Orvosi Hetilap, 1900. május (44. évfolyam, 18-21. szám)
1900-05-06 / 18. szám
Negyvennegyedik évfolyam, 18. szám. Budapest, 1900. május 6. ORVOSI HETILAP. Kiadja és a magyar egyetemek tanárainak, a fő- és székvárosi közkórházak és egyéb gyógyintézetek fő- és rendelő orvosainak, továbbá köz- és magángyakorlat terén működő kartársaknak közreműködésével ГГ szerkeszti: HŐGYES ENDRE egyet, tanár. Társak a rovatok szerkesztésében: Bókay Árpád, Bollinger Gyula, Fodor József, Genersich Antal, Jendrassik Ernő, Kézmárszky Tivadar, Klug Nándor, Korányi Sándor, Lenhossék Mihály, Portik Ottó, Plósz Pál, Réczey Imre, Tauffer Vilmos, Thanhoffer Lajos egyetemi tanárok. SEGÉDSZERKESZTŐ: SZÉKELY ÁGOSTON EGYETEM. TANÁR. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. TARTALOM: — Minden jog fentartatik. — EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Doktor Sándor: Közlemény a budapesti m. kir. tudomány-egyetem I. sz. női klinikájából. (Kézmárszky Tivadar tanár.) Az angiothrypsiáról. 272. 1. Sugár K. Márton: A fül bántalmai influenzánál, főkép influenza cerebralisnál. 273. 1. Schiff Ernő : Közlemény Konrád Márk dr. kir. tanácsos, a nagyváradi m. kir. bábaképezde igazgató tanárának szülészeti korodájáról. Újabb adatok az újszülöttek haematologiájához. 275. 1. Rottenbiller Ödön : Adatok a gaultheria-olaj hatásához 112 eset kapcsán. 277. 1. Tárcza. Filep Gyula. 1755—56-diki erdélyi pestis története. 278. 1. Irodalom-szemle. Összefoglaló szemle. Scholtz János: A tabes és paralysis kóroktana. 279. 1. — Könyvismertetés. Martin Friedlaender: Die Krankheiten der männlichen Hamnorgane. 280. 1. — Lapszemle. Belgyógyászat. Mann: A villamos ingerlékenységi viszonyok. (—17.) — Winternitz: Egyes morphiumszármazékok gyógyászati javalatairól. (—tz.) — Carey: A gyomor hátsó falán elhelyezett kerek fekély áttörésének műtéttel gyógyult esete. (Surányi Miklós.) — Brunner: Malta-láz. (Lengyel Loránd.) — Grober: A spinalpunctio gyógyító értéke alalt hydrocephalusnál. (Ilonig Izsó.) — Rebeszeti Superoxyd. (Picker Rezső.) — Bőr- és baj akár tan. Klingmüller : A jodipin. (M. T.) — Danlos: Szerzett syphilis két éves gyermeknél. (M. T.) •— Jacquet: Igen szakacs, inveterált psoriasis- és eczema-plaqueok. (Szabó Gy.) — M. Wolters : Scabies ellen endermol (salicylsavas nicotin). (Prór.) — Kopytowsky: A thioform. (Név ám.) — Orr-, torok- és gégebajok. Gerber: Egy kettős diaphanoskop a homloküregek átvilágításához. (Tó völgyi.) — Fluder : A nyelv rendkívüli mozgékonysága. (Tó völgyi.) — Eulenburg : Egy új rezgő massagekészlilék. (Tó vége.) — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Gerbsmann : Égetési sebek gyógyítása. — Bachmann: A superadditas kezelése. 280—282. 1. Hetiszemle és vegyesek. — A főváros egészsége. — Délafrikai sebesültek magyar fürdőben. — Erzsébet királynő szobra Pöstyénben. — Mármaros vármegye közkórháza. — Az aranyosmaróthi vármegyei közkórház. — Kelen István. — Lakásváltoztatás. — Megjelent füzetek. — Helyreigazítás. — Az „Anker“ élet- és járadékbiztosító társaság. — Szt.-Lukács-fürdő. — Herczel dr. — Kuthy dr. 282. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a budapesti m. kir. tudomány-egyetem I. sz. női klinikájából. (Kézmárszky Tivadar tanár.) Az angiothrypsiáról. Közli: Doktor Sándor dr. egyetemi tanársegéd. A gynaekologiát minden év annyi fölfedezéssel gyarapítja, annyi új ajánlat merül fel az orvoslásban, annyi új módosítás az operatiokban, hogy nem csoda, ha a józan skepsis már eleve némi bizalmatlansággal fogadja az újdonságokat, gyakorlatilag kipróbálni pedig nem siet. Legtöbb részük úgyis olyan, hogy nem állja meg a theoretikus mérlegelés próbáját sem, s csakugyan rövid időn feledésbe merül. Kivételes ez újdonságok között az angiothrypsia, melyet a franczia Doyen fedezett fel, operatiók közben okozott vérzés csillapítására, az eddigi érlekötések, főleg az úgynevezett „Massenligatur“, vagy a sebben maradó szorító csípők (Dauerklemme) helyett. Szorítsd le az átmetszendő ereket csak rövid ideig, de óriási erővel, a zúzott érfalak összetapadnak s nem véreznek a szerszám levétele után sem, ép oly kevéssé, mint akár fonállal, akár pince-ekkel eszközölt tartós leszorítás után, ez a Doyen felfedezése. A lekötő fonál, vagy a szorító csípő csak kisebb erővel szorítja az átmetszett ér csonkját, ugyanazért két-három 24 óra szükséges arra, hogy az érfalak összetapadjanak s olyan szilárd thrombusfonál képződjék, mely a vérzést véglegesen megakadályozza. Óriási erővel tett leszorítás eléri ezt pár percz alatt. Az ötlet eredeti, kipróbálásra veszedelem nélkül kínálkozó s ha beválik, messze kiható gyakorlati jelentőségű. Ugyanazért az egyetemi I. sz. női klinikán méltónak találtuk a gyakorlati kipróbálásra. Eddig 12 vaginális totalexstirpationál volt erre alkalmunk; ezekből nyert tapasztalatainkról kívánok most beszámolni. Minthogy azonban csak a múlt év folyamán kezdett elterjedni Németországban is, nem lesz felesleges, ha bevezetőnek röviden ismertetem a róla eddig megjelent irodalmi közléseket. Doyent 1897-ben a moszkvai nemzetközi congressuson demonstrálta először felfedezését, hozzá való hatalmas szerszámaival együtt, de még honfitársai között sem talált mindjárt követőkre. Mint megírja, éveken át űzött mechanikai kísérletek és górcsövi gondos tanulmányok után jött csak reá, mialatt „nem egyszer még a ráspolyhoz is maga nyúlt“. A szükségelt óriási erőnek megfelelő hatalmas szerszámot kellett t. i. szerkesztenie. Vaginalis exstirpationál ezzel alulról szorítja le a széles szalagok alsó kétharmadát; ezeket átmetszve, lehúzza az így mobilizált méhet, megnyitja a hashártyát s most felülről szorítja le a megmaradt részletet az ovarium mögött. De az így nyert csonkokat már előre átszúrt fonállal körül is köti a leszorítás barázdájában, nem épen a netaláni vérzés miatt, hanem inkább abból a szélből, hogy a fonalak segítségével rögzítse a csonkokat a sebcsatornában, melyet gyakran el is zár felülről úgy, hogy a peritoneumot dohányzacskóvarrattal összehúzza. Ezt a vérzéscsillapítást gyakorolja általában, mindenféle sebészeti műtevéseinél. Konstruált tudniillik közönséges formájú, de igen erős, rövid fejű pince-eket is s ezekkel szorítja le a fecskendő ereket a legnagyobb erővel, így mint írja, 1897 óta nem volt rá eset, hogy az art. facialishoz hasonló kaliberű ereket le kellett volna kötnie, ha egészségesek voltak. Szép rajzokban mutatja be a leszorítás eredményét egyes ereken és csonkokon, valamint ügyesen demonstrálta egyes operatióinak egész menetét kinematograf segítségével több congressuson. Bemutatta az angiothrypsiát Berlinben is az 1898-diki sebészkongressuson s a Landau klinikáján maga hajtott végre egy vaginális totalexstirpatiot. Itt azonban komplikáltnak találták a Doyen-féle szerszám zárószerkezetét s ezért nem nagyon kaptak rajta. Landau segédje Thumim azonban módosította azt s ezzel a Doyen. Sur l’angiotripsie. Revue de Gynécologie. 1898. 5.