Orvosi Hetilap, 1899. szeptember (43. évfolyam, 36-39. szám)
1899-09-03 / 36. szám
Negyvenharmadik évfolyam. 36. szám. Budapest, 1899. szeptember 3. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. TARTALOM: — Minden jog fentartatik. — EREDETI KÖZLEMÉNYEK Reach Dezső: Közlemény a m. kir. tud. egyetem II. számú kórboncztani intézetéből (Portik Ottó tr.). A cystitis aetiologiájáról. 430. 1. Aujeszky Aladár : Közlemény a budapesti egyetem ált. kór- és gyógytani intézetéből. A házinyulak lépemulsio-injectiókkal előidézett anthrax-immunitásáról és a normális szervrészekkel való immunizálásról 432. 1. Lénárt Zoltán : Hans Wilhelm Meyer és az adenoid vegetatiok kór- és gyógytanának mai állása. 434. 1. Filep Gyula: Közlemény Brandt József tanár kolozsvári sebészeti klinikájáról. A sebészeti klinika működése 1896 és 1897-ben. 436. 1. Tárcza. Nékám: Orvosok élete Angliában. 437. 1. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Friedrich Vilmos: Ipari megbetegedés és annak kórokozói. 338. 1. — Lapszemle. Hamburger: A visszeres pangás befolyásáról a lépfene fertőző anyagára. 438. 1. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — Duka Tivadar. — Tellyesniczky Kálmán. — Hazai fürdők személyforgalma. — Megjelent. — Herczel dr. — Szt. Lukács-fürdő. — Baumgarten dr. — Pályázatok. — Hirdetések. 438. 1. Tudományos társulatok és egyesületek. Melléklet: Szemészet. 5. sz. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a m. kir. tud. egyetem II. számú kórboncztani intézetéből (Portik Ottó tr.) A cystitis aetiologiájáról. Reách Dezső dr., v. szt. Rókus kórházi alorvostól. Egészen a legújabb időkig a cystitis egyik legkardinálisabb tünetének és legtöbb esetben okának is a vizelet ammoniakalis bomlását tartották. Az e kérdéssel foglalkozók vizsgálatainak tárgyát ezen bomlás okainak meghatározása képezte. Pasteur előtti időkig ezen erjedés okául egy meg nem határozott, alaktalan fermentum szerepelt. 1860-ban Pasteuri és tanítványa van Tieghem, két egymást kiegészítő közleményben „torulaceáknak“ nevezett micrococcus fajnak vélték az erjedést tulajdoníthatni. Ezen feltevés klinikai beigazolását Trauber ismert megfigyelésében nyerte, mely szerint egyik két év óta hólyagbántalomban szenvedő betegének vizelete, egyszeri katheterizálás által, ammoniakalissá vált, valószínűleg a katheterrel a hólyagba vitt fertőzés által. Azon negatív eredmények, melyeket egyes szerzők ilyen erjedésben levő vizeletnek és bacterium-keveréknek ép hólyagba való befecskendezésével elértek, némileg megingatták ugyan a fertőzési theóriát, végleges érvényre jutását azonban meg nem akaszthatták. Közös hibájuk az volt, hogy a befecskendezett bomlott vizelet bacteriumtartalma qualitative pontosan meghatározva nem lett, quantitave pedig egyáltalán meg sem volt határozható; másrészt a cystitis diagnosisának alapjául nem a górcsövi vizsgálat, hanem a vizelet makroskopikus külleme és az ammoniakalis erjedés bekövetkezése vagy elmaradása szolgált. A kísérletek csak akkor váltak szabatosabbakká, amidőn a befecskendezésekre tiszta cultúrákat használtak. A 70-es évek végén Miquel, az erjedés okául Pasteur toruláin kívül, amelyeket utóbb Cohn mint „mikrococcus ureaeil- irt le és osztályozott, egy pálczikaalakú bacteriumot talált. 1 Pasteur : Memoire sur les générations spontanées. Paris. 1860. 2 van Tieghem: Recherches sur la fermentation de l’urée et de l’acidejhippurique. These de Paris 1864. 8 Traube: Gesammelte Abhandlungen. Bd. 3. 4 Petersen : Experimentelle Studien zur Pathogenese und Therapie der Cystitis, 1874. 5 Miquel: Bulletin de la société chimique, Paris. A búvárok egész sora foglalkozott azután a talált mikroorganismusokkal; vizsgálataikat a szervezeten kívül bomlásnak indult vizelettel végezték. Szélesebb körű, biztosabb alapokra fektetett bacteriológiai vizsgálatok Clado munkájával és részben ennek hatása alatt indultak meg. Clado lobos hólyag vizeletéből nyert 16 bacteriumfajt ir le, ezek közül egyiket megkülönböztetett részletességgel „Bacterie séptique de la vessie“ elnevezés alatt. Hallé 1887-ben strictura folytán keletkezett cystitis és pyelonephritis esetében a vizeletben, a beteg halála után pedig a hulla lépében, a vesében és vérben egy bacillust talált, mely úgy morphologiai tulajdonságaira, mint a kultúrákban való magatartására nézve a Clado által talált bacteriummal megegyezett. Ugyanezen szerző egy évvel utóbb Albarrant-nal együtt végzett cystitikus bacteriumvizsgálatok eredményeiről számol be. A megvizsgált 50 cystitis esetében 47-szer találták meg a Clado-féle bacteriumot, 15-ször tiszta kultúrában, tekintettel azonban genyesztő hatására, a Clado-féle „Bactérie séptique“ elnevezés helyett „Bacille pyogéne“-nek nevezik. Doyene igen gazdag bacteriumflórát gyűjtött, melyből kilencz egyazon bacteriumfaj féleségeinek bizonyodott, egy a gelatinát elfolyósítja és 4 különböző coccusfaj volt. A kilenc az Albarran-Hallé-félével egyezett meg. Ezen szerzőktől függetlenül Bummy katheterizálás után nyolcz puerperalis cystitist vizsgált meg és belőlük egy a gonococcusokhoz hasonlóan a genysejtek testében ülő, Gram szerint festődő, közönséges tápláló talajokon jól fejlődő diplococcus fajt izolált. Michaelis 10 Bumm leletét igazolta. A legjelentékenyebb munkák egyike Thorkad Rowsing-ért volt, kinek a cystitis aetiologiát illető nézeteire később még visszatérve, e helyütt csak ezen alapvető munkájának rövid foglalatját adom. A bacteriumoknak egész hosszú sorát izolálva, azokat három irányban tette vizsgálatai tárgyává: 1. Képesek-e húgybomlást létesíteni? 2. Anaerob módon birnak-e élni ? " Clado : Thése de Paris 1885. "> Albarran-Halle: Note sur une bact. pyogéne et sur són role dans l’infection urinaire. Paris. 1888. 8 Doyen :Les bacteries de l’urine. Melchior után. 9 Bumm: Zur Aetiologie des puerperalen Blasencatarrhs. 1886. 10 Michaelis: Deutsche med. Wochenschrift 1896. 11 Thorkild Rovsing: Die Blasenentzündungen etc. Berlin, 1890.