Orvosi Hetilap, 1901. május (45. évfolyam, 18-21. szám)
1901-05-05 / 18. szám
1901. 18. sz. ORVOSI HETILAP vitelével végeztetik, n. 96,540 voltcoulomb, vagy egy gramm-ion (egy gramm-molecula) átvitelénél n. n. 96,540, ha n az ion vegyértéke. Ezt a fentebbiek alapján az osmotikus munkával egyenlővé téve, nyerjük az Cl 2, n. n. 96,540 = 11 T log. nat. C2 egyenletet. A voltcoulombokat (1 voltcoul. = 0-2'394 cal.) caloriákra, a természetes logarithmusokat Brigg-félékre (log.10 x = 0'4343 log. nat. x) átszámítva, a gáz állandó értékét caloriákban fejezve ki (R = 1'991 cal.) s T helyét 293-at ('20° C.) helyettesítve kapjuk az egyenlet végleges, direct számításra alkalmas alakját, mely szerint „ 0,0581 d 3. n ”---------- log.10 n C2 Ha tehát a két oldatot a vázolt módon egy ú. n. concentratios elemmé összekapcsoljuk, akkor az elektródok közt mutatkozó potential-különbségből (helyesebben az elem elektromotoros erejéből) a concentratiok viszonya kiszámítható. (Folytatása következik.) Közlemény a szt. Rókus-kórház idegbeteg ambulatoriumából. (Főorvos: Donáth Gyula dr. egyetemi magántanár.) Enkephalopathia infantilis esete. Irta : Lukács Hungó dr. Eltekintve attól, hogy a közlendő eset némely ritkább és érdekesebb tünetet mutat, főleg az indít közlésére, mert ez eset kapcsán remélem sikerül a czíműt szolgáló elnevezés helyességét és szükségességét bizonyítanom. Az eset a következő : D. Mór, 26 éves. Anyja családjában két imbecillis rokon, más terheltség ki nem mutatható. Egy egészséges nővére van. Anyja a terhesség ideje alatt beteg nem volt, szülés normálisan folyt le. Fogzáskor egy hányással kezdődő, lázas betegségbe esett, mely alatt gyakori ecelampsiás rohamok mutatkoztak. A betegség elmúltával vették észre, hogy jobboldali végtagjai büdöttek. Egy hó múlva hasonló tünetek ismétlődtek nála. A gyermek járni csak 2 éves korában, beszélni 2/з éves korában tanult meg. Mindig rossz, makacs, szófogadatlan és hirtelen haragú volt. Szüleihez, testvéréhez sohasem vonzódott, irántuk mindig durva, goromba, engedetlen viselkedést tanúsított. Rendkívül nehezen tanult, az írást és olvasást 8 év alatt sajátította el. Figyelmét hosszabb időre lekötni, őt kitartó munkára fogni sohasem sikerült. A mellett önbizalma nagyfokú, magát mindig mellőzve, sértve érzi. Állatkínzó. Szívesen csavarog, nyalánk. Ha hozzáférhet, atyját meg is lopja Tizenhárom éves koráig ágybavizelt. 16 éves koráig 2—3 hónaponként absence-ok jelentkeztek; ezeket makacs hányás előzte meg és közben zavartan viselkedett. A roham 10—12 óráig tartott. Beteg arra, ami a rohamok alatt történt, nem emlékezett. E rohamok 16 éves korában bromkezelésre megszűntek. Három hó óta zavart, üldöztetve érzi magát, azt állítja, hogy szülei halálra verik. Anyjáról a legaljasabb jelzőkkel beszél. Szerelmes egy színésznőbe, kinek anyja József nádor maitresse volt, most Zichy gróf neje. A leányt hozzá adnák, de anyja nem engedi megnősülni. Ilyen is hasonló együgyű nagyzási és üldöztetési téveszméi vannak. Helyzetébe kellő belátással nem bir, fel nem világosítható. Strabismus convergens mindkét szemen. Visus mindkét szemen csökkent. A látóidegek részleges atrophiája. Degenerált koponya, fogazat, fülek. A jobb facialis nagy fokban paretikus,le nevetésnél és sírásnál az arczizmok a normálisnak megfelelő mozgásokat végeznek. Jobb végtagok az infantilis spastikus hirdés typusos képét mutatják. Jobb kéz derékszögben kontrahált, felette bőr cyanotikus, hűvös. A kar körméretei a balhoz képest 3—4 ■ni.-nyi, az ujjak hosszmérete pedig 1—2 cm.-nyi különbséget . Bemutattatott a kir. orvosegyesület 1901. február 9-diki ülésén mutatnak. A jobb alsó végtag 5 cm.-rel rövidebb, körméretei a balhoz képest 2—3 cm.-rel kisebbek. Triceps reflex jobboldalt ki nem váltható, térdtünet fokozott, jobb oldalon lábcsonás váltható ki. Biczegő járás. A jobb pectoralis és a váll izmai szintén atrophizáltak. A villamos ingerlékenység normális. Feltűnő tünet az ép oldal izomzatainak nagy mérvben fokozott mechanikus ingerlékenysége A vérnyomás a hütött oldalon (a radiálison Hawskleyféle sphygmodynamometerrel mérve) felényi mind az ép oldalon. A közölt esetben a tünetek 3 nagy csoportba oszlanak; ezek a mozgászavarokat képviselt hemiplegia és kísérő tünetei, a szellemi tompultság és epilepsiás jelenségei. A mozgászavarok nemcsak a féloldalú hüdésben nyilvánulnak, hanem a facialis és a szemmozgató idegek zavaraiban is. Az imbecillitásnak főleg az a neme van jelen, melyet az azelőtt külön kóralaknak vett moral insanity kísér. Az epilepsia esetünkben absence-ok alakjában mutatkozik. Azonkívül betegünk Charaktere sok epilepsiás vonást mutat. E három tünetcsoport mindegyike önállóan mint külön kórforma is előfordulhat, de azon betegség, melynek egy úgyszólván iskolai esetét közöltük fent, s melyre e három tünetcsoport együttléte jellegzetes, igen gyakori. Hogy daczára ennek mindez ideig közösen elismert klinikai elnevezése nincsen, annak több oka van. Klinikai szempontból fő oka abban rejlik, hogy mind a három tünetcsoport igen változó és különböző alakot ölthet. Látjuk pl. esetünkben, hogy az epilepsia motorikus tüneteket (görcsök) sohasem okozott, hanem csak tisztán sensorikus zavarokat, bár e kóralaknál a nehézkóros görcsök nem képeznek ritka tünetet. Leggyakoriabb a Jackson-féle epilepsia, mely sokszor fokozatosan átmegy a nehézkóros roham tipikus eszméletlenséggel és cronkco-tonikus görcsökkel járó alakjába. Szóval elmondhatjuk, hogy az epilepsia egész nagy változatosságú scalájának bármely foka előfordulhat. Akárhányszor csak néhány jellemvonás (vándorösztön, impulsivitás) utal nehéz kórra. Ami a szellemi tompultságot illeti, a viszonyok hasonlóak : az idiotizmus legmélyebb fokától egész oly fokú imbecillitásig, melyet csupán az altruistikus érzelmek hiányos fejlettsége jellemez, minden fokú butulás előfordulhat. De valamint a nehézkóros tünetek között a leggyakoriabbak a Jackson-féle epilepsiára emlékeztető jelenségek, úgy jellegző betegeinkre a moral insanityvel járó imbecillitás. Ami végül a mozgási zavarokat illeti, a kérdések fokai igen különbözők, és ha legtöbb esetben féloldaliak is, gyakran látunk monoplegiákat és bár igen ritkán paraplegiát. Tegyük hozzá, hogy e kérdések nem mindig állandósulnak, hanem gyakran rövidebb vagy hosszabb idő múlva többé-kevésbbé teljesen visszafejlődhetnek, így van ez a kísérő tünetekkel is. A hemiplegiával legtöbbször társulnak trophikus zavarok és incoordinált mozgások. A trophikus zavarok foka szintén változó, a kóros mozgások különbözők lehetnek, mint athetosis, chorea, tremor. Megtörténhetik, hogy a kírdés egy ily athetosis vagy chorea hátrahagyásával fejlődik vissza és ilyenkor a végtagon a trophikus zavarok kimutathatók, de hiányozhatnak is. Vagy pedig normális mozgásképességi végtagon mutatható ki a fejlődésben való visszamaradottság. Végül csupán a fent jelzett mozgászavarok vagy akár csak az illető végtag feltűnő ügyetlensége fog a mozgató idegrendszer kóros elváltozására utalni. Fontos tünetcsoportot képez az agyidegek bántalmazottsága, mégpedig nem csupán a mozgató, hanem az érző idegeké is. Láttuk esetünkben mindkét látóideg részleges atrophiáját. Ennél azonban sokkal gyakoribb a hallóidegek megbetegedése. Az elmondottakból könnyen megérthető, hogy a betegség klinikai képe igen változó, hogy egyik-másik tünetcsoport könnyen háttérbe szorulhat, és innen származik, hogy bár figyelmes vizsgálat az esetek legnagyobb számában mind a három tünetcsoport jelenlétét deríti ki, még sincsen a kórformának egységes klinikai elnevezése, hanem megjelölésére a praevaleáló tünetcsoport szolgál, így beszélnek infantilis hemiplegiáról, epilepsia posthemiplegicáról, imbecillitas cum epilepsiáról stb. Könnyen megérthető, hogy e különböző elnevezések mellett e sok tekintetben fontos és érdekes kórkép nem eléggé ismeretes és így a kellő méltatásban nem részesült. Daczára, hogy az idevágó irodalom igen nagy és gazdag, ezen egységes szempont hiánya 800