Orvosi Hetilap, 1897. augusztus (41. évfolyam, 31-35. szám)

1897-08-01 / 31. szám

1897. 31. sz. ORVOSI HETILAP nak, vagy a barázda sekélyebb helyein csak erősen megrit­kultak, az egyes hajszálak itt vékonyabbak. Ezen barázda mellett, attól balra, tehát valamivel kijjebb, hasonló második barázda vonul párvonalosan az előbbivel a homlokon felfelé, ez szintén 5 mm. széles s mintegy 30 mm. hosszú, különben az előbbihez teljesen hasonló. A szemöldökök, a szempillák mindkét oldalt egyenlők. A bal szem mélyebben ü­l a szemgödörben mint a jobb, főleg a szemgolyó felett és alatt igen mély árok tűnik fel. Ha a beteg erősen beszorítja szemét, úgy bal felső szemhéja sokkal ránczosabb lesz mint a jobb. A bal szemrés kissé tágabbnak látszik, a bal pupilla szintén. A bal arczon, a járomív alatt ugyan a tünetek igen fel­tűnők, itt a bőralatti kötőszövet annyira megfogyott, hogy a járomcsont körvonalai élesen kidomborodnak. Nevetésre a baloldalon igen sok ránéz támad, fogmutatásra a szájrés bal­oldalt felül jobban tágul. Orrczimpája baloldalt sokkal kisebb, laposabb, orrlyuka keskenyebb. Fülein alig látszik alakbeli eltérés, a jobb fülkagyló hossza 59, a balé 61 mm. (Folytatása következik.) Közlemény a Korányi Frigyes ny. r. tanár úr veze­tése alatt álló I. belklinika laboratóriumából. Adatok a cystin előfordulásához a vizeletben. Benedict Henrik dr., klinikai gyakornoktól. (Vége.) Minthogy egészséges emberek és könnyű betegek, úgy mint idegbajosok és chlorotikák vizeletében soha sem talál­tam többet, mint a rendes kis mennyiséget, figyelmem a máj felé fordult. Szükségtelen említenem, hogy a phosphor toxikus hatásai közt a májra gyakorolt hatás egyike a legfontosab­baknak és egyszersmind a legjobban tanulmányozottaknak. Lényege a májsejtek parenchymatosus, majd zsíros degene­­rátiójában és a kötőszövet másodlagos burjánzásában, majd zsugorodásában áll; a májparenchyma ezen bonettani elválto­zásai kiterjedt functionális zavarokkal is járnak. Az epesav­­képződés annyira csökken, hogy a normálisnak alig Vao­át teszi (Stadelmann)­; a glycogen és a hugyanyproduktio szen­ved ; az utóbbi helyett a vizeletben különböző anyagok lépnek fel, pl. leucin, tyrosin, tejsav, oxymandolasav, az anyagcsere intermediaer termékei, melyek normális viszonyok közt a vizeletből hiányoznak, mivel ilyenkor a máj által tovább bontatnak. Ennélfogva nem látszott a gondolat lehetetlennek, hogy úgy mint az említett anyagok, egy cystinszerft test, melynek további metamorphosisai részben a májban mennek végbe, a májparenchyma működésképtelensége mellett nagyobb mennyi­ségben jelen meg a vizeletben. Az első, e czélból kivitt vizs­gálat positív eredményt szolgáltatott. Három év óta hydrops­ascitessel és sárgaság nélkül fennálló cirrhosis hepatis egy esetében, melyben a máj erősen zsugorodott, kemény és lebe­­nyes volt, legnagyobb meglepetésemre a vizeletben bőven találtam meg a kérdéses testet. A benzoglált folyadék aethe­res kivonata lúgos ólomacetattal főzve rövid idő múlva erősen megfeketedett és lassan szaporodó, a főzőpohár fenekét fekete réteg alakjában borító ólomsulfid csapadékot szolgál­tatott. Mennyisége 0­ 0254 gm. volt, tehát körülbelül 25-ször több, mint az előbb említett esetekben. Említendő, hogy a beteg közérzete, étvágya igen jó, a scitese csak csekély ki­terjedésű és nem progrediáló volt és hogy súlya a klinikán való tartózkodása alatt állandó maradt. Egy hasonló, cirrhosis hepatisban szenvedő beteg vizeleté­nek 100 ccm.-éből 0­0098 gm. PbS-ot nyerhettem, tehát körül­belül 10-szer annyit, mint normálisan. Hasonló szempontból vizsgáltam ezenkívül a klinikán fekvő icterus catarrkalisok eseteit is; mindenütt a kérdéses test mennyiségét erősen felszaporodottnak találtam: a 100 ccm­-ből nyert PbS 0'0043 és 0'0145 gramm között inga­dozott. Említésre méltó, hogy a cystinnek ezen fokozott ki­választása csak addig állott fenn, míg az epe pangott és a szék ad­olikus volt; ha a székletétel már elváltozott epe­­festenyt tartalmazott, azaz, ha az epekiválasztás a bélbe ismét megindult, a cystin is a rendes kis mennyiségekig el­tűnt a vizeletből, daczára annak, hogy a szövetek icterusa még fennállott és hogy a vizelet is nagy mennyiségű urobilin mellett kisebb mennyiségű epefestenyt tartalmazott. Atrophia hepatis flava vagy phosphormérgezés esetei felett nem rendelkezem; ezt annyival inkább sajnálom, mert a supponált májparenchyma insufficientia ezekben az esetek­ben legnagyobb és mert vizsgálataim épen a phosphorral mérgezett kutya fokozott cystin-kiválasztása által terelődtek ebbe az irányba. Korányi Sándor tanár úr szívességének köszönhetem, hogy egy a szt. István-kórházban fekvő, hirte­­lenül fellépett intensiv gastroenteritisben és icterusban szenvedő fiatal leány vizeletét vizsgálhattam, kinél phosphormérgezésre volt gyanú. A vizelet 100 ccm.-éből 0,0165 gm. PbS-ot kap­tam. Utólag azonban kitűnt, hogy nem phosphormérgezés, hanem igen acut kezdetű icterus catarrhalis forgott fenn. Később ismét két abortiv lefolyású phosphormérgezés eseté­ben végeztem vizeletvizsgálatot, negatív eredménynyel. Icterus egy esetben sem fejlődött ki; az egyik esetben csekély máj­­táji fájdalom állott fenn. Mindkét beteg néhány nap múlva elhagyta a kórházat. Minthogy Kast és Mester­ azt találták, hogy protrahált chloroform-narcosisok után a vizeletben oly anyag lép fel, mely­­ kalilúggal és ólomacetáttel főzve, lassan bő ólomkéregcsapadé­­kot szolgáltat, melynek a cystinnel való hasonlatosságát ők is kiemelik, én is három olyan betegnek a vizeletét vizsgál­tam, ki előzőleg hosszantartó chloroform-narcosisnak volt alá­vetve : ezek a vizeletek az előbbiekhez hasonló módon kezelve változó, de mindig igen jelentékeny mennyiségű ólomsulfidot szolgáltattak (0‘0068—O’OlOc—0'0155 gm.). Az utóbbi eset­ben még három nappal az 13/4 óra hosszat tartó chloroform­­narcosis után az ólomsulfidot megszaporodottnak találtam. Ikterussal combinált carcinoma hepatis két esetében alig találtam a cystinszerű testet felszaporodva; kisebbfokú szapo­rodást találtam pangásos májnál. Nem akarom említés nélkül hagyni, hogy cirrhosis hepatis két esetében (az egyik hepatitis hypertrophica c. ictero, a­ ­ Zeitschrift f. kiin. Medizin. 1890. 3. ábra. 1 Der Ikterus. Stuttgart. 1891. 376

Next