Orvosi Hetilap, 1900. április (44. évfolyam, 13-17. szám)

1900-04-01 / 13. szám

Negyvennegyedik évfolyam. 13. szám. Budapest, 1900. április 1. ORVOSI HETILAP. szerkeszti: HŐGYES ENDRE egyet. tanár. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÍRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. Kiadja és a magyar egyetemek tanárainak, a fő- és székvárosi közkórházak és egyéb gyógyintézetek fő- és rendelő orvosainak, továbbá köz- és magán­gyakorlat terén működő kartársaknak közreműködésével is __ Társak a rovatok szerkesztésében: Bókay Árpád, Dollinger Gyula, Fodor József, Genersich Antal, Jendrassik Ernő, Kézmárszky Tivadar, Klug Nándor, Korányi Sándor, Lenhossék Mihály, Portik Ottó, Plósz Pál, Réczey Imre, Tauffer Vilmos, Thanhouer Lajos egyetemi tanárok. SEGÉDSZERKESZTŐ: SZÉKELY ÁGOSTON EGYETE­M. TANÁR. TARTALOM: — Minden jog­ fentartatik. — EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Winternitz M. Arnold : Közlemény a budapesti kir. m. tud.-egyetem I. számú sebészeti karodájáról. Igazgató Dollinger Gyula dr. egyet. nyilv. rendes tanár. Az appendicitisek bakteriológiája. 191­­1. Bruckmayer Ferencz: Közlemény a szt. István-kórház bőrbeteg és bujakóros osztályáról (főorvos: Róna S. dr. ny. rk. tanár). Adatok a lupus vulgaris elter­jedéséhez Magyarországon. 193. 1. Sugár K. Márton: Az idült dobüregláb újabb mechanotherapeutikus kezelése. 194. 1. Imrédy Béla : A cholelithiasis pathogenesiséről és therapiájáról. 196. 1. Terray Pál: Megjegyzések Stiller Bertalan „Néhány szó a phonatios jelenségről“ czímű közleményére. 197. 1. Tárcza. Hőgyes Endre elnöki megnyitója. 198. 1. Irodalom-szemle. Összefoglaló szemle. Tóvölgyi Elemér: A „rezgő massage“ értékéről, valamint alkalmazásának legújabb módszereiről a felső légutak meg­betegedéseinél. 199. 1. — Kerntler Jenő: Újabb gyógyszerek. 199. 1. — Könyv­­ismertetés. A. Bichel: Experimentelle Untersuchungen über die Pathogenese der Cholamie. 200. 1. — Jessner: Dermatologische Vorträge für Praktiker. 200. 1. Lapszemle. Általános kór- és gyógytan. Trudeau és Baldwin: Kísérletek tuber­culosis antitoxin előállítására. (File­p.) — Di Mattéi: A bőr szerepe a pestises fertőzésben. (Fi­lep.) — Di Mattéi: A házi állatok viselkedése a pestisfertőzés­sel szemben. (Filep.) — Belgyógyászat. Ewart: A bal fülese megnagyobbodásá­nak felismeréséről kopogtatás által és a hátpercussio klinikai alkalmazásáról általában. (—dt.) — Chvostek: Az akromegalia symptomatologiája. (Lengyel Loránd.) — С1ш1юп: Góczos agylágyulás kíséretében jelentkező psychikus zavarok. (—nt.) Schmidt: Izomrostok kiürülése a bélsárral. (K­ö­v­e­s­i Géza.) — Sebészet. Tavel: A lőtt sebek infectioja és desinfectioj­a. (Pólya Jenő.) — Szülészet és nőgyógyászat. Heil: Ritka pulsus a gyermekágyban. (Doctor.) Pinard: A mesterséges abortus. (D­octo­r.) — Delageni­ere: A méh totalexstir­­patioja hüvely és has felől kombinált módon. (Doctor.) — Merttens : Laparo­­tomiánál visszamaradt kompressnek a végbélbe jutása. (Erde­i.) — Kisebb köz­lemények az orvosgyakorlatra. Az influenza gyógyítása. — Scognamiglio: A validol. 201—204. 1. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — Az Országos Közegészségi Egyesület. — Az „Orvosi Kör“ országos segély egylete. — Kinevezések. — Szt. Lukács-fürdő. — Herczel dr. — 204­­1. — Pályázatok. — Hirdetések. Tudományos társulatok és egyesületek. Melléklet: Navratil Imre: Sebészeti adatok a szt. Rókus-kórház II. sebészeti és orr-gégészeti osztályáról. 1­1T EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a budapesti kir. m. tud. egyetem I. számú sebészeti korodájáról. Igazgató Dollinger Gyula dr. egyet. nyilv. rendes tanár. Az appendicitisek bacterologiája.­ Közli: Winternitz M. Arnold dr. műtőnövendék. A féregnyújtvány lobos megbetegedéseinek kór- és kórok­­tana nagyjában ugyanazon phasisokat futotta be, mint a gynae­­cologiának azon fejezete, melyet ma tisztázva az adnexák lobos bántalmainak csoportja alatt ismerünk. A megismerés mindkét téren az objectív boncttani meg­szemléléssel vette kezdetét, de az így nyert képek szerves kap­csolása jó ideig váratott magára. Mindkét téren teljes világos­ság csak az operatív technika fejlődésével kezdett mutatkozni, azon korban, midőn a körfolyamatok késői stádiumairól beszá­moló kórboncztani adatok a fiatalabb stádiumokat felszínre hozó sebészi tapasztalatokkal összevethetőkké lettek. Az operatív chirur­gia e körfolyamatok fiatalabb stádiumainak autopsiája lett in vivo, s mint ilyen az iskolázott szemnek betekintést engedett oly időben, midőn a finomabb anatomikus viszonyok miatt úgyis decens alapfolyamatokat másodlagos elváltozások még nem takarják. A jobboldali csípőtányér és vakbéltáj genygyülemeinek mind nagyobb és nagyobb teret hódító sebészi kezelése kedvező esetek révén azon conclusióra jutott, hogy a therapia nem állhat meg a szóban forgó s a folyamat lényegének tetsző eme kóros viszonyok­nál, hanem tovább menni kénytelen, a­mennyiben ezek a folyamat pathologiájában másodlagos eredetűek lévén, eredményei egy ártat­lannak hitt szerv oly megbetegedésének, mely csekély anatomikus dimensioi folytán a secundaer állapotok által takarva van.­­ Előadatott az orvosok és természetvizsgálók XXX. vándor­gyűlésén Szabadkán 1899. augusztus havában. Ily okoskodás révén jutott a chirurgia a perityphlitikus tályogok egyszerű incisiojától az appendix resectiojáig; s mióta ez sikerült, tisztázta a pathologia az azelőtt oly kevéssé mél­tatott féregnyújtvány fontos kórtani jelentőségét. Ma tudjuk, hogy a vakbél körüli gyuladások s az ezek eredményeiként keletkező genygyelemek nem elsődlegesek, nem ezek teszik ki a folyamat kórtani lényegét, hanem ily esetekben a különben csekély élettani értékkel bíró féregnyúlvány az, mely elsődlegesen van megbetegedve s mint ilyen a pathologia s therapia irányító pontját kell, hogy képezze. Ezen élettani feladat nélküli kicsinyke szerv, mely phyllo­­genetikus szempontból a vakbél visszafejlődési maradványának tekintendő, kórtani fontossága épen abban rejlik, hogy: a bél­­huzamba nyíló csökevényes, szűk járatú szerv. A boncz- és élettani viszonyok mostohasága az, mi a bél­csatorna e függelékének kórtani fontosságot kölcsönöz; mintha csak pathologia akarná pótolni azt, mit tőle az anatómia s phy­siologia megtagadott. * * * A féregnyújtvány-gyuladások pathogenesisét első­sorban e szerv czélszerűtlen bonczi s hiányos élettani berendezéseire kell építeni. Alig van szerv, mely lábfolyamatok kifejlődhetése tekin­tetében alkalmasabb körülmények közé lenne kárhoztatva, mint a féregnyújtvány. Egyik végén vakon végződő szűkjáratú nyak­­hártya-tractus ez, mely egyetlen nyílásával a bélcsatorna mélyebb, lassúbb keringésű s rendellenes bomlásokra alkalmas részletébe, a vastagbélbe nyílik, oly csatornarészletbe, melynek bennékéhez normális viszonyok között is microorganismusok milliárdjai van­nak keverve. Igaz, hogy a bélhuzam csajainak milliárdjai a bennék ren­des keringése mellett, hogy úgy mondjam physiologikusak, adott esetben azonban veszedelmesekké lehetnek egy oly exponált szervre, mint a féregnyújtvány, melynek védőberendezései oly hiányosak.

Next