Orvosi Hetilap, 1898. április (42. évfolyam, 14-17. szám)
1898-04-03 / 14. szám
Negyvenkettedik évfolyam. 14. szám. Budapest, 1898. április 3. ORVOSI HETILAP. KIR. MAG A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Faragó Ödön : A diphtheria ellenes serumtherapia értékének kritikai méltatásához. 161. 1. Müller Kálmán : A dyspepsia praetuberculosa. 163. 1. Kollarits Jenő: Közlemény a budapesti kir. magyar tud. egyetem II. belklinikájáról. (Kétly Károly tanár.) A Basedow-kórról. 164. 1. Tárcza. Hőgyes Endre: Elnöki megnyitó a magyar orvosi könyvkiadó- társulat 1898. márczius 30-dikán tartott közgyűlésén. 165. 1. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Dr. Julius Glax : Lehrbuch der Balneotherapie. 167. 1. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — Külföldi egyetemek. Az orosz egyetemi hallgatók sorsa. — Megbízások. — Kitüntetés. — Herczel dr. — Kuthy Dezső dr. — Szt. Lukács-fürdő. 168. 1. — Pályázatok. — Hirdetések. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK Adatok a diphtheria ellenes serumtherapia értékének kritikai méltatásához. Faragó Ödön dr., Szeged szab. kir. város tiszti főorvosától. Azon számtalan kérdés közül, mely a felszínen levő kérdések között a gyakorlati orvoslással foglalkozó szakférfiakat különösebben érdekli, elsőrangú helyen áll a diphtheriaellenes serumtherapia kérdése. Nem célom ezúttal azon nagyobbára kedvező kísérleti eredményekkel foglalkozni, melyek a helyi és külföldi szaksajtóban egyaránt ismertetve lettek , hanem feladatomul tűztem ki a serumtherapia értékét azon adatok alapján tenni objectív kritika tárgyává, mely adatokkal az immáron közel százezernyi lakosságú Szeged szab. kir. város rendelkezik. Szeged ugyanis a székes főváros után egyike azon első — vagy legalább is a legelsők között levő — városoknak, melyekben a heveny-ragályos betegségeknek törvényileg kötelező bejelentése úgy a roncsoló toroklok ellen hozott 10.395/893. számú, mint általában a ragályos károk bejelentése tárgyában kiadott 91.954/1894. számú belügyministeri rendeleteket jóval megelőzőleg már életbe léptetve volt. Az 1876. évi XIV. t. sz. 80-dik §-ának szigorú végrehajtása s így a bejelentési kötelezettség életbeléptetése tiszti működésem első teendői közé tartozván, azon kedvező helyzetben vagyok, hogy a roncsoló toroklábos megbetegedések s halálozások számának összehasonlítása tekintetében már az 1890-dik év II-dik felétől kezdve rendelkezem adatokkal. Minthogy azonban a csonka 1890-diki év megbetegedési adatai a kritikai méltatásra nem nyújtanak eléggé felhasználható támpontokat, ennélfogva fejtegetéseim tárgyát tulajdonkép az 1891-diki évtől 1897. deczember hó végéig tartó 7 egymásutáni év fogja képezni. * * * Valamely alkalmazásba vett új gyógymód értékének elbírálásánál a gyakorló orvos előtt az a fő kérdés, hogy váljon a tudomány akkori álláspontja szerint indokolt s a megbízható szakférfiak által ugyanazon időben legkiterjedtebben alkalmazni szokott gyógymód, vagy gyógymódokkal szemben az új eljárás minő gyógyulási eredményt mutat fel? Ezen kérdés eldöntésénél kétségkívül a legnagyobb fontosággal bír azon adatoknak ismerete, melyek az illető betegség halálozási viszonyaira vonatkoznak. Ha tehát valamely betegség halálozási viszonyai egy bizonyos gyógymód alkalmazása óta feltűnő javulást mutatnak, s ha az új gyógyítási mód szerint kezelt betegek elhalálozását jelentő relatív halálozási szám nagymérvű csökkenést tüntet fel azon halálozásokkal szemben, melyek ugyanazon időszak alatt olyan betegeknél következtek be, kik ezen gyógymódban nem részesültek, akkor ezen adatok birtokában joggal lehet az illető gyógymód értékére következtetést tenni. Úgy hiszem, hogy ezen tétel felállításának helyessége tekintetében a nézetek alig divergálhatnak. Más kérdés azután az, hogy a levont következtetések értékét támogatni hivatott statistikai adatok olyanok-e, melyek megbízhatóságához kétely nem fér, vagy oly irányban gyűjtöttek-e, mely irány a felállított tétel bizonyítására alkalmas alap gyanánt elfogadható ? Mindenesetre igaz azonban az, hogy valamely bizonyítás csak annyit ér, mint amennyi értéket a bizonyítékok képviselnek. És én részemről csakis oly bizonyítékokkal állhatok elő, melyek a közigazgatási élet keretében gyűjthető s lelkiismeretesen feldolgozott adatokon alapulnak. Minthogy pedig a kérdés tisztázása végett felette kívánatos, hogy adatait mentél több város ismertesse: ugyanezen indokokból ime előállok én is az enyéimmel. Kinek-kinek szabad a tér úgy hinni bennük, mint a mennyire meggyőzők! -i* Hogy ha a roncsoló toroklob okozta halálozási számokat vizsgáljuk, úgy azt látjuk, hogy Szegeden ezen betegségban 1891-től 1894-ig, vagyis azon idő alatt, amikor a gyógyserum még nem, vagy nálunk csak kivételesen alkalmaztatott (1894), elhalt: 1891-ben .... 106 1892 .... 224 1893- ban .... 3431 1894- ben .... 296 Amint az I. számú táblázaton látható, a diphtheriahalálozás 1891-től bezárólag 1893-ig évről évre és pedig nem csak relative, de absolute is emelkedett. Igaz, hogy 1894-ben csökkenni kezdett az absolut halálozás, de még mindig ma-1 Az 1892 és 1893-dik évek betegedési és halálozási számai eltérők az ugyanezen évekről egybeállított belügyminiszeri jelentésekben található adatoktól. Ez évi belügyminiszeri jelentésekben ugyanis az illető czímek alatt nem az egész évi, hanem csak azon roncsoló torokbb betegedési és halálozási adatok vannak feltüntetve, melyek az év közben előfordult járványok alatt kimutatva lettek. A fent kimutatott halálozások számának helyességét azonban a belügyminiszeri jelentés „halál-okok ” táblázata bizonyítja.