Orvosi Hetilap, 1898. május (42. évfolyam, 18-22. szám)

1898-05-01 / 18. szám

1898. 18. sz. ORVOSI HETILAP sokszorosan felülmúlják a pseudoplasmasejteket, de concedál­­nom kell, hogy a nagy egymagvú leukocyták is szenvedhetnek egy analóg átalakulást mint a lymphocyták, és szintén képez­hetnek plasmasejteket, pseudo- vagy atypikus plasmasejteket, ellentétben a typikusokkal. Csakhogy ismételve hangsúlyozom, hogy ez az én állás­pontomon és a plasmasejtek tanán egyáltalán nem változtat; előttem a „typikus“ plasmasejt ezután is egy morphológiai egység marad, egy teljesen jól definiált és élesen körülírt sejtfaj, a­melyet minden más sejtfajtól, és így az ú. n. pseudo­­plasmasejtektől is mindig biztosan meg lehet különböztetni. És éppen azért tartom fontosaknak Krompecher kartársam vizsgálatait ez irányban is, mert ő is hangsúlyozza, hogy a kettő között olyan morphológiai különbségek vannak, a­melyek nem engedik meg azon felvételt, mintha a pseudoplasmasejtek a valódi plasmasejtekből keletkeznének, hanem azokat mint olyanokat mindjárt differentiálni lehet, és a nagy egymagvú leukocytáktól leszármaztatni. Sőt Krompecher kortárs úr nagy gonddal készített szép kivitelű rajzaiban kézzel foghatólag demonstrálja is e különbséget; így a 6. ábrában lerajzolt ilyen pseudoplasmasejtek, a­melyek az 5. ábrában foglalt nagy egymagvú leukocytákból keletkeznek, mint a magszer­kezet is mutatja, sohasem téveszthetők össze a typikus plasma­­sejtekkel (1. ábra), a­melyek magstructurája, a mag chromatin­­tartalma egészen más és egészen jellegző. Én vizsgálataim alkalmával sokszor láttam nagy egy­magvú leukocytákat, a­melyek protoplasmája erősebben volt megfestve, és a­hol a sejttest is nagyobb volt, a­melyek ennélfogva a plasmasejtekhez bizonyos hasonlósággal bírtak, azonban sohasem tévesztem el azokkal. A plasmasejt mun­kámhoz mellékelt chromolithografikus táblán a 2. ábrában, hol egy nagy véredény keresztmetszetén plasmasejtek láthatók, történetesen szintén van egy ilyen sejt, a­mely le lett rajzolva (a jobboldali 3 kifejezett plasmasejt alatt, attól kissé jobbra); a­ki érdeklődik iránta, megnézheti és láthatja, hogy ezen sejtnek az alakja teljesen megfelel egy plasmasejtnek, a protoplasma is sötéten van festődve, a sejtmag azonban teljesen különbözik a plasmasejtek typikus magvától, egy behúzódást mutat, és nincs meg a jellegzetes chromatin tartalma. Az ilyen sejteket én plasmasejteknek sohasem tartottam , ha ezeket pseudo- vagy atypikus plasmasejteknek akarjuk nevezni, ám jól van, ez a typikus plasmasejten semmit sem változtat. Hogy ezen pseudoplasmasejtekre nézve későbbi vizsgála­tok lehetővé fogják-e tenni, azokat szintén mint egy olyan jól definiált, jellegző alaki tulajdonságokkal bíró és mindig biztosan felismerhető sejtfajt, mint a valódi plasmasejtek, el­különíteni, elválik, de én kétlem, és pedig azért, mert a nagy mononucleáris leukocyták maguk sem bírnak olyan jel­legző alaki tulajdonságokkal, mint a lymphocyták, sőt ellen­kezőleg, mint ezt már Hodara is bővebben kifejti és mint azt mindenki tudja, a­ki behatóbban foglalkozik szövettani vizs­gálatokkal, az alak és nagyság egy bizonyos polymorphiája jellemzi, míg a valódi plasmasejtek anyasejtjei, a lymphocyták épen alakjuk állandósága által tűnnek ki. A lymphocyta, ha szabadon van, mindig gömbölyded alakú, körülbelül állandó nagyságú, mindig kerek, jól kifejezett és sötétebben festődő maggal bír, jellegző chromatintartalommal, a­mely különösen azoknál, a­melyek épen plasmasejtekké alakulnak át — mint azt plasmasejtmunkámban lábkísérleteimnél részletesen leírtam —, egészen megfelel a plasmasejtek magvának, mint erről mindenki meggyőződhetik, ha figyelmesebben megvizsgál egy sejtcsoportot, a­hol a nagyobb kifejlett plasmasejtek között kisebb, kifejlődésben levő plasmasejtek és lymphocyták vannak, és mint ezt Krompecher dr. úr is kitűnően hozza chromolitho­grafikus táblájában kifejezésre. Méltóztassék csak a 4. ábrában lerajzolt lymphocyta magvakat az 1. és 2. ábrában illustrált typikus plasmasejtek magvaival összehasonlítani. És tényleg ezen egészen jellegző magstructúra az, a­melyet a plasmasejtek alaki tulajdonságai közül a legfontosabbnak tartok, mert azt semmiféle más sejtfajnál, a­melyek szabályos gömbölyű maggal bírnak, ily kifejezetten nem találjuk, és a­mely nemcsak methylen­ kék festésnél, hanem bármely más egyszerű megfestésnél is szembetűnő, és a plasmasejtek biztos felismerését a többi alaki kritériummal együtt lehetővé teszi. Hosszasabban foglalkoztam a pseudoplasmasejtek kérdé­sével, de nagyon fontosnak tartom, és szükséges volt állás­pontomat kellőkép praecisirozni. Ezen nem typikus plasmasejteken kívül azonban Krom­pecher kortárs úr megváltozott plasmasejteket is ír le, a­melyek biztosan typikus, tehát lymphocytákból keletkezett plasmasejtek, mert Krompecher kortárs úr is ezeket érti typikus plasmasejt alatt, a­melyeket ő bizonyos kóros folyamatoknál állandóan talált, és a­melyeknél nemcsak a magszerkezet mutat annyiban változást, hogy a chromatin nem festődik és csak a magtes­­tecsek maradnak megfestve (Krompecher kortárs úr eldöntet­lenül hagyja, vájjon ez chromatin-e vagy magtestecs, én azonban saját vizsgálataim után határozottan az utóbbinak tartom), hanem a protoplasma is, a­mely bár némelyiknél változatlan és nem különbözik a typikus plasmasejtek rendes protoplasmájától, azonban a legtöbbnél elroncsolódott, göröngyös, a sejt körvonalai ki vannak vágva és igen erősen festődik, úgy hogy a perinucleáris udvar eltűnik.* Nem vagyok hajlandó hinni, hogy az ily módon meg­változott plasmasejtek — mint azt Krompecher dr. úr állítja — valamennyien elfajulás tüneteit mutatnák, illetve, hogy egy degeneratív folyamat okozná a megváltozott alaki és festési reactiót. Hogy a protoplasma ily kinézéssel már ép plasmasejteknél is bírhat, Krompecher kortárs úr is conce­­dálja, e mellett azonban magam is észleltem a protoplasma elrongyolódását, szétdarabolását, eltűnését olyan plasmasejtek­nél, a­hol ezt határozottan regressív elváltozásnak kell tar­tani, úgy­hogy végre az egész plasmasejtből csak a mag marad meg, mely jellegző chromatin-rögeivel még mindig elárulja, hogy ott egy plasmasejt volt, végre az is tönkre megy. Ezen vizsgálataimra legközelebb egy másik munkám alkalmával rá fogok térni. Azt hiszem azonban, hogy azon plasmasejteknél, a­hol a protoplasma különben nem változott és csak a mag mutat megváltozott festési reactiót (a chromatin nem festődik, csak a középen marad 1 - 2 megfestett rög, szerintem nucleolus, a mag ennélfogva hólyagszerű külem­ű), ez csak a szín­­telenítés fokától függ. Krompecher kortárs úr ezen plasma­sejteket különösen pneumonia caseosa, rákos, gümős, syphiliti­­kus újképződéseknél, lepra, ulcus molle, actinomycosisnál stb. találta. Bár a pneumonia caseosa kivételével mindezen körfolyamatokat én is vizsgáltam és azok eredményeit plasma­­sejt-munkám­ban le is irtam­, lehetséges, hogy ezen elváltozások azért kerülték ki figyelmemet, mert nem ügyeltem eléggé reá­juk, és azért, ha — máskép formulázva a dolgot — concedálom is, hogy azon ily módon megváltozott plasmasejtek, a­melyeket Krompecher dr. úr bizonyos körfolyamatoknál talált és leírt, valamennyien elfajulási jelenségek is (erre mutatna az is, hogy ő talált oly plasmasejteket is, a­melyekben kétféle mag volt), de ahhoz határozottan ragaszkodnom kell, hogy olyan képeket, a­melyeket Krompecher kortárs úr a 10. ábrában lerajzolt, el lehet érni normális plasmasejteknél is, ha a színtelenítést tovább folytatjuk. Ezt azért állítom, mert erre saját tapasztalásomból jöttem rá, és ezt plasmasejt-munkámban bővebben meg is említem (pag. 23—24), mint ezt ő is idézi. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy sorozatmetszeteknél, ha külön­böző ideig folytatjuk az elszíntelenítést, különösen kreosol­­vagy glycerin-aetkerrel, rendesen egy oly ponthoz jutunk, a­midőn a mag-chromatin már nem festődik, a protoplasma azonban, a­mely a methylen-kékhez nagy fokú affinitással viseltetik (itt csakis methylen-kék festésről van szó), még mindig sötéten megfestve marad, és ekkor állnak elő azon hólyagcsás magvú plasmasejtek , míg azon készítményekben, a­hol a színtelenítést rövidebb ideig végezzük, a plasmasejtek rendes képet mutatnak. Nekem most is vannak készítményeim éppen egy ulcus molleból, a­melyekkel ezt kézzelfoghatólag demonstrálni is tudom. A plasmasejtek magvai már Unianal­ legelső leírásában is részint mint világos, hólyagcsás képletek, részint pedig mint sötétebben festődő elemek vannak meg 212

Next