Orvosi Hetilap, 1897. szeptember (41. évfolyam, 36-39. szám)
1897-09-05 / 36. szám
Negyvenegyedik évfolyam. 36. szám. Budapest, 1897. szeptember 5. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Szemelvények a budapesti Stefánia-szegény gyermekkórház casuistikájából. Közük : Berend Miklós dr., kórházi első segédorvos és Preisich Kornél segédorvos. Nagy beteganyag mellett évente számos oly eset jő elő, mely ritkasága vagy különösebb lefolyása miatt említést érdemel; tanulságosnak láttuk egynéhánynak összeállítását lehetőleg összefüggő egészben, már csak azért is, mert a különösebb esetek leírásából a kórházi forgalom jobban megítélhető, mint egyes statistikai adatok alapján. Ami az 1895-diki beteganyagot illeti, először is megendítendőnek tartjuk a meningitis cerebrospinalis esetek nagyobb halmazatát,mint rendesen. Átlag minden évben megfordul kórházi rendelésünkön 1—2 ily beteg, de évek óta nem oly számban, mint 1895-ben s hogy ezen kóralak általánosabban volt elterjedve a szokottnál, hogy nem sporadikus fellépéssel, de kisebb járványnyal álltunk szemben, ezt nemcsak az acut lefolyásukban észlelt esetek bizonyították, de a hónapok múlva is még mindig jelentkező oly betegek, kik a meningitis után visszamaradt elváltozások miatt keresték fel a kórházat. Mióta Vieusseux 1805-ben az első genfi epidémiát leírta, alig volt nagyobb terület Európában, melyen ne észlelték volna néhányszor kisebb-nagyobb epidémiák fellépését. Magyarországon is többször észeltetett, Szontagh F. már évek előtt leírt egy a budapesti „Stefánia“ gyermekkórházban észlelt kisebb fővárosi járványt. Mint ahogy rendesen történni szokott, a 95-ben észlelt esetekhalmozódása is a hidegebb évszakra, télvége és tavaszra esett. Összesen 28 esetet észleltünk, melyek közül azonban csak 19-nek láttuk acut stádiumát, 9 pedig röviddel azelőtt lefolyt meningitis maradványaival kereste fel a kórházat. Az észlelt 19 eset közül 10 mint fekvő beteg, 9 pedig mint bejáró részesült kórházi kezelésben. Ez „ambulans“ meningitis azonban épen úgy nem mutatott könnyű lefolyást, mint fekvő betegeink; 2 meghalt, kettő pedig surdomutitas, beszéd és intelligentiazavarral gyógyult; 5 elmaradt a kórházi rendelésről. Ez esetek lefolyása nem tüntetett fel semmi rendkívüliséget, csak a 6988. sz. H. Z.-nál volt egy ritkább complicatio, 5 napig tartó jobb oldali paratitis észlelhető; az eset gyógyult. Több tekintetben érdekes adatokat találtunk a kórházban végigészlelt fekvő meningitises betegeinknél. Ez esetek jellege ugyancsak igen súlyos volt; 10 eset közül ugyanis csak 5 gyógyult teljesen, míg három meghalt, kettőnél pedig gyógyíthatlan zavarok, egyik esetben mindkét láb spastikus paresise, másiknál teljes süketség maradt vissza. Hét eset folyt le complicatio nélkül, kettő complicálódott makacs fájdalmakkal járó térdizületi duzzanatokkal, tüdőlábot egy esetben sem láttunk fellépni. Legérdekesebb szövődött esetünk azonban H. L. (566. 1. sz.), aki május 30-dikán betegedett meg jellemző tünetekkel, junius 7-én vétetett fel a kórházba s a meningitis kórképe mellett typikus kanyaró küteget mutatott, mely a felvétel napján fejlődött ki. Direkt átvitelét a contagiumnak egy esetben voltunk képesek kimutatni (485. S. sz.) egy másfél éves gyermeknél, kinek testvére három nappal a betegség kezdete előtt ugyanolyan tünetek közt halt el. A kór lefolyása a legtöbb esetben nem tüntetett fel semmi rendkívüliséget, legérdekesebb volt egy reddiváló esetünk, melynek kortörténetét röviden közöljük : (379. Felv. I. sz.) R. Erzsi, 62 éves. Egy hétig lappangva, fejfájás és levertséggel járó kezdet után, heves hányással betegedett meg április 24-én, mikor kórházunkba már kifejezett kórképpel vétetett fel: erős retroversio, nyakmerevség, középtág merev pupillák, óriási fejfájás, zavart sensorium, behúzódott has, constipatio. Trousseau-féle csíkok a hasfalon voltak az első napokban észlelt tünetek, mérsékelt romittáló láz mellett állandóan szaporább ütér-lökés (100- 120.). A felvételre következő napon a jobb térdizület fájdalmas duzzanata lépett fel. A szokásos kezelésre (felvétkor nadályok a proc. mastoideusok tájára, először calomel, majd brom és jodkalium) mindezen aggasztó tünetek nagyobbrészt visszafejlődtek május 1-ig, csak a fejfájás és láz tartanak május 4-ig. Május 6-án a beteg elhagyja az ágyat, étvágytalansága fennáll, cerebrális tünetek teljesen megszűntek. Május 12-én újra láz lép fel heves fejfájással, 15-én újra hányás jelentkezik s a beteg egy-két nap alatt a meningitis izgalmi stádiumának összes jeleit mutatja; szívgyengeség jelentkezik, 19-én varicella eruptio, mely pár nap alatt beszárad. Május 24—25-dikén láz csökken, látszólagos javulás, de 26-dikától kezdve a láz, a hányás folyton tartanak, a szívgyengeség tünetei mindinkább előtérbe lépnek. A láz június 1-én megszűnik, s innen kezdve a hőmérsék majdnem 28 napon át, a beteg haláláig, igen kevésszer éri el a 37°-ot, majdnem mindig subnormális. A jobb temporon decubitus fejlődik, a hasfalon cadectikus purpura lép fel; a halál cerebrális tünetek állandó fennállása mellett június 28-dikán következett be. Egy másik esetünket a bonczlelet teszi érdekessé. (168. Fr. 1. sz.) D. Mariska, 7 éves, február 18-dikán betegedett meg igen heves tünetekkel, melyek 16 nap alatt halálhoz vezettek ; a klinikai észlelés egy typikus meningitis kórképét tüntette fel. A bonczlelet a következő volt: Meningitis cerebrospinalis cum exsudatione in regione chiasmatis optici ad superficiem inferiorem lobi temporalis dextri et in meningibus medullae spinalis, excepta parte cervicali et medulla oblongata. (Preisztr.) 19 acut esetünk közül tiznél láttunk herpes eruptiót, háromszor a háton. Fekvő betegeink egy harmadánál észleltünk mérsékelt albuminuriát, négynél tapintható léptumort. Különösen súlyosaknak bizonyultak azon esetek, melyeknél convulsiók voltak jelen; majdnem minden olyan eset, mely görcsökkel kezdődött, teljes eszméletlenséghez is vezetett. Ilyen intensív görcsökkel járó esetünk csak egy gyógyult teljesen, míg kettőnél súlyos elváltozások maradtak vissza; a kezdeti convulsióknak minden körülmények közt súlyosabb jelentőséget kell tulajdonítanunk és pedig annál nagyobb mérvben, minél idősebb a beteg. Egy vagy másfél éves gyermekeknél a kor már magában is eléggé súlyosbítja a prognosist, s a kezdeti görcsöknek e korban alig tulajdoníthatunk nagyobb jelentőséget, tekintettel arra, hogy e korban a gyermekek görcsökre sokkal hajlamosabbak s épen a meningitis cerebrospinalisnál észlelhetjük sokszor, hogy nagyobb és hirtelen hőmérsék emelkedést kisebb gyermekeknél epileptiform görcs előz meg, míg idősebbeknél ezen okból csak rázó hideg jelentkezik ; a nagyobb gyermekek hasonló görcsei ilyen lényegtelenebb dologra alig vezethetők vissza. Meg kell említenünk még, hogy eseteink, alig 1—2 kivétellel, nem feleltek meg Ziemssen azon szabályának, hogy a pupillák eleinte rendesen szűkültek, később lassan kint tágulnak. Majdnem minden esetünkben kisebb-nagyobb fokú pupillatágulatot észleltünk már az első napoktól fogva, kifejezett kezdeti szűkületet csak egyszer.