Orvosi Hetilap, 1901. szeptember (45. évfolyam, 35-39. szám)
1901-09-01 / 35. szám
564 ORVOSI HETILAP 1901. 35. sz. Felvétel 1895. április 8. A beteg igen gyenge. A has igen megnagyobbodva, hordóalakú, a köldök magasságában 113 cm. kerületű. Benne sok göbü, gyermekfejnyi és kisebb dudorokból összeálló, nem érzékeny daganat van, melynek egyes dudorai indulatiot mutatnak. A hüvely tág. A portio vaginalis a symphysishez közelebb. A méh úgy látszik retrovertált, de tisztán nem tapintható. A hüvelyboltozatot köröskörül ledomborítja a kívülről tapintott tumor. Diagnosis : Cystoma ovarii multiloculare. Hasmetszésnél a peritoneum nehezen ismerhető meg a szívós, vastag adhaesiok miatt. Leválasztása közben belefut a mírtevő a daganat rekeszeibe, melyekből csak kevés savó szivárog. Egy ökölnyi dudorból, melyet sikerült szabaddá tenni, zavaros, sárgás folyadékot kapunk. Ezen át másik gyermekfejnyi rekeszt nyitva meg, ebből chitinhártyák és echinococcushólyagok ürülnek. Kivarrás a hassebbe és számos újabb rekesz megnyitása és kiürítése, úgy hogy mintegy két emberfejnyi üreg támad a has bal felében. De még maradt mélyebben a has jobb felében emberfejnyi, magasabban pedig a hasfalban ülő gyermekfejnyi daganat, melyeknek kiürítését a beteg gyengeségére való tekintettel elodázzuk. Kiöblítés, kitömés, kötés. Ez operativ után a beteg javult. Láztalan állapot mellett napok múlva engedett a hányás és a fájdalmasság. Majd rendetlen lázak kezdődtek, makacs köhögés, hasmenés miatt a gyengeség állandó. Ezért mintegy hét hét múlva Schleich-féle anaesthesiában bemetszést tettünk a köldök mellett jobboldalt a hasfali daganatba, melyből szalmasárga savó ömlött s melyet közlekedésbe lehetett hozni a föüreggel. Erre a beteg lázai elmaradtak ugyan, de ereje nem jött meg. További három hét múlva meghalt végső kimerülésben. Sectionál a máj tele volt ökölnyi és nagyobb echinococcus tömlőkkel, melyek közül egy a pylorus táján oda volt nőve a gyomorhoz s fillérnyi nyíláson át a gyomor üregével közlekedett. A lépben szintén echinococcustömlő. A hasban megnyitott üreg a nagy cseplesz alatt egymással szívósan összenőtt vékony bélkacsok között volt. Ez üregen kívül a bélkacsok között és a mesenterium gyökere alatt még körülbelül 15 kisebb-nagyobb, egész két ökölnyi tömlő volt található, részint tiszta savóval, részint fiókhólyagokkal telve, hasonló tömlőkkel volt kitöltve a Douglas-üreg és az excavatio vesico-uterina is. Ez esetben feltűnő az echinococcus nagy elterjedése a halban, mely úgy látszik csak az utolsó hónapokban következett be. Öt éven át lassan fejlődő daganata miatt nem is keresett a beteg orvoslást és néhány hét alatt a baja annyira súlyosbodott, hogy már az operatióval sem volt megmenthető. Mi okozhatta az echinococcusnak akár e nagy elterjedését, akár e szokatlan rohamos növekedését, nem tudjuk. III. eset. Solitner elhalt echinococcustömlő a medenczében. 45 éves, csendőrőrmesterné Szepes megyéből. Nem egész egy év óta vannak alhasi és derékfájdalmai, melyek a lábaiba sugárzanak ki. Két hó óta nagyon elgyengült, járni is alig bír. Két ízben a vizelete is elakadt és csapolni kellett. Kilenczszer szült. Utoljára öt év előtt. (Farfekvés, extractio.) Gyermekágyban ekkor egy hónapig feküdt nagy gyengeség miatt, anélkül, hogy láza volt volna. Felvétel 1896. november 8. Igen lesoványodott beteg. Az alhastáj egészben elődomborodó. De a középvonaltól balra, a vékony hasfalakon át szemmel is láthatóan kiemelkedik jó gyermekökölnyi csomó, mely alakjával a felemelt méhnek felel meg. Ez elkülöníthető és jól mozgatható a medenczéből kiemelkedő nagy daganaton, mely mintegy emberfényi, gömbölyded, feszes elastikus, nem mozgatható, nem érzékeny. Már kívülről kitapintható mind a két petefészek. A hüvely hátulsó fala egész hoszszában előre a symphysis felé van nyomva a tumortól, melynek alsó pólusa másfél egész két cm-nyire megközelíti a gátat. A hüvelyboltozat a daganat által el van zárva. Vizsgálatkor belőle bűzös folyás ömlik. A portio vaginalis nem érhető el. A daganat a végbelet is erősen balra és előre is szorítja, tehát a paraproctalis kötőszövetben ül. Próbapunctio a hátulsó hüvelyfalon, majd a jobb Poupart-szalag felett csak kevés szenyeszavaros folyadékot ad, mely rendkívül bűzös. Utána a beteg lázas lesz egész 39-7° C.-ig. Ez ugyan enged pár nap alatt, de a beteg annyira gyenge, hogy az operatio sürgőssé vált. Leginkább dermoidtömlőre gondoltunk botoló tartalommal. Bemetszés a hüvelyen keresztül, a rendkívül bűzös, évszeri folyadékkal ekkor chitinhártyák is ürülnek egész gyermektenyérnyi czafatokban. Bő kiöblítés: Jodoform gazetampon. Operatio után a beteg gyorsan javult és erősödött. Kezdetben a tampon megújításával, majd naponként végzett öblítésekkel az üreg annyira zsugorodott, hogy egy hónap múlva csak gyermekökölnyi lett és öt hét múlva a beteget elbocsáthattuk. Ez eset be volt mutatva az orvosegyesület gynaekologikus szakosztályában 1896. deczember havában, akkor még kétes diagnosissal. Ma már részint az irodalomban talált hasonló esetek, részint saját tapasztalataink után ítélve, a diagnosishoz nem férhet kétség. Nevezetes ez esetben is, hogy a tömlő elhalása és infectiója folytán tartalma annyira megváltozhatik, hogy az oly ellentálló, jellegzetes horgok elpusztulnak és a chitinhártyák alig ismerhetők meg. IV. eset: Solitaer echinococcustömlő a medenczében viselős nőnél. 26 éves munkásnő Jankováczról (Bács megye). IV. P. Első szülése hat, a második négy év előtt volt, mind akettő rendes. Harmadik szülésénél két év előtt maceráti magzatot szült, utána orvosa a lepényt leválasztotta és ekkor diónyi daganatot talált „a méhben". Negyedik szülésénél egy év előtt harántfekvés miatt lábrafordítás és kihúzás történt (halott magzat). „A daganat ekkor ökölnyi volt.“ Gyermekágyban kilencz hétig feküdt, lázas volt. 17 éves korában 7 hónapig volt fekvő beteg sárgaságban, gyomra táján a jobb oldalon kétökölnyi daganattal, mely az egész idő alatt nagy fájdalmakat okozott, de azután meggyógyult. (Orvosa levele szerint e baj epekövektől származott s karlsbadi víztől gyógyult meg.) Havi baja, mely 18 éves korában jött meg először s terhességeit leszámítva mindig pontosan jelentkezett, utolsó szülése óta nem jött meg. Ellenben pár hó óta a hasa nőni kezd és fájdalmas; eleinte csak kevéssé, most állandóan és annyira fáj, hogy alig bir járni. Vizelése, székelése rendes. Felvétel 1900. október 11. A has puffadt s annyira érzékeny, hogy pontosabb vizsgálat nem is végezhető. Pár napi pihenés után két tumort találunk. Egyik az alhasban középütt, jó ökölnyi, puha, a terhes méh alakját mutatja. Másik a medenczében a hátulsó hüvelyfalát domborítja előre; jó gyermekfejnyi, tojásdad s úgy ül ferdén a kis medenczében, hogy baloldali vége kitölti a bal csípőkeresztváj illatot s lenyúlik közel a gátig; másik pólusa átterjed a jobb oldalra s itt kissé a bemenet fölé emelkedik. A portio vaginalist magasra fel és előrenyomja s a méhnyakhoz rövid vastag kocsánynyal látszik odakötve, de a medenczefalakhoz is rögzítve van s nem mozgatható. Sima, igen feszes, csak alig elastikus tapintatú, érzékeny. Narkosisban a medenczefalról leválasztható, s így kissé mozgatható. A végbelet jobbra és előre térítette. Próbapunctjánál érezhetően üregbe jut a tű, s mégis először semmi tartalmat nem kapunk, utóbb újabb beszúrással víztiszta folyadékot nyerünk, melyben echinococcus-horgokat találunk. E betegnél a baj természetét így felismerve, a terhességre való tekintetből kísérletet óhajtottunk tenni a Baccelli-féle sublimat-injectiókkal. 20 cm3 sublimatot fecskendeztünk be 1:1000 oldatból, de csak múló javulást értünk el. A daganat kissé megpuhult s a fájdalmak engedtek. De pár nap múlva annál rohamosabban fokozódott a daganat feszülése. Ezért ismételtük a befecskendezést ismét csak múló eredménynyel. Tíz nappal azonban a második befecskendés után a nagy feszülés folytán a szúrt nyílás megnyílt s ezen át igen sok fiókhólyag ürült ki a hüvelyből. Ekkor végeztünk bemetszést a hüvely felöl. A hátulsó hüvelyfal a tömlő tokjával 1 cm.-nyi vastag kérges fallá nőtt össze. Az üregből sűrű, zöldessárga, kenőcsszerű, majd mintegy kávéskanálnyi gengszere, végül inkább savós, piszkos folyadék ürült, sok mogyoró-diónyi vakhólyaggal, melyek részint tiszta fehérek, részint piszkosszürkék, összeesettek voltak. Anyahártyát nem találtunk. A nyílást néhány öltéssel kiszegve, az üreget tamponáltuk. A gyógyulás egy ideig zavartalanul haladt. A harmadik héten azonban elvetélt a beteg 23 cm. hosszú, frissen elhalt leánymagzatot. Ekkor múló láza is támadt. De közben az üreg gyorsan kisebbedést. Öt hét múlva az operativ után a beteg gyógyultan távozott, diónyi, kemény hegcsomóval a daganat helyén. Ez esetről, mely szintén be volt mutatva az orvosegyesület gynaekologikus szakosztályának 1900. deczember havi ülésén, alább még bővebben lesz szó. Mint e leírásból kitetszik, három esetben az echinococcus a medencze kötőszövetében foglalt helyet oly módon, melyet typikusnak tekinthetünk. Egy esetben pedig a has összes szerveiben volt rendkívül elterjedve s csak mellesleg jutott a medenczébe is. Az előbbeniekhez hasonló az az eset, melyet Elischer tanár mutatott be az orvosegyesületben 1887-ben. 27 éves férjes nő két év óta fejlődő hasdaganattal jelentkezik. Vizsgálatánál a daganat mellett három hónapos terhességet találnak s néhány nap múlva csakugyan abortus köszönt be, mely simán lefolyik. Nem egész három hónap múlva újra jelentkezik a beteg azzal, hogy daganata nő s nagy fájdalmakat okoz. Laparotomia: a daganat gyermekfejnyi, kemény, szomszédságával sokszorosan összenőve. Kifejtése közben fénylő fehér részlete mutatkozik, mely elastikus. Ezért punctio, mely savós tartalmat és echinococcus-hólyagot derít ki. A megkísértett kifejtés élénk vérzést okoz a méhfalból, ezért kivarrás, drainezés. A tömlő az egész Douglas-üreget kitöltötte, a hashártya alatt ült sálszalagokkal volt odanőve a végbélhez, hólyaghoz, csepleszhez és vékonybélkacsákhoz. A beteg meggyógyult. Ugyancsak hasonló Tóth István esete is, melyet az orvosegyesület gynaekologikus szakosztályában 1900. márczius havában mutatott be. Gyermekfejnyi daganat a méh mögött, subperitoneálisan elhelyezkedve. Czitromnagyságú másik tömlő egy vékonybélkacsán, szintén a hashártya alatt. Operatio per vaginam. Gyógyulás. E két esetet szintén fel fogom használhatni alábbi következtetéseimhez. Úgy hogy hat esetről szólhatok, melyekhez még egy alább leírandó máj- és hasechinococcus járul mint hetedik eset. Az echinococcus különböző földrajzi elterjedése magyarázza meg ez esetek aránylagos ritkaságát. Nálunk ez élősdi egészben véve sem oly gyakori, mint pl. Oroszországban vagy akár Németországnak is egy-két vidékén. Csak véletlennek tekinthető, hogy az egyetemi I. számú női klinikán néhány év alatt négy eset került észlelésünk alá. Valamint véletlen, hogy ezek közül három a felső megyékből (Szepes, Nógrád) került s ugyan.