Orvosi Hetilap, 1898. május (42. évfolyam, 18-22. szám)
1898-05-01 / 18. szám
1898. 18. sz. ORVOSI HETILAP sokszorosan felülmúlják a pseudoplasmasejteket, de concedálnom kell, hogy a nagy egymagvú leukocyták is szenvedhetnek egy analóg átalakulást mint a lymphocyták, és szintén képezhetnek plasmasejteket, pseudo- vagy atypikus plasmasejteket, ellentétben a typikusokkal. Csakhogy ismételve hangsúlyozom, hogy ez az én álláspontomon és a plasmasejtek tanán egyáltalán nem változtat; előttem a „typikus“ plasmasejt ezután is egy morphológiai egység marad, egy teljesen jól definiált és élesen körülírt sejtfaj, amelyet minden más sejtfajtól, és így az ú. n. pseudoplasmasejtektől is mindig biztosan meg lehet különböztetni. És éppen azért tartom fontosaknak Krompecher kartársam vizsgálatait ez irányban is, mert ő is hangsúlyozza, hogy a kettő között olyan morphológiai különbségek vannak, amelyek nem engedik meg azon felvételt, mintha a pseudoplasmasejtek a valódi plasmasejtekből keletkeznének, hanem azokat mint olyanokat mindjárt differentiálni lehet, és a nagy egymagvú leukocytáktól leszármaztatni. Sőt Krompecher kortárs úr nagy gonddal készített szép kivitelű rajzaiban kézzel foghatólag demonstrálja is e különbséget; így a 6. ábrában lerajzolt ilyen pseudoplasmasejtek, amelyek az 5. ábrában foglalt nagy egymagvú leukocytákból keletkeznek, mint a magszerkezet is mutatja, sohasem téveszthetők össze a typikus plasmasejtekkel (1. ábra), amelyek magstructurája, a mag chromatintartalma egészen más és egészen jellegző. Én vizsgálataim alkalmával sokszor láttam nagy egymagvú leukocytákat, amelyek protoplasmája erősebben volt megfestve, és ahol a sejttest is nagyobb volt, amelyek ennélfogva a plasmasejtekhez bizonyos hasonlósággal bírtak, azonban sohasem tévesztem el azokkal. A plasmasejt munkámhoz mellékelt chromolithografikus táblán a 2. ábrában, hol egy nagy véredény keresztmetszetén plasmasejtek láthatók, történetesen szintén van egy ilyen sejt, amely le lett rajzolva (a jobboldali 3 kifejezett plasmasejt alatt, attól kissé jobbra); aki érdeklődik iránta, megnézheti és láthatja, hogy ezen sejtnek az alakja teljesen megfelel egy plasmasejtnek, a protoplasma is sötéten van festődve, a sejtmag azonban teljesen különbözik a plasmasejtek typikus magvától, egy behúzódást mutat, és nincs meg a jellegzetes chromatin tartalma. Az ilyen sejteket én plasmasejteknek sohasem tartottam , ha ezeket pseudo- vagy atypikus plasmasejteknek akarjuk nevezni, ám jól van, ez a typikus plasmasejten semmit sem változtat. Hogy ezen pseudoplasmasejtekre nézve későbbi vizsgálatok lehetővé fogják-e tenni, azokat szintén mint egy olyan jól definiált, jellegző alaki tulajdonságokkal bíró és mindig biztosan felismerhető sejtfajt, mint a valódi plasmasejtek, elkülöníteni, elválik, de én kétlem, és pedig azért, mert a nagy mononucleáris leukocyták maguk sem bírnak olyan jellegző alaki tulajdonságokkal, mint a lymphocyták, sőt ellenkezőleg, mint ezt már Hodara is bővebben kifejti és mint azt mindenki tudja, aki behatóbban foglalkozik szövettani vizsgálatokkal, az alak és nagyság egy bizonyos polymorphiája jellemzi, míg a valódi plasmasejtek anyasejtjei, a lymphocyták épen alakjuk állandósága által tűnnek ki. A lymphocyta, ha szabadon van, mindig gömbölyded alakú, körülbelül állandó nagyságú, mindig kerek, jól kifejezett és sötétebben festődő maggal bír, jellegző chromatintartalommal, amely különösen azoknál, amelyek épen plasmasejtekké alakulnak át — mint azt plasmasejtmunkámban lábkísérleteimnél részletesen leírtam —, egészen megfelel a plasmasejtek magvának, mint erről mindenki meggyőződhetik, ha figyelmesebben megvizsgál egy sejtcsoportot, ahol a nagyobb kifejlett plasmasejtek között kisebb, kifejlődésben levő plasmasejtek és lymphocyták vannak, és mint ezt Krompecher dr. úr is kitűnően hozza chromolithografikus táblájában kifejezésre. Méltóztassék csak a 4. ábrában lerajzolt lymphocyta magvakat az 1. és 2. ábrában illustrált typikus plasmasejtek magvaival összehasonlítani. És tényleg ezen egészen jellegző magstructúra az, amelyet a plasmasejtek alaki tulajdonságai közül a legfontosabbnak tartok, mert azt semmiféle más sejtfajnál, amelyek szabályos gömbölyű maggal bírnak, ily kifejezetten nem találjuk, és amely nemcsak methylen kék festésnél, hanem bármely más egyszerű megfestésnél is szembetűnő, és a plasmasejtek biztos felismerését a többi alaki kritériummal együtt lehetővé teszi. Hosszasabban foglalkoztam a pseudoplasmasejtek kérdésével, de nagyon fontosnak tartom, és szükséges volt álláspontomat kellőkép praecisirozni. Ezen nem typikus plasmasejteken kívül azonban Krompecher kortárs úr megváltozott plasmasejteket is ír le, amelyek biztosan typikus, tehát lymphocytákból keletkezett plasmasejtek, mert Krompecher kortárs úr is ezeket érti typikus plasmasejt alatt, amelyeket ő bizonyos kóros folyamatoknál állandóan talált, és amelyeknél nemcsak a magszerkezet mutat annyiban változást, hogy a chromatin nem festődik és csak a magtestecsek maradnak megfestve (Krompecher kortárs úr eldöntetlenül hagyja, vájjon ez chromatin-e vagy magtestecs, én azonban saját vizsgálataim után határozottan az utóbbinak tartom), hanem a protoplasma is, amely bár némelyiknél változatlan és nem különbözik a typikus plasmasejtek rendes protoplasmájától, azonban a legtöbbnél elroncsolódott, göröngyös, a sejt körvonalai ki vannak vágva és igen erősen festődik, úgy hogy a perinucleáris udvar eltűnik.* Nem vagyok hajlandó hinni, hogy az ily módon megváltozott plasmasejtek — mint azt Krompecher dr. úr állítja — valamennyien elfajulás tüneteit mutatnák, illetve, hogy egy degeneratív folyamat okozná a megváltozott alaki és festési reactiót. Hogy a protoplasma ily kinézéssel már ép plasmasejteknél is bírhat, Krompecher kortárs úr is concedálja, e mellett azonban magam is észleltem a protoplasma elrongyolódását, szétdarabolását, eltűnését olyan plasmasejteknél, ahol ezt határozottan regressív elváltozásnak kell tartani, úgyhogy végre az egész plasmasejtből csak a mag marad meg, mely jellegző chromatin-rögeivel még mindig elárulja, hogy ott egy plasmasejt volt, végre az is tönkre megy. Ezen vizsgálataimra legközelebb egy másik munkám alkalmával rá fogok térni. Azt hiszem azonban, hogy azon plasmasejteknél, ahol a protoplasma különben nem változott és csak a mag mutat megváltozott festési reactiót (a chromatin nem festődik, csak a középen marad 1 - 2 megfestett rög, szerintem nucleolus, a mag ennélfogva hólyagszerű külemű), ez csak a színtelenítés fokától függ. Krompecher kortárs úr ezen plasmasejteket különösen pneumonia caseosa, rákos, gümős, syphilitikus újképződéseknél, lepra, ulcus molle, actinomycosisnál stb. találta. Bár a pneumonia caseosa kivételével mindezen körfolyamatokat én is vizsgáltam és azok eredményeit plasmasejt-munkámban le is irtam, lehetséges, hogy ezen elváltozások azért kerülték ki figyelmemet, mert nem ügyeltem eléggé reájuk, és azért, ha — máskép formulázva a dolgot — concedálom is, hogy azon ily módon megváltozott plasmasejtek, amelyeket Krompecher dr. úr bizonyos körfolyamatoknál talált és leírt, valamennyien elfajulási jelenségek is (erre mutatna az is, hogy ő talált oly plasmasejteket is, amelyekben kétféle mag volt), de ahhoz határozottan ragaszkodnom kell, hogy olyan képeket, amelyeket Krompecher kortárs úr a 10. ábrában lerajzolt, el lehet érni normális plasmasejteknél is, ha a színtelenítést tovább folytatjuk. Ezt azért állítom, mert erre saját tapasztalásomból jöttem rá, és ezt plasmasejt-munkámban bővebben meg is említem (pag. 23—24), mint ezt ő is idézi. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy sorozatmetszeteknél, ha különböző ideig folytatjuk az elszíntelenítést, különösen kreosolvagy glycerin-aetkerrel, rendesen egy oly ponthoz jutunk, amidőn a mag-chromatin már nem festődik, a protoplasma azonban, amely a methylen-kékhez nagy fokú affinitással viseltetik (itt csakis methylen-kék festésről van szó), még mindig sötéten megfestve marad, és ekkor állnak elő azon hólyagcsás magvú plasmasejtek , míg azon készítményekben, ahol a színtelenítést rövidebb ideig végezzük, a plasmasejtek rendes képet mutatnak. Nekem most is vannak készítményeim éppen egy ulcus molleból, amelyekkel ezt kézzelfoghatólag demonstrálni is tudom. A plasmasejtek magvai már Unianal legelső leírásában is részint mint világos, hólyagcsás képletek, részint pedig mint sötétebben festődő elemek vannak meg 212