az eseteket a kórházi felvételnél egyáltalában nem válogatták, az alább részletezendő statistikámból kellőleg ki fog világlani. Ily módon kórházi észleleteim száma már 1895. január hó 1-sején 120-ra emelkedett s bár a mai napig 150-nél is több esettel rendelkezem, csak ezen 120 eset sorsáról fogok beszámolni, mert ezen 120 beteget teljesen végig észleltem, vagyis más szóval azon gyermekek, kiket ma mint gyógyultakat tüntetek fel, végleg fel is gyógyultak s esetleg fellépett utódaj (szívhüdés, post-diphtheriás hüdés, veselob) által később el nem pusztultak. Tapasztalataim mindezek szerint kibővültek annyira, hogy elérkezettnek vélem az időt arra, hogy újból beszámoljak Önöknek kísérleteimről. Tapasztalataim alapján különben némileg feljogosítva is érzem magamat arra, hogy a serum-therapia egyes vitás kérdéseihez hozzászólhassak s talán jelen előadásommal is hozzájárulhatok ahhoz, hogy ezen kérdések egyike másika tisztáztassék s a serumkezelésnek a berlini és bécsi debatte óta kétségtelenül kissé beborult láthatára megtisztuljon. & # % 120 esetemben kizárólag a höchsti gyárból directe nyert Behring-féle savóval kísérleteztem s bár azóta a Roux-féle savóval, valamint Aronson anyagával is behatóan dolgozom, alább közlendő kijelentéseimet természetesen csakis a höchsti gyári termékre vonatkoztathatom. Kísérleteim, miként már említem, a szeptember havától január haváig terjedő időszakra estek, tehát egy oly évszakban tétettek, mely éghajlatunk alatt, tudvalevőleg, a diphtheria lefolyására kedvezőnek alig mondható. Székesfővárosunkban a diphtheriás megbetegedések száma a lefolyt 1894. évben, szemben 1891, 1892 és 1898-mal, jelentékenyen alászállott ugyan, de azért a diphtheria jellege változást nem igen szenvedett s kórházi anyagom a járvány alábbhagyása daczára is oly súlyos volt, mint egyébkor. Eseteim korbeli elosztódása a következő: 120 betegem közül tehát 69, azaz több mint fele az eseteknek a 3-dik életévet nem haladta túl s a két ércen aluli életkorra összesen 45 beteg esett. Minőség tekintetében anyagomat a következőkép osztályozhatom : tiszta torok-diphtheria volt...................................................41 eset diphther. fauc. et narium...................................................13 „ diphther. fauc. et conjunctiv. diphth............................. 1 „ diphther. fauc. cum vulvit. diphth.........................................2 „ nem operált stenotikus diphtheriás beteg .... 14 „ operált stenot. diphtheriás beteg.......................................49 „ Műtéti eseteink tehát az összes eseteknek 40%-át tették ki, vagyis beteganyagunk tökéletesen megfelelt azon beteganyagnak, melynek sorsáról Roux számolt be a budapesti nemzetközi közegészségügyi congressuson. Súlyosság tekintetében osztályozva eseteinket, a legenyhébb számítás mellett, is körülbelül 60%-át betegeinknek jelezhetjük súlyos s jobbára igen súlyos megbetegedésnek (a és b ábrák). 120 betegünknél összesen körülbelül 240,000 sórumegységet használtunk fel, egy betegünkre tehát átlag 2000 egységjutott. Az elhasznált egységek maximuma 4200 volt (2 eset, egyik eset felgyógyult), a minimuma pedig 600 egység (25 eset). Összes eseteink közül elhalt 31, vagyis a halálozás 251/2%-ot tett ki. Nem operált diphtheriás eseteink között 14% volt a mortalitás, operált (intubált) betegeink között pedig 43% (c ábra). Hogy a kísérleti időszakunk alatt nyert eredményeket az előző évek hasonló szakában elért eredményekkel összehasonlíthassuk, 1891., 1892. és 1893. szeptember—deczember haváról összeállítottam diphtheriás anyagomat s a nyert ada- 77 8 1e 1 ...2 9 77 . . . . 1 10 77 . . . . 1 11 77 . . . . 2 12 77 . . . . 1 — 1 év..................................1 eset + 1 . ... 222 77 . ... 223 . ... 244 77 . ... 185 77 . . . . 136 77 . . . . 6 1 Előadatott a magy. kir. orvosegyesület 1895. február 9-dikén tartott rendes ülésén. Orvosi Hetilap 1894. 43. sz.