Orvosi Hetilap, 1896. június (40. évfolyam, 23-26. szám)
1896-06-07 / 23. szám
Negyvenedik évfolyam. 23. szám. Budapest, 1896. juliius 7. ORVOSI HETILAP. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRUVÁRLAT KÖZLÖNYE. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a Korányi Frigyes egyetemi ny. r. tanár vezetése alatt álló I. belgyógyászati korodáról. Az oxygen belégzések hatása cyanosisnál. Kovács József dr., kórodai gyakornoktól. Mióta Ephraimnak exact kísérleteivel sikerült bebizonyítani, hogy a szervezet oxygen felvétele bizonyos mértékben befolyásoltatik több vagy kevesebb oxygennek jelenléte által a környező légkörben, a physiológusok merev álláspontja is megtört ebben a kérdésben. A köztudatba azonban még nem ment át egy fokozott oxygen hatás lehetősége, és ezért czélszerű lesz előbb ezzel a kérdéssel is foglalkozni. A physiológusok és klinikusok egy része abból az általános tételből indulva ki, hogy az oxygen a vér által nem absorbeálva van, hanem annak egy részével laza vegyi összeköttetésben áll, azt következtetik, hogy a szervezet oxygen felvétele független a környező légkör oxygénjének partiai nyomásától, s egyenlő mérvben vétetik fel a vér által, ha a környező légkörben kisebb, vagy nagyobb mennyiségben van jelen. Az általános törvény tényleg ez, azonban számos kísérlet által be van bizonyítva, hogy ezen törvény fel- és lefelé is bizonyos határokon túl nem állhat meg oly mereven. A vizsgálatok, melyekre ezek a nézetek támaszkodnak, részben vérrel in vitro, részben pedig megfelelő viszonyok közé hozott állatokon végeztettek. Worm-Müller1 23 állatoktól vett arteriosus vért különböző partiarnyomású oxygennel hozott össze és azt találta, hogy a vér az oxygen partiarnyomásától függetlenül veszi fel az előnyt, annyira, hogy 75 mm. légnyomás mellett is telítődik a vér oxygennel s ebből azt a következtetést vonta le, hogy az élőszervezet oxygen felvétele is teljesen független az oxygen parti ernyomásától a környező légkörben. Worm-Müller ezen következtetésének átvitele az élő szervezetre rendkívül elhibázott dolog. Mert eltekintve attól, amit Paul Bert, Fraenkel, Hüfner is kifogásolnak, hogy ő t. i. kísérleteit szobahőmérsékletnél végezte, márpedig ezen búvárok bebizonyították, hogy az oxygen dissociatiója már jóval nagyobb partiérnyomás mellett kezdődik a test hőmérséke mellett: figyelembe veendő az is, hogy az ő kísérleteinél a vér közvetlenül s hosszú ideig érintkezik a környező oxygennel : két tényező, mely az oxygen felvételt jelentékenyen könnyebbíti, s amely az élőszervezetnél elesik. Worm-Müller kísérleti eredményeit magukévá tették Regnault és Reiset, valamint Mayer és Böhmen,akik az oxygennek részben nagyobb, részben jóval kisebb partiarnyomása alá helyezvén az állatokat, azt találták, hogy ezektől függetlenül viselkedik az állatok vérének oxygen tartalma és csak az oxygen partiarnyomásának rendkívüli leszállítása mellett constatáltak az állatokon dyspnoet. 1 Dr. Alfred Ephraim, Ueber Sauerstofftherapie. Berlin, 1890. 2 Bunge, Lehrbuch der physiolog. u. pathol. Chemie. 232 o. 3 Ibidem 233. o. 4 Nothnagel-Rossbach, Arzneimittellehre, Sauerstoff. Ezektől eltérő eredményeket kaptak Bert és Hadra. Mindkettőnek vizsgálatai különös figyelmünket érdemlik meg. Bert, mert számos körültekintő állatkísérletet végzett, tekintettel lévén az anyagcserére és Hadra, mert saját magán végezte vizsgálatait, ugyancsak tekintettel lévén anyagcseréjére. Midőn Bert kísérleti állatait x/2 athmosphaerikus nyomás alá helyezte, azok erős dyspnoet kaptak és ilyenkor leölve azokat, arteriosus vérüket erősen venosusnak találta, a kiválasztott napi hugyangmennyiség pedig felére szállt le, jeléül annak, hogy az oxygen felvétel s ezzel karöltve az élenyülési folyamat hiányosan történt. Ha viszont állatait az oxygen rendes partiarnyomásának 2—3-szorosan alá helyezte, azt találta, hogy a vér oxygentartalma, ha nem is arányosan a partiarnyomás emelkedésével, de jelentékenyen növekedik; sőt vizsgálatai azt is mutatják, hogy még a normális állat oxydatiója is élénkül, aminek megfelelőleg az állat kiválasztott hugganymennyiségét is a rendeshez képest 30°/0-kal nagyobbnak találta. Hadra, aki természetesen nem tette ki önmagát az oxygen partiarnyomás ily nagy ingadozásainak, ennek megfelelőleg kisebb értékeket kapott ugyan, de adatai megfelelnek a Bert eredményeinek. Újabban Krausz és Chvostek2 végeztek különböző betegeken oxygen belélegzéseket, s azt találták, hogy a tiszta oxygen belégzés mellett a vér oxygentartalma jelentékenyen emelkedik. Végül még egy tényt legyen szabad felhoznom arra nézve, hogy mennyire nem közömbös az a szervezetnek, hogy milyen partiarnyomás alatt kapja az oxygent. Merker, ki családjával Zürichben tartózkodott (500 m. magasban), saját magánál a vörös vértekecsek számát 5,500,000-nek találta. Midőn pedig 1500 m.-rel magasabb helyet keresett fel, azt találta, hogy 4 napig bizonyos légszomj, bizonyos oppressio érzete tartotta fogva, csak 4 nap múlva, midőn vörös vértekecseinek számát lx/2 millióval felszaporodva találta, állott helyre ismét normális közérzete. 1500 m. magasság az oxygen parti ernyomásának x/5-ét teszi csak ki s íme a vér ezen csekély különbség mellett már nem képes szokott beállítása mellett a szükséges oxygent felvenni, csak úgy, ha az oxygent megkötő sejtek szaporodnak. Ezek az irodalmi adatok állottak rendelkezésemre, midőn a betegen, kit Fodor klinikai assistens deczember hóban mutatott be az orvosegyesületben, vizsgálataimat január hó végén megkezdtem. Most pedig legyen szabad a betegnek, ki vizsgálatom tárgyát képezte, rövid kórrajzát adni. Molnár Róza, 18 éves, régibb idő óta fekszik az I. belkórodon stenosis ostii arteriosi dextri et defectus septi ventriculorum diagnosissal. Az illető jól fejlett s táplált, bő bőralatti kötőszöveti zsírtartalommal bíró nő, aki időnként szívdobogásról s légzési nehézségekről panaszkodik; főpanaszát mégis a gyakori fejfájás, a csaknem folytonos szédülés és az általános bágyadtság képezik. A beteg már az első pillanatra is az arezon, orron, ajkakon, fülezimpákon, valamint a test más distalis 1 Dr. A. Eriinkéi, Virchow Archiv 67. köt. 2 Krausz u. Chvostek. Wien. mediz. Wochenschr. 1891. Nr. 33.