Orvosi Hetilap, 1901. február (45. évfolyam, 5-8. szám)
1901-02-03 / 5. szám
1901. 5. sz. ORVOSI HETILAP ban légióra megy azon nőszemélyek száma, a kik valamely polgári foglalkozás ürügye alatt tulajdonképen a prostitutioból élnek. Ezek a venereás bántalmak föterjesztői már csak számuknál fogva is, ezekkel szemben pedig a rendőrség egészen tehetetlen, mert nincsen a földkerekségnek annyi rendőre, amennyi elégséges lenne ezeknek az ellenőrzésére. De mindettől eltekintve, egy ilyen, mindennemű titkos prostitutio elnyomására irányuló kísérlet az egyéni szabadságot és jogokat nagyon is közelről érdeklő beavatkozás lenne, amely okvetlenül a társadalmi rend felforgatásához vezetne ; mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy prostituált mindig csak annyi volt, annyi van és annyi mindig lesz is, bármit csináljunk is, amennyire szükség van, amennyi elégséges a férfiak szükségletét kielégíteni; és nagyon helyesen mondja Neisser, hogy a prostitutio tulajdonképen nem is egy nőkérdés, hanem egy férfikérdés, mert a férfiak creálják a prostituáltakat és creálják az egész prostitution mert ha egyszer a kereslet a prostitutio után a férfiak részéről megszűnnék, megszűnnék az egész prostitutio is. * * ❖ De ha legalább azon kis részénél a prostitutionak, amely tényleg ellenőrzés alatt áll, lenne az úgy végrehajtva, hogy az az ellenőrzés nevet tényleg meg is érdemelje. Azt mondom azelőtt a 3. pontban, hogy a prostitutio ellenőrzése — és pedig itt elsősorban az administratív ellenőrzést értem — úgy, amint az manapság nemcsak nálunk, hanem máshol is gyakoroltatik, határozottan elégtelen. Foglalkozni akarok ezen ponttal is röviden, mert meggyőződésem, hogy abból, miszerint a venereás bántalmak a reglementatio daczára is folyton terjednek, még nincsen jogunk azt következtetni, mint azt az abolitionisták teszik, hogy tehát ime minden reglementatio felesleges, tehát törüljük el az egész rendszabályozást. Mert meggyőződésem, hogy igenis tudnánk eredményeket felmutatni a reglementatio által a venereás bántalmak megszorításában, ha nem is fényes, de legalább számbavehető eredményeket, ha az ellenőrzést más, egészségesebb alapokra fektetnék. A múlt év telén lakóhelyem, Kolozsvár városának egyik hatósági orvosa, akinek vállalta többed magával a prostituáltak orvosi ellenőrzése is nehezedik. Pataky Jenő igen tisztelt barátom egy emlékiratban, amelyet a városi tanácshoz intézett, felhívta figyelmünket azon visszaélésekre, amelyeket a bordélyokban tapasztalt, amelyeket mindenikünk sejtett, csakhogy nem volt alkalmunk ezt kézzel foghatólag bebizonyítani. Elmondotta, hogy megtörténik gyakran, hogy az újonnan érkezett kéjnő, aki notabene a legtöbbször azért érkezik, mert beteg lett és megszökik azon helyről, ahol addig volt, hogy kórházba ne kerüljön, de aki másrészt mint friss hús, friss árú a legnagyobb attracitót képezi a bordélyt látogató közönség számára és a legnagyobb hasznot nyújtja a gazdának, a bordélytulajdonos részéről napokig, sőt még tovább nem jelentetik be és ily módon visszatartatik az orvosi vizsgálattól; megtörténik gyakran, hogy ha valamely már régebben a bordélyban tartózkodó leány megbetegszik, az nem bocsáttatik az orvosi vizsgálathoz, hanem, hogy a létszám meglegyen, egy másik, egészséges kéjnő lesz az előbbinek ruhájába bújtatva, aki azután kétszer kerül fel a vizsgáló asztalra stb. Íme mélyen tisztelt orvosegyesület, midőn én ezelőtt hat évvel ugyanezen helyen a prostitutio ellenőrzési rendszerét korhadtnak, magának a prostitutionak állapotát siralmasnak jeleztem, milyen támadásoknak voltam némelyek részéről a mélyen tisztelt kortárs urak közül kitéve, úgy tüntették fel a dolgot, mintha én egy egész testület, saját kartársaim, a rendőrorvosi kar ellen akartam volna támadást intézni, pedig hát ez eszem ágában sem volt. Íme egy újabb bizonyítéka annak, hogy én már akkor elevenére tapintottam a dolognak, hisz most ugyanezeket a dolgokat egy hatósági orvos mondja, akinek közvetlen alkalma van azokat észlelni, és akit ezen bátor fellépéséért, amelylyel a közegészségügynek bizonynyal nagy szolgálatot tön, csak elismerésünk illethet meg. Nos hát a hatósági orvosok a legjobb tudásukat vethetik latba és a legnagyobb lelkiismeretességgel végezhetik fárasztó és nehéz munkájukat, de amíg ilyen dolgok megtörténnek — és biztosíthatom Önöket mélyen tisztelt kortárs urak, mindenütt megtörténnek, nemcsak nálunk —, addig, mondjuk ki nyíltan, az egész ellenőrzés prophylaktikus értéke teljesen illustrius. Mert uraim, az a kéjnő, aki egy nyilvános, hatósági ellenőrzés alatt álló bordélyban, ahol a kéjnő kihasználása a legnagyobb, csak pár napig is friss syphilissel prostituál és ezen idő alatt — kedvező esetet véve fel — csak 4—5 embert ragályoz syphilissel, ha azontúl egész pályafutása alatt sohasem fog többé senkit sem megfertőzni, már akkor is eleget tett arra, hogy a venerea soha ki ne pusztuljon, hanem mindig terjedjen. És mit használ az orvosi elenőrzés akkor, ha mondjuk, egy bordély nyolc hölgye közül hét egészséges, csak a nyolcadiknak van friss syphilise, de épen ez a nyolczadik nem jó, ha csak egyszer is, hát még ha többször orvosi vizsgálat alá. Ha a bordélytulajdonos jóakaratától teszszük függővé fiatalságunk, esetleg saját gyermekeink legfőbb kincsét, egészségét, úgy azt hiszem, nem maradok magamban, ha azt mondom, inkább törüljük el az egész reglementatiot, legalább a közönség tudni fogja magát mihez tartani. Mert azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a prostitutio orvosi ellenőrzése annak látogatóiban, hogy úgy mondjam, bizalmat gerjeszt, a biztonság érzését kelti fel az iránt, hogy fertőzve nem lesznek és azt mindenki tudja, aki a viszonyokkal ismerős, hogy a prostitutiot látogató férfiközönség azon része, amelyik leginkább fél a fertőzéstől, a bordélyokat és egyáltalában a kéjnőket sokkal nagyobb számban látogatja épen az orvosi vizsgálat napjain. Hogy mennyire csalatkozhatnak a legtöbben, és pedig épen nem a hatósági orvosok hibájából, az elmondottakból eléggé kiviláglik. Nem akarok itt ezen viszonyokkal hosszasabban foglalkozni, mert nagyon is elnyúlttá tenné előadásomat. Azokat, amiket ezen állapotok tanálására nézve okvetlen szükségesnek tartok, alkalmam volt egy elaborátumban kifejteni, melyet épen Pataky kartársam említett beadványa folyományaként az országos orvosszövetség kolozsvári fiókjának választmánya elé voltam szerencsés terjeszthetni, és a mélyen tisztelt kortárs urak közül azoknak, akiket a dolog közelebbről érdekel, lesz alkalmuk abba betekintést nyerhetni. Hogy lesz-e ezen épen a kolozsvári orvosok kebeléből kiinduló mozgalomnak valamely üdvös hatása is, majd elválik. Megvallom, én nem nagyon hiszek benne, mert engem a tapasztalás e tekintetben már pessimistává tett, és nem hiszem, hogy a prostitutio állapotán valaha igazán sikerüljön segíteni. (Folytatása következik.) 69 közlemény a Bródy Adél gyermekkórház sebészi osztályáról. Az átjárhatlan bárzsingszűkületek retrograd sondázása gastrostomia után. Közli: Alapy Henrik dr. egyetemi magántanár. Az úgynevezett átjárhatlan bárzsingszűkületek eseteiben, midőn a beteg már nemcsak szilárd táplálékot, hanem folyadékot sem képes lenyelni és a midőn a szűkületen a legvékonyabb műszerek sem vezethetők át, gastrostomiát vagyunk kénytelenek végezni, hogy a beteget a fenyegető éhhaláltól megmentsük. Ezt a legközelebbi czélt helyes műtéti módszer megválasztásával aránylag könnyen érjük el. A gyomorsipolyt úgy tudjuk készíteni, hogy azon át kellőleg táplálhatjuk a beteget a nélkül, hogy tartanunk kellene attól az igen kellemetlen complicatiotól, mely a gyomorsipolyt régebben kisérte és mely abból állott, hogy a nem záró sipolyon át a gyomor tartalma folyvást kiömelve, a hasfal bőrét emésztette és azon rendkívül makacs és kínzó eczemát okozott. A gyomorsipolynak zárókészülékkel való ellátását háromféle úton igyekeztek elérni. Az egyik, melyet Halm, Frank és Sabanejev követtek, a kivarrott gyomorcsücsöknek a bőr alatt tovavezetéséből és egy másik sebben való megnyitásából állott. Ez a diverticulumképzés módszere. Nem vált be, mert a gyomor rongálása folytán az eredetileg ferde csatorna kiegyenesedik és a zárás elégtelenné válik. A másik a Hacker eljárása, mely a bal egyenes hasizmon való keresztkihatolásból és ez izom rostjainak záróizomul való