Orvosi Hetilap, 1897. február (41. évfolyam, 6-9. szám)
1897-02-07 / 6. szám
Negyvenegyedik évfolyam. 6. szám. Budapest, 1897. február 7. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÖRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a Tanffer Vilmos tanár vezetése alatt álló II. szülészeti és nőgyógyászati klinikáról. A magas fogóról, különös tekintettel a szűk medenczékre. Közli: Tóth István dr., egyetemi tanársegéd. Nincs az a szülészeti iskola, amely a fogót, mint egy hasznos, jóformán nélkülözhetlen eszközt be nem vette volna műszertárába s nem használná, de alkalmazási köre az egyes iskolák szerint nagyon különböző; a míg pl. Kézmárszkynál 1‘4°/0, Abegg, Winckelnél 2‘2°/0, illetőleg 26% a fogó alkalmazásának gyakorisága az összes koponyafekvéses szülésekhez viszonyítva, addig másoknál 8'4°/0, 9'16%, 1'6°/0-ot tesz ki (Olshausen, Schauta, Schultze); amíg tehát egyik csak minden 50 000-dik koponyafekvéses szülést fejez be fogóval, a másik minden 10-diknél szükségét látja alkalmazásának. Ezen nagy differentiának megfelelőleg, különböznek a felfogások is a fogó alkalmazásának veszélytelenségéről, illetőleg káros voltáról, pl. hogy csak újabb adatokat hozzunk fel. Schmid (Archiv f. Gynaekol. 47.) a typikus fogóműtétet úgy az anyára, mint a magzatra egyaránt veszélytelen eljárásnak tartja, Münchmayer (Arch. f. Gynaek. 36.) s vele Wahl (A. f. Gynaek. 50.) a fogóműtétet az összes szülészeti műtétek között a legvéresebbnek mondja s mindkettő osztja Winckel azon nézetét, hogy a fogó még a legjártasabb műtő kezében sem veszélytelen műszer; ennek megfelelőleg alkalmazási körét is szűkebb határok közé kívánják szorítani. Úgy látszik, mindinkább szaporodik azoknak száma, akik a szülészetben, a szülészi műtétekben a conservativismus mellett foglalnak állást s mióta minden szülőintézetnek statistikája világosan mutatja, hogy aránytalanul kedvezőbb azon szülések-gyermekágyak lefolyása, amely esetekben belső beavatkozás, akár belső vizsgálat is, nem történt, mindinkább fokozottabb a törekvés arra nézve, hogy úgy a külső vizsgálatot tökéletesítsük, mint arra, hogy lehetővé tegyük a szülés befejezését oly eljárások útján, amelyeknél a szülőcsatornát külső behatások nem érik. így fejlődött ki s nyert általánosabb elterjedést a Ritgen-féle eljárás, majd a Krysteller-féle expressio, amely eljárások igen is sok esetben helyettesíthetik a typikus fogóműtétet. Klinikánkon e tekintetben mindig megvolt a conservativismusra való törekvés, bizonyítja, hogy a lefolyt 15 év alatt 7775 szülés közül csak 155 fogóműtétet végeztünk el(9°/0) s így e százalék aránynyal minden esetre a legconservativabb iskolák között foglalunk helyet. Amikor azonban mindinkább iparkodunk szűkebb korlátok közé szorítani a fogó alkalmazását, tisztán azon czél vezet, hogy minél ritkábban, minél kevesebb esetben fejezzük be a szülést mesterségesen olyan eljárás útján, amely szükségessé teszi a szülőcsatornának érintkezését, sértését idegen testtel, akár kézzel is, de nem írhatjuk alá Münchmayer, Wahl s a többiek azon nézetét, hogy a fogó a legvéresebb az összes szülészeti műtétek között. Nem engedi e közlemény kerete, hogy összes fogóműtéteinkre kiterjeszkedjem, de épen a következőkben tárgyalandó magas fogóműtéteink adataival kívánom e véleményünket igazolni, amelyek pedig erre nézve minden esetre a legnyomósabb érveket szolgáltathatják. Iparkodunk tehát helyettesíteni a fogót más eljárások által ott, ahol ezek kisebb veszélyűek, különösen az anyára nézve, másrészt azonban a fogó alkalmazási körét egy más irányban fejlesztettük ki, t. i. a magasan álló fejre alkalmazott fogóműtéttel, aminek jogosultságát, sikeres voltát az alábbiakban igazolhatjuk, miután idevonatkozó tapasztalatainkat előadtuk. E közlemény keretében összefoglaljuk mindazon magas fogókat, amelyeket úgy a klinika szülőosztályán, mint a klinikával kapcsolatos szülészeti poliklinikumban végeztünk s melyekről feljegyzéseink megvannak. Összesen 34, illetőleg a magas fogó kísérletekkel együtt 44 esetről lesz szó, melyeket áttekinthetőség kedvéért 3 csoportba foglalhatunk: I. Magas fogó rendes medencze mellett. II. Magas fogó szűk medencze mellett. IIj. Magas fogó kísérletek. I. csoport: Magas fogó rendes medencze mellett. (Lásd a mellékelt táblázatot.) Összesen 10 esetben alkalmaztunk fogót magasan álló fejre rendes medenczénél, k ízben a klinikán, 8-szor a poliklinikumban. A szülőnők közül többször szülő 8, 2 pedig először szülő, e két utóbbinál hosszú kitolás mellett magas hőmérsék s az érverés számának feltűnő szaporodása adta az indicatiót a beavatkozásra, mindkét esetben régen elfolyt magzatvíz mellett a bemenetben rögzített fejek kimozdítása s igy a szülésnek minden esetre javall befejezése fordítás útján megkísérelhető sem volt volna s így az anya érdekében intendált beavatkozás a magzat életének szem előtt tartásával csakis a fogó lehetett; az egyik esetben a magzat élveszületett (anyja 41 éves IP.), a másik igen erősen fejlett magzat asphyxiában jött a világra, feléleszthető nem volt (lásd 10. és 3. sz. esetet); mindkét esetben gátmetszés előzte meg a fej kifejtését. A 8 multipara között 2 XV.-szer szülő. Kort illetőleg: 20—30 év között volt 2 szülőnő 30-35 „ „ „ 1 „ 35 40 „ n „ 4. n 40 éven felül volt 3 „ ρ 30°/0. Minden esetre feltűnő, hogy a 10 közül 7 szülőnő 35 éven felül volt s ennek megfelelőleg 4, 5, 8, 9, 14 és 14 szülésen 1 Schultz dr., volt klinikai tanársegéd a Gyógyászat 1895. 44—46. számában s a Zeitschrift f. G. und Gyn. XXXIV. kötetében közölt magas fogú eseteket, a melyek egy része a II. szül. és nőgyógy. klinikáról ered, miután azonban, sajnos, e szülések naplói a klinikai irattárból hiányzanak, ezen eseteket közlésünk keretébe nem vehettük fel.