Orvosi Hetilap, 1900. március (44. évfolyam, 9-12. szám)
1900-03-04 / 9. szám
129 ORVOSI HETILAP Ságban ki volt töltve fibrinosus tömegekkel, melyek helyenként könnyen voltak eltávolíthatók, helyenként azonban szorosabban tapadtak, úgy hogy az eltávolításnál itt vérző, finoman edényzett sarjadzások voltak láthatók. Egyes helyeken finoman rostozott hártyát lehetett a felületről lehúzni. Egy másik egyénnél, kinél 7 nap előtt minden helybeli reactio nélkül 2,2 gramm concentrált carbolsav lett befecskendezve, gyengén vöröses-sárgás izzadmányt, a here felületén pedig fibrinosus rostokat és kötegeket talált. A lobos reactio fellépte s a szöveti elváltozások tehát ugyanazok, mint a jodtinctura befecskendés után, de a hatásmódban úgy látszik fokozati különbség van. Egyéb anyagok közül, melyeket befecskendésre használunk, felemlíhetjük még a zincum sulfuricumot (0 25:32), chlorzinkoldatot (8°/o), ergotint (0‘03—0'06—20 csepp vízre), alcoholt, chloralhydratot (3—8 gr. egyenlő mennyiségű vízzel), chloroformot, tinctura digitálist, hígított lapis-oldatot, kölni vizet, sublimatot (l°/oo). Ezen eljárásoknál a gyógyító hatány mindenütt ugyanaz, t. i. izgató folyadékoknak befecskendezése a hydrocele üregébe, amelyek ott lobot és a hydrocele zsák falainak összenövését hozzák létre; azonban kiújulások elég gyakran következnek be. A befecskendési eljárásokkal szembeállíthatók az operatív vagy radicális eljárások, hol recidivák sokkal csekélyebb számban észleltetnek ; ezeknek keresztülviteléhez azonban bizonyos sebészi jártasság szükséges. Volkmann volt az első e téren, ki a műtétet úgy végezte, hogy a tunica vaginalis propria széles felhasítása és 3°/o carbollal való kiöblítése után annak szabad széleit a hereberék bőrével összevarrta, úgy hogy a here belegyógyult a tátongó sebbe. Nyomókötést is alkalmazott azért, hogy a tunica vaginalis a heréhez mindenütt oda feküdjék, a körülszegett sebszél pedig nyitva maradjon. A betegek 8-dik napon felkelnek s suspensoriummal járkálhatnak, azonban a börsebnek teljes gyógyulása egy pár hétbe kerül. Gyógyulás az aseptikus műtéteknél úgy következik be, hogy a tunica vaginalis propriának fali és zsigeri lemezei felületes adhaesiv lobosodás által összetapasztalnak, midőn az egész üreg eltűnik s recidiva nem keletkezhetik. Féltek ugyan, hogy ezen obliteratio a here vérszegénységéhez s így az ondó elválasztás csökkentéséhez vezetne, a mint ezt Gosselin adhaesiv periorchitisek (Kocher) után ki is mutatta, azonban rendesen a savós hártya lemezek lobos összetapadásánál fejlődő kötőszövet oly felületes, hogy annak utólagos heges zsugorodásáról s ez által okozott nyomásról szó sem lehet. Máskép alakulhatnak a viszonyok azon esetekben, ahol valamely complicatio zavarja a sebzésnek aseptikus lefolyását, hol tehát genyedések, elhalások lépnek fel, melyek után erős kötőszöveti burjánzás, majd annak heges zsugorodása következnek be ; különösen, ha ez a zsigeri lemezen történik, akkor a zsugorodó hegnek nyomása a herére és mellékherére káros következményekkel járhat. Ami a Volkmann műtét utáni eredményeket illeti, észlelhető néha az, hogy a savós hártya lemezei lazán és nem egész kiterjedésükben nőnek össze, úgy hogy visszamaradnak kis eltákolt savós hártyával beborított üregek, hol újból hydrocelefolyadék gyűlhet meg. A Volkmann-féle műtét ellen felhozható, hogy a gyógyulási időtartam nagyon hosszú, mely idő alatt a betegek folytonosan ki vannak téve az infectio veszélyének s azután a recidivák sincsenek kizárva, mert ez az eseteknek csekély százalékában bekövetkezik. Haladást képez e téren a Bergmann-féle műtét, midőn az ejtett sebet bevarrjuk, tehát az elsődleges gyógyulás feltételeit megadjuk s a mely abból áll, hogy a tunica vaginalis propria felhasítása után annak fali lemezét a tunica vaginalis communisról, valamint az ondózsinórról közel a heréig, illetőleg a mellékheréig tompán leválasztjuk s kiirtjuk ; a vérzés csillapítása után a bőrsebet varratokkal egyesítjük; 10—12 nap múlva a betegek gyógyultan távoznak s munkájuk után láthatnak. Felemlíthetők még: Jullard eljárása, ki a tunica vaginalis felesleges részét kivágja, csak annyit hagy meg belőle, a mennyivel a herét beboríthatja s így a normális viszonyokat igyekszik helyreállítani. Reclus a tunica vaginalisnak csak belső lemezeit vágja ki, avérzés tehát minimális. Ha a savós hártya nagyon vékony és puha, akkor abból csak kis darabokat vág ki; a zsigeri és fali lemezeket jól bedörzsöli 5°/o carbol-oldattal s azokat ismét összevarrja. Storp a tunica vaginalis izolálása, után a zsákot felhasítja s csomós varratokkal összeránczolja, úgy hogy a tournister körül összegyöngyölt katonaköpenyeg módjára a here körül ujjnyi vastag ránczot képez. Az első sebészeti klinikán utóbbi időben Dollinger tanár a Winkelmann által ajánlott műtétet honosította meg, melyet a következő módon végzünk : Schleich-féle oldat bőr alá fecskendezésével érzéstelenítjük a műtéti területet. Bemetszés a bőrön, a hydrocele zsákjának felhasítása olyan terjedelemben, amilyen hosszú a here, hogy azt a nyíláson keresztül ki lehessen bujtatni. A hydrocele folyadék elfolyása után a herét a nyíláson keresztül előhúzzuk s a tunica vaginalis propriát keztyüujjszerüleg kifordítjuk, úgy hogy a nyílás az ondózsinórnak a herébe való belépési helyére jut a mellékhere mögé; hogy a kifordított burok vissza ne fordulhasson, a tunica vaginalis proprián ejtett hasadékot, melyen át a herét kibujtattuk, kisebbítjük egy-két csomós varrat alkalmazása által, vigyázva azonban arra, hogy az ondózsinór ne szoríttassék. Most az egész herét a kifordított zsákkal együtt a borékba visszahelyezzük, úgy hogy a kifordított tunica vaginalis propria felülete egész terjedelmében a kötőszövetég tunica vaginalis communissal érintkezik. A herének a borékba való visszahelyezése néha nehéz, mert a sebüreg összehúzódik; ilyenkor Dollinger tanár úgy jár el, hogy a sebüregbe helyezett két ujjával a szövetek tompa széthúzása által akkora üreget alkot, melyben a here kifordított burkával együtt jól elfér. A bőrsebet varratokkal zárjuk el s collodiumba áztatott kis gazecsíkkal, illetőleg a Dollinger tanár által alkalmazott kaucsukpapirossal, melyet ráöntött chloroformmal feloldunk, borítjuk. 12 esetben hajtottuk végre ezen műtétet, legnagyobbrészt Schleich-féle helybeli érzéstelenítéssel; két esetben, hol a meglevő sérvnek radicális műtétét is végeztük, chloroform-narcosisban operáltunk ; a műtét tartama 5—8 pere; a betegek fájdalmakról egyáltalában nem panaszkodtak. Gyógyulás minden esetben per prímum következett be. A betegek a 3-dik napon felkeltek, utolsó eseteinkben a műtétet ambuláns betegeken végeztük. Egy esetben a beteg magától nem tudott vizelni, hanem katheterizálni kellett. Negyedik napon a beteg felkelt, akkorra a vizelet megindult s a 10-dik napon gyógyult. Egy másik esetben a műtét után egy pár órával kénytelenek voltunk az állandó vérszivárgás miatt az összevarrt sebet felnyitni s jodoform-gaze-zel tamponálni; a beteg említette azonban, hogy kis sérülések után is mindig igen sokáig vérzett. Második napon másodlagos varratort csinálunk, 6-dik napon Suspensoriummal távozik. Általában a here a műtét utáni napokban kissé megnagyobbodott, a scrotum hőre kissé pedemás szokott lenni; volt alkalmam egyik esetünket egy fél esztendővel IT műtét után látni; itt az operált hereberék valamivel nagyobb, mint a másik, a here normális nagyságú és tapintatú, a mellékhere szintén. A műtéti heg az alapjához rögzített, a here azonban a serotumban szabadon mozgatható, a lágy ék csatorna külső nyílásába jól feltolható s a kifordított burkot alig lehetett tapintani. Azt megtudandó, hogy a kifordított savós hártya a környező kötőszövettel jól összenő-e, állatkísérleteket végeztem. Kutyáknál a tunica vaginalis propria fali lemezének felhasítása után azt kifordítottam, egy-két csomós varrattal a visszafordulás ellen biztosítottam, s a sebet elzártam. Egy esetben 8 hét múlva az illető herét a herezacskóval együtt kimetszettem ; a makroskopikus lelet következő volt: a megkeményítés után készített harántmetszeten jól látható, hogy a hereborék a here elülső s oldalsó felületével közvetlenül össze van nőve; ezen összenövés, mely még halavány rózsaszínű edény- 1900. 9. sz.