Orvosi Hetilap, 1900. május (44. évfolyam, 18-21. szám)
1900-05-06 / 18. szám
274 ORVOSI HETILAP 1900. 18. sz. az otitis-esetek 34,6%-ában észlelték ezen haemorrhagiákat a dobhártyán, míg a genuin otitisek csak 3—9°/o-ában találták. Haug szerint e vérhólyagok többnyire a dobhártya hátsó negyedében fordulnak elő, és Politzer a perforatiot többnyire ezen a dobhártya hátsó részén levő csecsalakú kidomborodásnak hegyén találta. A dobhártya perforatioja különben gyakran az elülső alsó negyedben megy végbe és a genyedés leghosszabb ideig ama esetekben tart, ahol a perforatio esetleg a dobhártya hátsó negyedében keletkezett, amikor is Schwabach szerint a dobhártya műleges perforatioja a hátulsó alsó negyedben válik szükségessé. A fájdalmak, melyek a genuin otitisnél a perforatio beálltával mintegy csapásra megszűnnek, az influenza-otitisnél még napokon át a dobhártya áttörése után is persistálnak, az intensiv zörejek Pollak szerint még a gyuladás lefolyásán túl is tartanak. Schwabach és Politzer is leírják e heves subjectív zörejeket és az intensiv fájdalmakat, melyek a láb lefolyása után is, mint a plexus tympanicus tiszta neuralgiájánál, kisugározhatnak. Az influenza következtében fellépő középfülgyuladások továbbá igen gyakran a csecsnyújtvány emplemájához vezetnek, de a láztüneteken kivül sokszor ezen csecsnyújtvány tályogának egyedüli tünete a nyomasztó, tompa, állandóan tartó fájdalom a csecsnyújtvány belsejében vagy ennek felületén. Gyakori a csecsnyújtványban elzárt, az antrummal és a dobüreggel nem közlekedő tályog hosszadalmas lefolyással, amely csak a legritkább esetben kerül resorptiora, és nem operálva, a csecsnyújtvány falainak kiterjedt cariesére vagy necrosisára vezet. A dobornyákhártyának váladéka gyakran haemorrhagikus. Labyrinthbántalmak állítólag ritkák. Jókor végzett tágas paracentesis meggátolhatja a csecsnyújtvány megbetegedését. Tapasztalatom szerint a légdouche-sal és a catheterrel óvatosan kell bánni, mert a kezdetben lokalizált bántalom nagyon könnyen sodortatik a csecsnyújtványba. Másrészt Walk tanár is megjegyzi, hogy a dobüregben elzárt aerob mikroorganismusok gyorsabban halnak el, ha az egyúttal többnyire elzárt tuba Eustachi-t a ballon segélyével fel nem nyitjuk és így elenyt a dobüregbe be nem hozunk.10 Epiduralis tályog is támadhat. Vulpius három esetet ír le, melyeket a csecsnyújtvány felnyitása alkalmával talált, amidőn ugyanis innen sipolyjáratok a középső és hátsó koponyaüregben levő subduralis tályogokhoz vezettek, azonkívül egy paraphlebitikus tályoghoz a sinus transversus körül.11 Jansen13, Lucae tanár klinikájáról, és Ludewig, Schwarze tanár klinikájáról,18 tehát két nagyon megbízható szerző, tagadják, hogy az influenza otitis számára pathognostikus charakteristicum léteznék, de az utóbbi búvár megengedi, hogy a lobosodás gyakran a csontra átterjed és acut cariest okoz. Úgy tetszik nekem, hogy az influenza otitis rendellenesen is lezajlik, mert nem szenved kétséget, hogy typikus esetek vannak a határozottan gyakoribb fent ecsetelt lefolyással és atypikus, fragmentaer formák. 1889/90 telén bő alkalmam volt Urbantschitsch bécsi egyetemi tanár osztályán mint assistens többnyire typikus influenza-otitist látnom, ép úgy a következő évek hosszú során át a bécsi általános munkásegyesület és az osztr. cs. kir. államvasutak betegsegélyző pénztárának rengeteg anyagán. Budapesten is túlnyomóak a typikus esetek, amelyekből egynéhány iskolaesetet két télen át észleltem. Hogy az influenza otitis kórokozója a Pfeiffer-Canon-féle pathogen bacillus, ezt először Scheibe Arnol4 bizonyította be, amidőn a doboz váladékában világosan kimutatta a bacillust, amelyről különben mindenki e bacillus könnyű kimutathatási módjánál fogva meggyőződhetik. Az alig lefolyt téli időszak alatt ez évben a székesfővárosi Rókus-fiókkórházban alkalmam volt meggyőződnöm egy a fülinfluenza eddigelé nem eléggé méltatott formájáról is, mely nem vezet látható vastag kóros lábos elváltozásokhoz a külső hangvezetékben vagy a dobüregben, hanem tömkelegaffectiót okoz, melynek ismertető jelei heves szédülés, nagyfokú nehézhallás, erős zörejek és főkép a csontvezetés határozott csökkenése, sőt teljes megszűnése. Ezen kórképet magángyakorlatomban is találtam az influenza ama válfajánál, mely a kitűnő kölni klinikus, Leichtenstein tanár kezdeményezésére, influenza cerebralisnak neveztetik. Minthogy ezen kórkép nem eléggé ismeretes, sőt többnyire meningitis cerebro-spinalis epidemicával tévesztetik össze, mint ezt Ángyán főorvos úrnak a közkórházi orvosi társulat gyűlésén folyó évi február végén való bemutatása is bizonyítja, rövidesen utalni akarok ezen esetekre. Influenza-epidemiánál ugyanis oly kóresetek fordulnak elő, melyek a klinikusnak a meningitis kórképét juttatják eszébe és mégis rövid 1—2 heti tartama után teljes gyógyulással végződnek. Ilyen tünetek a heves fejfájás, coma, egyes meningitikus tünetek, mint pupilla-diffferentia, tarkómerevség, sőt múló bénulások is. Bozzolo tanár Turinban, ki legújabban ezen esetekről a „Klinisch-therapeutische Wochenschrift“-ben referál,15 mert ezek Turinban tömegesen fordultak elő, ily kórképekben poliencephalitis superior haemorrhagicát vesz fel, melynek kórboncztani alapja nagyon kis vérzésekben keresendő; ez utóbbiak főkép a harmadik agygyomrocs falainak szürke állományában feküsznek és ittott az aquaeductus Sylvii-re vagy a negyedik agygyomrocsra átterjednek. Ezen betegség tehát az encephalitis haemorrhagica kórkép csoportjához tartozik, melyet Wernicke, Oppenheim, Strümpell, Freyhann és mások dolgozatai az utolsó években behatóan tárgyaltak. Bizonyos, hogy az influenza az idegsystema kis haemorrhagikus laesioinak okozója lehet, mi mellett a Foá által egy influenza-beteg gerinczvelőjében az 1891-diki évben előforduló heves epidémia alkalmával talált vérzések világosan tanúskodnak. Feltűnő előttem mindezen esetekben a hallás csökkenése, mely nem a loporral áll összeköttetésben, mert túlhaladja ennek fellépési idejét; a kimenetel azonban mindig gyógyulás, ha nem lépnek fel a központi idegrendszer súlyosabb zavarai. Az idetartozó irodalomnak gondos tanulmányozása a következőre oktatott engem. Már az 1836—37-diki influenza-epidemiában Oanstadt 18 influenza cerebralisról vagy encephalitica-ról beszél. Fürbringer szerint a Nagy-Britanniában előfordult influenza-epidemiákról kimerítően szóló Thomson-féle kimutatásokban (1852. évből) strict adatok találhatók, hogy az 1836/37 telén fellépett epidémiának tartama alatt apoplexiás esetek aphasiával, továbbá myelitisesetek észleltettek. Modern búvárok alaposabb kutatásai határozottan az influenza cerebralisnak könnyű és nehéz eseteit engedik megkülönböztetni. A könnyű eseteket Krannhals tanár Rigában17 találóan „pseudomeningitis“-nek nevezi. Ide tartozik Mehrer gácsországi orvos esete 18 epileptiform görcsökkel, myosissal és trismussal, a végén teljes gyógyulással. Továbbá Leichtenstein és Leyden tanárok egy esete, több napi tarkómerevséggel, minden más meningitikus tünet nélkül.19 Még a láz is hiányozhatik ezen esetekben, de feltűnik a hőmérsék nagy különbözete a hónaljalatti és végbélbeni temperatura között, mit hazánkfia Buxbaum, Winternitz tanár assistense, helyesen kiemel.30 Ezen látszólagosan súlyos kórképnek a tünetek súlyosságához arányban nem álló, intequat kimenetele többnyire a teljes restitutio ad integrum. Hogy azonban ezen „pseudomeningitis“ nagyobb mérveket is ölthet, ezt mutatják az irodalomban közölt többi esetek. Már Leichtenstein beszámol az influenza apoplectica nyolcz esetéről, melyek agyemboliára engedtek következtetni.21 Hasonlót ír le Bilhaut, továbbá Erlenmeyer,22 mint a bal kar monospasmusát a Jackson-féle epilepsia alakjában, valószínűleg a bal karnak kéregcentrumában történt vérzés következtében, különösen, mert a beteg egyidejűleg a szem kötőhártyáján és a nyelv területén vérzéseket mutatott. Épen így Fürbringer két esetben,23 Eichhorst monoparesist, később aphasiát, Revilliod a jobb kisagylebenyben lágyulási góczot, Arzél, Huysmann, Maillard genyes meningitist a genyedés továbbterjedése által a sinus maxillaetól és frontálistól a dura mater alá, Pflüger, Uhthoff, Guttmann nuclearis ophthalmoplegiát írnak le. Senator féloldali agybénulást észlelt, melynek kórboncztani alapjául maga Virchow egy a bal hemisphaera kérgének területén lévő apoplectikus góczot talált; a véralvadék körül kis tályogokat és egy széles oedematosus, capillaris apoplexiákkal teli övet látott.24 (Folytatása következik.)