Orvosi Hetilap, 1895. június (39. évfolyam, 22-26. szám)
1895-06-02 / 22. szám
Harminczkilenczedik évfolyam, 22. szám, Budapest, 1895. junius 2. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Adatok a bőr elastikus rostjainak működéséhez és topographiájához. Irta Méhám Lajos Sándor dr. Az emberi természet egyik sajátságos vonása, hogy ahelyett, hogy állandóan gyanús szemmel kisérné a reális tudományokba férkőzött theoretikus felvételeket, ahelyett, hogy folytonosan rajta lenne azok kiküszöbölésén, inkább hajlammal bír azokat a megállapított igazságok sorába felvenni és a kimutatott tényeket praejudikált nézetekkel keverni. Így történt, hogy azokat a véleményeket, melyeknek az elastikus rostok physiologiáját illetőleg Bichat és Béclard 75 év előtt kifejezést adtak, ma kritika nélkül elfogadja mindenki, és daczára az utolsó tíz év élénk kutatásainak, a hajdan egyéni nézetként felvetett tanok akadálytalanul petrifikáltattak. Annyira megoldottnak tekintik az újabb munkák az elastikus rostok működésének kérdését, hogy nem is foglalkoznak vele. Cloquet-tól napjainkig mindegyik csak registrálja Béclard szavait: a kötőszövet sárga rostjait elastikusoknak kell nevezni, mert azoknak leginkább szembeszökő tulajdonsága, melylyel a többi szövetek közül kiválnak, a rugalmasság.12 Hogy milyen ez a rugalmasság, azt Todd és Bowman magyarázzák meg. Szerintük „the yellow ligament... is as elastic as India rubber11 ... oly rugalmas, mint a törlő gummi.... és „the existence of elasticity implies that of extensibility“ .. a rugalmasság magában foglalja a nyithatóságot is___34 Ennek a nagy autoritásnak tulajdonítható, ha ma a közfelfogás rugóknak képzeli a bőr elastikus rostjait, melyek úgy viselkednek a nyújtással, elhajlítással és összenyomással szemben, mint a kaucsuk, az aczélpenge vagy a földre dobott labda; voltak, kik a félrehúzott bőrnek visszacsúszását, a hegek zsugorodását, sőt a microscopiai metszetek felgörbülését is az elastikus rostoknak tulajdonították. Pedig elegendő végig menni a ma már ismert szövettani leleteken, hogy azonnal belássuk, hogy az „elastikus“ rostok nem lehetnek elastikusok. Ennek bebizonyítása lesz egyik tárgya e fejtegetésnek. 1. Mint ismeretes, a bőrben levő musculi arrectores pilorum pillanatnyi és igen energikus összehúzódásokra képesek, és a mellett, hogy ezen izmocskák alig hosszabbak 1—1'iímm.nél, a bőrben 1/2—30 mm.-re rugó niveau különbségeket képesek létrehozni. Ezek az izmok azonban, mint ahogy azt Kölliker4 és Zenthoeffer5 kimutatták, 2—450 u hosszú „elastikus“ rostokban végződnek, mely utóbbiak valósággal az inak szerepét viszik, úgy hogy egy m. arrector pili alakja a semitendinosus-szal vagy a plantaris-szal hasonlítható össze. A vizsgálatokat a párisi Saint Louis-kórházban, Besnier főorvos laboratóriumában végeztem. A dolgozat bemutattatott a Soc. frangaise de dermatologie 1895. február havi ülésén. 2 Bichat. Anatomie générale 1821. III. 267. lap. 3 Phys. Anatomy. 1856. I. 52. lap. 4 Gewebelehre. 1889. 163. lap. 1.Topographie d.el. Gewebes. Hamburg, 1893. Ergänz, d. Monatshefte f. Dermal Ha már most ez a rost nem merev és nem csupán a tractiónak közvetítésére, a támadási pont áthelyezésére szolgál, akkor e rövid, izomnak a hosszú ín mellett épen oly illusorikus lenne a működése, mint például a szívé volna összenyomható vér mellett. Képzeljük el a bicepsnek már kancsukból. Tudnánk-e valamit felemelni karunkkal? 2. Ismeretes másrészt, hogy épen ott, ahol a bőr felette mozgékony, a praeputiumon, a könyökön stb. aránylag nagyon kevés az elastikus rost. Ott ellenben, ahol a bőr erősen rögzítve van az alatta lévő szervekhez, vagy ahol a bőrnek egy függeléke, a köröm mereven oda van erősítve a csonthártyához (Spermo), bőségben és erős fejlettségben találjuk a rostokat. Miként van már most, hogy a bőr csaknem teljesen nélkülözi ezt a par excellence rugalmasnak tekintett szervet ott, ahol nagy excursiókat képes végezni az alatta fekvő és vele összeköttetésben lévő részek fölött, ellenben meglepően gazdag ott, hol, mint a körömnél, kilengésekről szó sem lehet. 3. Még meggyőzőbbek lesznek a viszonyok, ha per analogiam egyéb szerveket tekintünk. A ligamentum nudiae például csaknem kizárólag elastikus elemekből áll és úgy tekinthetjük azt, mint egy óriási elastikus rostot. Nos, ez a ligamentum épenséggel nem ruganyos a szó közönséges értelmében. Tömött, rendkívül resistens a nyújtással szemben, és épen ezek a tulajdonságai teszik alkalmassá arra, hogy az állatoknál a lógó fej súlyát czipelje és általában erős, megbízható kapcsot képezzen a csontok között. 4. A csöves szervekben, főleg az artériákban és a verejtékmirigyekben a rostok hálót képeznek a cső körül, mely azonban körül van véve, vagy be van ágyazva izomköpenyekbe. Ez az izomréteg, és csakis ez az izomréteg az, mely a contractiókat szabályozza és végrehajtja. Különösen világosak a viszonyok a nagyobb literekben. A tunica elastica itten ránczokba gyűretik, ha a circularis rostok összehúzódnak, kisimul megint, felfújódik a vér nyomása és a longitudinalis izomhullám behatására, de soha oly phasis nincsen, melyben actív befolyással bírna a caliberre, mint amilyennel a tüdő szövete bír az exspiratio alatt. A kalibernek változtatása tehát kizárólag az elasticának többé vagy kevésbbé ránczosításában áll, sohasem azonban a már kifeszített elasticának még tovább nyújtásában. A tunica elastica szerepét, úgy hiszem, találóan lehet ahhoz a czérnahálóhoz hasonlítani, amely a pulverisateur kaucsuklabdája körül van, és azt túlfeszítés ellen védi. A tunica elastica sem való másra, mint hogy a vérhullám tetőpontján, az illér tágulásának maximumában egy pillanatig védje az islmet a megrepedés ellen. Ha ilyenkor engedne, megrepedne az intima. Szilárdságot, de nem elaszicitást ad e szövet az edényfalnak, és hogy ez így van, azt bebizonyítja a kórbonettan; soha aneurysmák ép tunica mellett nem képződnek, és e szövetnek minden megszakítása az áttér kóros tágulására vezet. Az elmondottakból, úgy hiszem, nemcsak az tűnik ki, hogy a sárga, úgynevezett rugalmas rostokat tévesen ruházzuk az elasticitás attribútumával fel, hanem az is, hogy e rostrendszernek szerepe és rendeltetése resistentiát, szívósságot ! Annál, d. derm. et syph. 1894. 1181.