Orvosi Hetilap, 1900. április (44. évfolyam, 13-17. szám)
1900-04-01 / 13. szám
Negyvennegyedik évfolyam. 13. szám. Budapest, 1900. április 1. ORVOSI HETILAP. szerkeszti: HŐGYES ENDRE egyet. tanár. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÍRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. Kiadja és a magyar egyetemek tanárainak, a fő- és székvárosi közkórházak és egyéb gyógyintézetek fő- és rendelő orvosainak, továbbá köz- és magángyakorlat terén működő kartársaknak közreműködésével is __ Társak a rovatok szerkesztésében: Bókay Árpád, Dollinger Gyula, Fodor József, Genersich Antal, Jendrassik Ernő, Kézmárszky Tivadar, Klug Nándor, Korányi Sándor, Lenhossék Mihály, Portik Ottó, Plósz Pál, Réczey Imre, Tauffer Vilmos, Thanhouer Lajos egyetemi tanárok. SEGÉDSZERKESZTŐ: SZÉKELY ÁGOSTON EGYETEM. TANÁR. TARTALOM: — Minden jog fentartatik. — EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Winternitz M. Arnold : Közlemény a budapesti kir. m. tud.-egyetem I. számú sebészeti karodájáról. Igazgató Dollinger Gyula dr. egyet. nyilv. rendes tanár. Az appendicitisek bakteriológiája. 1911. Bruckmayer Ferencz: Közlemény a szt. István-kórház bőrbeteg és bujakóros osztályáról (főorvos: Róna S. dr. ny. rk. tanár). Adatok a lupus vulgaris elterjedéséhez Magyarországon. 193. 1. Sugár K. Márton: Az idült dobüregláb újabb mechanotherapeutikus kezelése. 194. 1. Imrédy Béla : A cholelithiasis pathogenesiséről és therapiájáról. 196. 1. Terray Pál: Megjegyzések Stiller Bertalan „Néhány szó a phonatios jelenségről“ czímű közleményére. 197. 1. Tárcza. Hőgyes Endre elnöki megnyitója. 198. 1. Irodalom-szemle. Összefoglaló szemle. Tóvölgyi Elemér: A „rezgő massage“ értékéről, valamint alkalmazásának legújabb módszereiről a felső légutak megbetegedéseinél. 199. 1. — Kerntler Jenő: Újabb gyógyszerek. 199. 1. — Könyvismertetés. A. Bichel: Experimentelle Untersuchungen über die Pathogenese der Cholamie. 200. 1. — Jessner: Dermatologische Vorträge für Praktiker. 200. 1. Lapszemle. Általános kór- és gyógytan. Trudeau és Baldwin: Kísérletek tuberculosis antitoxin előállítására. (Filep.) — Di Mattéi: A bőr szerepe a pestises fertőzésben. (Filep.) — Di Mattéi: A házi állatok viselkedése a pestisfertőzéssel szemben. (Filep.) — Belgyógyászat. Ewart: A bal fülese megnagyobbodásának felismeréséről kopogtatás által és a hátpercussio klinikai alkalmazásáról általában. (—dt.) — Chvostek: Az akromegalia symptomatologiája. (Lengyel Loránd.) — С1ш1юп: Góczos agylágyulás kíséretében jelentkező psychikus zavarok. (—nt.) Schmidt: Izomrostok kiürülése a bélsárral. (Kövesi Géza.) — Sebészet. Tavel: A lőtt sebek infectioja és desinfectioja. (Pólya Jenő.) — Szülészet és nőgyógyászat. Heil: Ritka pulsus a gyermekágyban. (Doctor.) Pinard: A mesterséges abortus. (Doctor.) — Delageniere: A méh totalexstirpatioja hüvely és has felől kombinált módon. (Doctor.) — Merttens : Laparotomiánál visszamaradt kompressnek a végbélbe jutása. (Erdei.) — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Az influenza gyógyítása. — Scognamiglio: A validol. 201—204. 1. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — Az Országos Közegészségi Egyesület. — Az „Orvosi Kör“ országos segély egylete. — Kinevezések. — Szt. Lukács-fürdő. — Herczel dr. — 2041. — Pályázatok. — Hirdetések. Tudományos társulatok és egyesületek. Melléklet: Navratil Imre: Sebészeti adatok a szt. Rókus-kórház II. sebészeti és orr-gégészeti osztályáról. 11T EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a budapesti kir. m. tud. egyetem I. számú sebészeti korodájáról. Igazgató Dollinger Gyula dr. egyet. nyilv. rendes tanár. Az appendicitisek bacterologiája. Közli: Winternitz M. Arnold dr. műtőnövendék. A féregnyújtvány lobos megbetegedéseinek kór- és kóroktana nagyjában ugyanazon phasisokat futotta be, mint a gynaecologiának azon fejezete, melyet ma tisztázva az adnexák lobos bántalmainak csoportja alatt ismerünk. A megismerés mindkét téren az objectív boncttani megszemléléssel vette kezdetét, de az így nyert képek szerves kapcsolása jó ideig váratott magára. Mindkét téren teljes világosság csak az operatív technika fejlődésével kezdett mutatkozni, azon korban, midőn a körfolyamatok késői stádiumairól beszámoló kórboncztani adatok a fiatalabb stádiumokat felszínre hozó sebészi tapasztalatokkal összevethetőkké lettek. Az operatív chirurgia e körfolyamatok fiatalabb stádiumainak autopsiája lett in vivo, s mint ilyen az iskolázott szemnek betekintést engedett oly időben, midőn a finomabb anatomikus viszonyok miatt úgyis decens alapfolyamatokat másodlagos elváltozások még nem takarják. A jobboldali csípőtányér és vakbéltáj genygyülemeinek mind nagyobb és nagyobb teret hódító sebészi kezelése kedvező esetek révén azon conclusióra jutott, hogy a therapia nem állhat meg a szóban forgó s a folyamat lényegének tetsző eme kóros viszonyoknál, hanem tovább menni kénytelen, amennyiben ezek a folyamat pathologiájában másodlagos eredetűek lévén, eredményei egy ártatlannak hitt szerv oly megbetegedésének, mely csekély anatomikus dimensioi folytán a secundaer állapotok által takarva van. Előadatott az orvosok és természetvizsgálók XXX. vándorgyűlésén Szabadkán 1899. augusztus havában. Ily okoskodás révén jutott a chirurgia a perityphlitikus tályogok egyszerű incisiojától az appendix resectiojáig; s mióta ez sikerült, tisztázta a pathologia az azelőtt oly kevéssé méltatott féregnyújtvány fontos kórtani jelentőségét. Ma tudjuk, hogy a vakbél körüli gyuladások s az ezek eredményeiként keletkező genygyelemek nem elsődlegesek, nem ezek teszik ki a folyamat kórtani lényegét, hanem ily esetekben a különben csekély élettani értékkel bíró féregnyúlvány az, mely elsődlegesen van megbetegedve s mint ilyen a pathologia s therapia irányító pontját kell, hogy képezze. Ezen élettani feladat nélküli kicsinyke szerv, mely phyllogenetikus szempontból a vakbél visszafejlődési maradványának tekintendő, kórtani fontossága épen abban rejlik, hogy: a bélhuzamba nyíló csökevényes, szűk járatú szerv. A boncz- és élettani viszonyok mostohasága az, mi a bélcsatorna e függelékének kórtani fontosságot kölcsönöz; mintha csak pathologia akarná pótolni azt, mit tőle az anatómia s physiologia megtagadott. * * * A féregnyújtvány-gyuladások pathogenesisét elsősorban e szerv czélszerűtlen bonczi s hiányos élettani berendezéseire kell építeni. Alig van szerv, mely lábfolyamatok kifejlődhetése tekintetében alkalmasabb körülmények közé lenne kárhoztatva, mint a féregnyújtvány. Egyik végén vakon végződő szűkjáratú nyakhártya-tractus ez, mely egyetlen nyílásával a bélcsatorna mélyebb, lassúbb keringésű s rendellenes bomlásokra alkalmas részletébe, a vastagbélbe nyílik, oly csatornarészletbe, melynek bennékéhez normális viszonyok között is microorganismusok milliárdjai vannak keverve. Igaz, hogy a bélhuzam csajainak milliárdjai a bennék rendes keringése mellett, hogy úgy mondjam physiologikusak, adott esetben azonban veszedelmesekké lehetnek egy oly exponált szervre, mint a féregnyújtvány, melynek védőberendezései oly hiányosak.