Orvosi Hetilap, 1901. május (45. évfolyam, 18-21. szám)
1901-05-05 / 18. szám
Negyvenötödik évfolyam. 18. szám. Budapest, 1901. május 5. ORVOSI HETILAP. szerkeszti: HŐGYES ENDRE egyet. tanár. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. Kiadja és a magyar egyetemek tanárainak, a fő- és székvárosi közkórházak és egyéb gyógyintézetek fő- és rendelő orvosainak, továbbá köz- és magángyakorlat terén működő kartársaknak közreműködésével Társak a rovatok szerkesztésében: Bókay Árpád, Dollinger Gyula, Grósz Emil, Genersich Antal, Jendrassik Ernő, Kézmárszky Tivadar, Klug Nándor, Korányi Sándor, Lenhossék Mihály, Portik Ottó, Plósz Pál, Réczey Imre, Tauffer Vilmos, Thanhoffer Lajos egyetemi tanárok. SEGÉDSZERKESZTŐ : SZÉKELY ÁGOSTON EGYETEM. TANÁR. TART. — Minden jog-EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Rohrer László: A m. kir. állatorv. főiskola vegytani laboratóriumából. A vizelet aciditásának elektrometrikus úton való meghatározása. 298. 1. Lukács Hugó: Közlemény a szt. Rókus-kórház idegbeteg ambulatóriumából. (Főorvos : Donáth Gyula dr. egyetemi magántanár.) Enkephalopathia infantilis esete. 300. 1. Scipiades Elemér: Eczema chronicum gyógyult esete 4%-os sublimattal való kezelés után. 301. 1. Munk J. : A dormid. 303. 1. Tárcza. Moravcsik:* Laufenauer Károly tnr. 304. 1. — Nyilvános egyetemi tanácsülés Korányi Frigyes ötvenéves doktorságánk jubileumán. 305. 1. Irodalom-szemle. Összefoglaló szemle. Szabó József: Összefüggés a fogak bántalmai és a hyperplastikus nyaki lymphomák között. 307. 1. — Könyvismertetés. Weygandt: Die Behandlung der Neurasthenie. (Hud . vernig.) 307.1. — Lapszemle. Szülészet és nőgyógyászat. Hofbauer J.: A gátvédelem egy új módja. (Adler O.) — Lippel: Megjegyzések a női genitaliák és a hashártya tuberculosisához. (Kern G.) — Húgyszervi betegségek, de la Harpe : Adatok a Bottini-féle műtét casuistikájához és technikájához. (Ráskai.) — Frassi : Az ALOM: fentartatik. — antigonorrhoeás serotherapia. (Ráskai.) — Orr-, torok- és gégebajok. Struycken : Orrvérzés elleni szer. (Tóvölgyi E.) — Furet: Mindkét sinus sphenoidalis megnyitása egy egészséges maxillaris üregen keresztül. (Tóvölgyi E.) — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Rifaux: Orrvérzés megszüntetése. — Laran: Yanadinsavval való gyógyítás. — Bettelheim : Chlorosis gyógyítása. — Folyóiratok átnézete. 307—308. 1. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — Egyetemi alkalmaztatások. — A VII-dik szünidei kurzus. — Országos közegészségi tanács. — A budapesti szegénysorsú tüdőbetegek sanatorium-egyesülete. — Pestiszap városban. — A Bókay-szoboralapra befolyt adakozások. — A Korányi-jubileum érem-bizottsága. — Mihalkovics Géza szobra. — A Szt. Lukács-fürdő új vízgyógyintézete. — Az aranyosmaróthi vármegyei közkórház kimutatása. — Pápay Vilmos dr. — Elhunyt. — Az „Ankern élet- és járadékbiztosító társaság. — Herczel dr. — Szt.-Lukácsfürdő. — Krondorf. 309. 1. — Pályázatok. — Hirdetések. Tudományos társulatok és egyesületek. Budapesti kir. orvosegyesület. Melléklet. Szemészet 2. szám. EREDETI KÖZLEMÉNYEK A m. kir. állatorv. főiskola vegytani laboratóriumából. A vizelet aciditásának elektrometrikus úton való meghatározása. Rhorer László dr.-tól. A physikalis chemiai vizsgálati módszerek által felderített számos kísérleti igazság gyökeresen megváltoztatta az oldatok felől alkotott fogalmainkat. Az említett experimentális adatokon alapuló s jelenleg már általánosan elfogadott Varit Hoff-Arrheniusféle dissociatio elmélet szerint mindazon vegyületek, melyeknek oldatai az elektromos áramot vezetik (elektrolytek), ezen oldataikban kisebb-nagyobb mértékben szétesnek alkotó részeikre, azaz (elemi vagy összetett) gyökeikre, tehát a savak H-re és savmaradékra (Cl, NO3 stb.), a hasisok fémre és hasismaradékra (OH) s végre a sók fémre és savmaradékra. Ezen szétesést nevezzük dissociationak, a szétesett részeket pedig, melyek elektromos töltéssel vannak ellátva, ionoknak és pedig a positiv töltésűeket (H és fémek), melyek elektrolysisnél a negativ sarkon (kathodon) válnak ki, kationoknak, a negativ töltéssel bírókat, miután a positiv sarkon (anodon) válnak ki, anionoknak. A dissociatio foka általában nő a hígítás fokozásával és néhány kivételtől eltekintve, a hőmérsék emelkedésével. A vegyületek említett három nagy osztálya közül legerősebben dissociálnak a neutrális sók, különösen az egyvegyértékű gyökökből állók (‘/wo norm. Cl vizes oldata tí4°/o-nyira), a különböző savaknál és hasisoknál pedig ezen nagyfokútól a csak nyomokban való dissociatioig az átmenetnek minden fokát megtalálhatjuk. Végül a különböző oldószerek közül legnagyobb a dissociatio vizes oldatokban. Ezen dissociatio elmélet felállítására elsősorban az elektrochemiai kísérletek és az elektrolyzeknek a fagyáspont-csökkenésénél tanúsított sajátszerű magatartása vezettek, de nem csekélyebb fontosságú volt ennek alkalmazása a szorosabb értelemben vett chemiára vagy chemiai mechanikára. Kiderült ugyanis, hogy az a régebben meglehetősen homályos fogalom, amit mi a vegyületek reactio képessége vagy a közönségesen használt kifejezéssel élve, a reagensek (pl. savak, hasisok) erőssége alatt értünk, egyenesen arányos az illető vegyületek dissociatio fokával. (Arrhenius.) A chemiai reactiók túlnyomó része, különösen azok, melyek a rendes chemiai praxisban előfordulnak s melyeket elsősorban a gyors és szabatos lefolyás jellemez, ionreactiok, vagyis az egymásra ható vegyületek ionjai közt mennek végbe, így pl. az ismert Cl meghatározás Ag NO3 segélyével azon alapszik, hogy a Cl-ionok az Ag-ionokkal vízben nehezen oldható Ag Cl-dá egyesülnek, tehát csak oly vegyületeknél alkalmazható, melyek a a Cl-t ionok alakjában tartalmazzák, míg pl. a chlórsavas kálium ( Cl Оз, mely К és Cl Оз-ionokra dissociál, ezüst-nitráttal csapadékot nem ad. Mindezek alapján érthető tehát, hogy a reactio lefolyása annál gyorsabb lesz, vagyis a reagensek annál erősebbek, minél nagyobb mértékben dissociáltak ionjaikra. Ezen következtetések elsősorban a savakra vonatkozólag nyertek kísérleti beigazolást Ostwaldnak s másoknak nagy számú vizsgálatai által. Régen tapasztalták ugyanis, hogy bizonyos reactiók, minek a nádezukor inversiója, az eszerek felbomlása alkoholra és savra, melyek magukra hagyva alig mérhető lassúsággal folynak le, lényegesen gyorsulnak savaknak hozzáadására (anélkül, hogy a savak ezen reactióban tényleg részt vennének, ú. n. katalyákua hatás) és pedig, hogy ezen gyorsító hatás igen nagy sósavnál, salétromsavnál, már kisebb phosphorsavnál, még kisebb eczetsavnál stb. (természetesen ezen savaknak aequivalens mennyiségeit értve), szóval, hogy annál nagyobb, minél erősebb a sav. Miután a fentebbi reactiók lefolyása igen egyszerű (unimolecularis) és pontosan mérhető, a reactio sebesség meghatározása szabatos mértékét adja a sav erősségének. Ezen méréseknek