Orvosi Hetilap, 1896. október (40. évfolyam, 40-43. szám)
1896-10-04 / 40. szám
Negyvenedik évfolyam. 40. szám. Budapest, 1896. október ORVOSI HETILAP. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. EREDETI KÖZLEMÉNYEK A gümös csigolyagyuladás gyógykezelése és kórtani tapasztalatok 700 eset alapján. Dollinger Gyula dr., egyetemi ny. rk. tanártól. 1892-ben e lapok hasábjain tettem közzé a gümős csontos izületi gyuladás gyógykezelésére vonatkozó tapasztalataimat. Akkor hangsúlyoztam, hogy a gümős ízületek leghatalmasabb gyógyító szere a rögzítés, illetőleg a vele elért nyugalom. Ezen gyógykezelési iránynak nálunk megteremtője Balassa, aki idegen befolyás nélkül saját észlelései és tapasztalatai alapján ismerte fel a gümős ízületek gyógykezelésénél a rögzítés nagy becsét, azt gyakorlatában általánossá tette és tapasztalatait egy dolgozati cyklusban örökítette meg, a mely azonban teljesen feledésbe ment. Balassa először a „Zeitschrift cl. kais. kön. Gesellschaft der Aerzte zu Wien 11 1852. évi folyamában „Az izületi hántolmak gyógykezeléséhez“ czímei czikkében” elmondja, hogyan ébredt fel benne a gondolat, hogy daczára annak, hogy ,,kockáztatott vállalatnak látszott előtte a lobos izületet hozzáférhetetlen kötésbe foglalni mégis a rögzítéssel a gümös izületi loboknál kísérletet tett. Egy 7 éves gyermek, akinek nagymérvű görvélyes térdizületi lábja volt, eltörte a beteg végtag combcsontját. Balassa a végtagra dextrinkötést alkalmazott, s amidőn azt 6 hét múlva levette, feltűnt neki, hogy „nemcsak a törés gyógyulása találtatott, hanem egyszersmind a térd éktelensége is eltűnt. Ezen tény őt további kísérletekre buzdította, a melyek a legjobb eredménynyel végződtek, úgy hogy további tapasztalatait a Wiener med. Wochenschrift 1856. évi, majd pedig utoljára „Az absolut nyugalom ügyéhez a loboszbántalmak gyógykezelése körül“ czímű értekezésében az Orvosi Hetilap 1864. évi folyamában közzé tette. Mindezen értekezéseiben lelkének egész hevével száll síkra az ő gyógyítási methodusáért és különösen az utóbbi értekezésében a következőket mondja: „Lássuk erre nézve mindenek előtt, mi történik izlódoknál a természet részéről?“ „Mindannyian, kik a természet működését loboszbántalmaknál észleltük, első jelenségül látjuk, hogy az illető ízület mozgási köre csökkentetik és hogy az egy vagy más irányú helyzetbe rögzíttetik...A nyugalmat és egyarányos helyzetet tehát a természet maga hozza létre mint a lábfolyamat szükségképeni következményét és végigleni kísérőjét.'' „A bántalmazott ízületnek ezen ösztönszerű nyugalomba helyezése képviseli a természetnek tényleges gyógyhatányát azon gyógyfolyamat legyőzése körül, melynél úgy a vérkeringés, mint az anyagcsere és tápláltatás fokozott tevékenységbe helyezték. Ezt és ennyit tesz a természet, amely fent említett készülékei kíséretében a szóban levő kórállapotot bámulatosan legyőzi. És ezt teszi a művészet is, azaz nyugalmat és egyarányos helyzetet szerez az ízületnek, midőn annak lobos bántalmainál az eltávolíthatlan kötést alkalmazzaEzen classikus szavak, amelyekkel Balassa a természet geniális megfigyelőjének mutatja be magát, nem szorulnak commentárra. A gümós ízületek rögzítési gyógykezelésének ma is ezen megfigyelés és deductio képezi az alapját. Amint a fent idézett dolgozatomban részletesen kifejtettem, én a gumős ízületeket distractiós gépek nélkül, kézerővel, fokozatosan redressálom, a mindenkor mért eredményt kemény kötéssel, a véglegeset pedig levehet bőrtokkal rögzítem. Ezen módszer alól, amely az áll:" A rögzítés elvén alapul, a gümős csigolyagyuladás sem képez kivételt. Ezzel az említett értekezésben nem foglalkoztam a hiányt pótlandó, a jelen dolgozat czélja egyrészt bemutatni at, hogyan terjesztettem ki a rögzítési gyógykezelést a gi.kiős csigolyagyuladásra, megismertetni azon készülékeket és módszereket, amelyek hosszas kísérletezés alatt, számtalan átmeneti alak után kezeim között kifejlődtek, másrészt pedig közzétenni azon kórtani tapasztalatokat, amelyeket csigolyagyuladásban szenvedő 700-nál több betegen tettem. I. Általános rész. 1. A csigolyagyuladás gyakorisága az egyes csigolyákban és a gerincz egyes segmenturáiban. 1883. május havától 1895. november haváig közel 800 beteget vizsgáltam meg, a kik csigolyagyuladásban szenvedtek, s akik közül 700 betegről tettem használható feljegyzéseket. Mindazon esetek, amelyekben csupán gyanú volt a csigolyagyuladásra, de azt biztosan megállapítani nem lehetett, ezen összeállításba nem vétettek fel. Ezen 700 betegnek mintegy fele a nyilvános, másik fele pedig a magánrendelésemnél jelent meg. A magángyakorlat eseteit itt azért használtam fel, mert e betegek nagy része hosszabb ideig állott észlelésem alatt és a nyilvános rendelésnek hygienice nagyon rosszul situált anyagát e tekintetben is kiegészítették. A 700 eset között volt: férfibeteg......................................357 nőbeteg........................................... 343. Az összes eseteket kétfelé osztottam. Azokat, amelyekben már nagyobb gömbölyű púp volt, vagy amelyeknél egy tövisnyújtvány sem emelkedett ki a sorból, egyszóval, amely eseteknél a gyuladás kiindulási helyét megállapítani nem lehetett, különválasztottam azon esetektől, amelyekben a vizsgálatkor csupán kicsiny púp volt. Ezeknél a púp hegyén levő csigolyát tekintettem a gyuladás eredeti fészkének. A 700 eset között nagy púp volt: a házi részben................................................................60 az ágyéki részben...........................................................20 mindkettőre kiterjedő.......................................................5 kettős púp......................................................................II púp nélküli eset a háti és ágyéki részben együtt 66. Ezen 162 esetben tehát nem lehetett meghatározni, hogy a gyuladás mely csigolyából indul ki. A fenmaradó 538 eset a következőképen oszlik meg a gerincz anatómiai szeletei között: a gerincz nyaki részében................................63 a gerincz háti részében................................321 a gerincz ágyéki részében...........................154. Balassa János: Összegyűjtött kisebb munkái. Budapest, 1875. Az orvosi könyvkiadó társulat kiadása.