Orvosi Hetilap, 1901. május (45. évfolyam, 18-21. szám)

1901-05-05 / 18. szám

Negyvenötödik évfolyam. 18. szám. Budapest, 1901. május 5. ORVOSI HETILAP. szerkeszti: HŐGYES ENDRE egyet. tanár. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. Kiadja és a magyar egyetemek tanárainak, a fő- és székvárosi közkórházak és egyéb gyógyintézetek fő- és rendelő orvosainak, továbbá köz- és magán­gyakorlat terén működő kartársaknak közreműködésével Társak a rovatok szerkesztésében: Bókay Árpád, Dollinger Gyula, Grósz Emil, Genersich Antal, Jendrassik Ernő, Kézmárszky Tivadar, Klug Nándor, Korányi Sándor, Lenhossék Mihály, Portik Ottó, Plósz Pál, Réczey Imre, Tauffer Vilmos, Thanhoffer Lajos egyetemi tanárok. SEGÉDSZERKESZTŐ : SZÉKELY ÁGOSTON EGYETE­M. TANÁR. TART. — Minden jog-EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Rohrer László: A m. kir. állatorv. főiskola vegytani laboratóriumából. A vizelet aciditásának elektrometrikus úton való meghatározása. 298. 1. Lukács Hugó: Közlemény a szt. Rókus-kórház idegbeteg ambulatóriumából. (Főorvos : Donáth Gyula dr. egyetemi magántanár.) Enkephalopathia infantilis esete. 300. 1. Scipiades Elemér: Eczema chronicum gyógyult esete 4%-os sublimattal való kezelés után. 301. 1. Munk J. : A dormid­. 303. 1. Tárcza. Moravcsik:­­* Laufenauer Károly tnr. 304. 1. — Nyilvános egyetemi tanács­ülés Korányi Frigyes ötvenéves doktorságánk jubileumán. 305. 1. Irodalom-szemle. Összefoglaló szemle. Szabó József: Összefüggés a fogak bántal­­mai és a hyperplastikus nyaki lymphomák között. 307. 1. — Könyvismertetés. Weygandt: Die Behandlung der Neurasthenie. (H­u­d . v­e­r­n­i­g.) 307.1. — Lap­szemle. Szülészet és nőgyógyászat. Hof­bauer J.: A gátvédelem egy új módja. (Adle­r O.) — Lippel: Megjegyzések a női genitaliák és a hashártya tuber­­culosisához. (K­e­r­n G.) — Húgyszervi betegségek, de la Harpe : Adatok a Bottini-féle műtét casuistikájához és technikájához. (R­á­s­k­a­i.) — Frassi : Az ALOM: fentartatik. — antigonorrhoeás serotherapia. (R­á­s­k­a­i.) — Orr-, torok- és gégebajok. Struycken : Orrvérzés elleni szer. (T­ó­v­ö­l­g­y­i E.) — Furet: Mindkét sinus sphenoidalis megnyitása egy egészséges maxillaris üregen keresztül. (T­ó­v­ö­l­g­y­i E.) — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Rifaux: Orrvérzés megszüntetése. — Laran: Yanadinsavval való gyógyítás. — Bettelheim : Chlorosis gyógyítása. — Folyóiratok átnézete. 307—308. 1. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — Egyetemi alkalmaztatások. — A VII-dik szünidei kurzus. — Országos közegészségi tanács. — A budapesti szegénysorsú tüdőbetegek sanatorium-egyesülete. — Pestis­zap városban. — A Bókay-szoboralapra befolyt adakozások. — A Korányi-jubileum érem-bizott­sága. — Mihalkovics Géza szobra. — A Szt. Lukács-fürdő új vízgyógyintézete. — Az aranyosmaróthi vármegyei közkórház kimutatása. — Pápay Vilmos dr. — Elhunyt. — Az „Ankern élet- és járadék­biztosító­ társaság. — Herczel dr. — Szt.-Lukács­fürdő. — Krondorf. 309. 1. — Pályázatok. — Hirdetések. Tudományos társulatok és egyesületek. Budapesti kir. orvosegyesület. Melléklet. Szemészet 2. szám. EREDETI KÖZLEMÉNYEK A m. kir. állatorv. főiskola vegytani laboratóriumából. A vizelet aciditásának elektrometrikus úton való meghatározása. Rhorer László dr.-tól. A physikalis ch­emiai vizsgálati módszerek által felderített számos kísérleti igazság gyökeresen megváltoztatta az oldatok felől alkotott fogalmainkat. Az említett experimentális adatokon alapuló s jelenleg már általánosan elfogadott Varit Hoff-Arrhenius­­féle dissociatio elmélet szerint mindazon vegyületek, melyeknek oldatai az elektromos áramot vezetik (elektrolytek), ezen oldataik­ban kisebb-nagyobb mértékben szétesnek alkotó részeikre, azaz (elemi vagy összetett) gyökeikre, tehát a savak H-re és sav­maradékra (Cl, NO3 stb.), a hasisok fémre és hasismaradékra (OH) s végre a sók fémre és savmaradékra. Ezen szétesést nevez­zük dissociationak, a szétesett részeket pedig, melyek elektromos töltéssel vannak ellátva, ionoknak és pedig a positiv töltésűeket (H és fémek), melyek elektrolysisnél a negativ sarkon (kathodon) válnak ki, kationoknak, a negativ töltéssel bírókat, miután a positiv sarkon (anodon) válnak ki, anionoknak. A dissociatio foka általában nő a hígítás fokozásával és néhány kivételtől el­tekintve, a hőmérsék emelkedésével. A vegyületek említett három nagy osztálya közül legerősebben dissociálnak a neutrális sók, különösen az egyvegyértékű gyökökből állók (‘/wo norm.­­ Cl vizes oldata tí4°/o-nyira), a különböző savaknál és hasisoknál pedig ezen nagyfokútól a csak nyomokban való dissociatioig az átmenetnek minden fokát megtalálhatjuk. Végül a különböző oldószerek közül legnagyobb a dissociatio vizes oldatokban. Ezen dissociatio elmélet felállítására első­sorban az elektro­­chemiai kísérletek és az elektrolyzeknek a fagyáspont-csökkené­sénél tanúsított sajátszerű magatartása vezettek, de nem cseké­lyebb fontosságú volt ennek alkalmazása a szorosabb értelemben vett chemiára vagy ch­emiai mechanikára. Kiderült ugyanis, hogy az a régebben meglehetősen homályos fogalom, a­mit mi a vegyü­letek reactio képessége vagy a közönségesen használt kifejezéssel élve, a reagensek (pl. savak, hasisok) erőssége alatt értünk, egyenesen arányos az illető vegyületek dissociatio fokával. (Arrhenius.) A ch­emiai reactiók túlnyomó része, különösen azok, melyek a rendes ch­emiai praxisban előfordulnak s melyeket első­sorban a gyors és szabatos lefolyás jellemez, ionreactiok, vagyis az egymásra ható vegyületek ionjai közt mennek végbe, így pl. az ismert Cl meghatározás Ag NO3 segélyével azon alapszik, hogy a Cl-ionok az Ag-ionokkal vízben nehezen oldható Ag Cl-dá egyesülnek, tehát csak oly vegyületeknél alkalmazható, melyek a a Cl-t ionok alakjában tartalmazzák, míg pl. a chlórsavas kálium ( Cl Оз, mely К és Cl Оз-ionokra dissociál, ezüst-nitráttal csapadékot nem ad. Mindezek alapján érthető tehát, hogy a reactio lefolyása annál gyorsabb lesz, vagyis a reagensek annál erősebbek, minél nagyobb mértékben dissociáltak ionjaikra. Ezen következtetések első­sorban a savakra vonatkozólag nyertek kísérleti beigazolást Ostwaldnak s másoknak nagy számú vizsgálatai által. Régen tapasztalták ugyanis, hogy bizonyos reactiók, minek a nádezukor inversiója, az eszerek felbomlása alkoholra és savra, melyek magukra hagyva alig mérhető lassú­sággal folynak le, lényegesen gyorsulnak savaknak hozzáadására (a­nélkül, hogy a savak ezen reactióban tényleg részt vennének, ú. n. katalyákua hatás) és pedig, hogy ezen gyorsító hatás igen nagy sósavnál, salétromsavnál, már kisebb phosphorsavnál, még kisebb eczetsavnál stb. (természetesen ezen savaknak aequivalens mennyiségeit értve), szóval, hogy annál nagyobb, minél erősebb a sav. Miután a fentebbi reactiók lefolyása igen egyszerű (uni­­molecularis) és pontosan mérhető, a reactio sebesség meghatáro­zása szabatos mértékét adja a sav erősségének. Ezen méréseknek

Next