Orvosi Hetilap, 1902. február (46. évfolyam, 5-8. szám)
1902-02-02 / 5. szám
Negyvenhatodik évfolyam. 5. szám. Budapest, 1902. február 2. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÖRBAVARLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. Kiadja és a magyar egyetemek tanárainak, a fő- és székvárosi közkórházak és egyéb gyógyintézetek fő- és rendelő orvosainak, továbbá köz- és magángyakorlat terén működő kartársaknak közreműködésével ГГ SZERKESZTI: HŐGYES ENDRE EGYET. TANÁR. Társak a rovatok szerkesztésében: Bókay Árpád, Dollinger Gyula, Grósz Emil, Genersich Antal, Jendrassik Ernő, Kézmárszky Tivadar, Klug Nándor, Korányi Sándor, Lenhossék Mihály, Portik Ottó, Plósz Pál, Réczey Imre, Tauffer Vilmos, Thanhoffer Lajos egyetemi tanárok. SEGÉDSZERKESZTŐ : SZÉKELY ÁGOSTON EGYETEM. TANÁR. TARTALOM: — Minden jog EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Korányi Sándor : A kryoskopia klinikai alkalmazásának tudományos megalapítása körül folyó vitatkozáshoz. 69 lap. Pólya Jenő Sándor: Közlemény a budapesti kir. magy. tudomány-egyetem I. sebészeti klinikájáról. (Igazgató Dollinger Gyula dr. egyet. ny. r. tanár.) Casuistikus adatok a pofarák operálásához. 71. lap. Wenhardt János: Közlemény a m. kir. tud.-egyetem II. sz. belkórodájáról. (Igazgató : Kétly Károly ny. r. tanár.) Az epe fertőtlenítő hatásáról. 74. lap. Tárcza. Réczey Imre tanár klinikai megnyitó előadása 1902. évi január 27-dikén 76. lap. — Jendrassik Ernő: Hugo v. Ziemssen f. 77. lap. Közegészségügy. A betegsegélyző pénztárak congressusa. — Közegészségügyi szempontból adott állatorvosi szakvéleményre kihágási ítélet nem alapítható. Annak, a ki a sajtgyártást a tejtermelőktől vásárolt tej felhasználásával űzi, iparigazolványra van szüksége. — A halált okozó betegség nemének az anyakönyvbe tévesen történt bevezetése esetén bírói kiigazítási eljárásnak helye van. 78—79. lap. Irodalom-szemle. Összefoglaló szemle, ifj. Klug Nándor: Otogen eredetű endocraniális szövődményekről, tekintettel az utolsó év irodalmára. 79. lap. — Könyvismertetés. Zlatyra Ferencz: Állategészségügyi évkönyv az 1900. évre. (ny.) 80. lap. — Beiniger, Gebbert und Schall: Katalog über elektro-medicinische Apparate. 80. lap. — Kocher: Chirurgische Operationslehre. (Manninger Vilmos.) 80 lap. Lapszemle. Általános kór- és gyógytan. Grawitz: A tuberculosis-bacillumok szervezetbe jutása és localisatioja az emberben. (Dalmady Zoltán.) ■— Belfentartatik. — gyógyászat. Salamon. A forró légfürdőknek és a villamos fényfürdőnek az anyagforgalomra való befolyása. (Torday Árpád.) — Jez.: Az orbánczkezelése orbáiteros egyének serumával. (Elfer.) ■— Sebészet. Cocciari: A veleszületett csípőizületi ficzamok új repositios módja. (Holzwarth.) — Goldmann : A prostatatúltengés kezelése. (Illyés Géza.) — Börkörtan. Balzer és Lecorme : Hernyó által előidézett populo-vesiculosus eruptio esete. (Szabóky.) — Menahem Isodara : Az impetigo vulgaris kezelése. — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. -- Folyóiratok átnézete. 80—83. lap. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — A budapesti orvosok szövetsége. — Magyar botanikai lapok. — Oklevélbemutatás. — Sternberg Géza. — Előleges jelentés. — Győry Tibor. — Budapesti Orvosi Casino. — Tauffer Vilmos. — A II. sz. sebészeti klinika megnyitása. — Az orvosi kör országos segélyegyesület pénztárába befizettek. — Az orvosi kör segélyegyesülete. —• 10,000 korona adomány az Országos orvosi nyugalomdíj-alap számára. — Fogművesi műteremfelirás. — A kölcsönösségen alapuló temetkezési, betegsegélyző és egyéb anyagi támogatást nyújtó egyletek a jövőben „jótékony“ czímet nem használhatnak. — Az orvosok száma. — Megjegyzés. — Megjelent. — Elhunytak. — Herczel dr. — Bauer Samu dr. — Röntgen-laboratorium. — Szt.-Lukácsfürdő. — Krondorf. 83—84. lap. — Pályázatok. — Hirdetések. Tudományos társulatok és egyesületek. — Budapesti kir. orvosegyesület. 85. lap. — Jegyzőkönyv az Erdélyi Múzeum-Egylet orvos-természettudományi szakosztályából. 86. lap. — A magyar fül- és gégeorvosok egyesülete. 87. lap. Melléklet: Tihanyi Mór. Az emberi nem elkorcsosulását hangoztató panaszok jogosulatlanságáról. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A kryoskopia klinikai alkalmazásának tudományos megalapítása körül folyó vitatkozáshoz. Korányi Sándor dr. egyetemi tanártól. Kiterjedt irodalomban letett tapasztalatok bizonyítják, hogy a kryoskopia, mint klinikai vizsgáló módszer bevált és legfeljebb diagnostikai alkalmazhatóságának határai várnak még pontosabb megállapításra. Ezzel szemben alárendeltebb fontosságú dolog, hogy a módszer elméleti alapjának megítélésénél még vannak széttáró nézetek. Az idevonatkozó kérdések felöl legutóbb Kiss Gyulányi- J. Kiss: Über den Werth der neuen Untersuchungsmethoden zur Bestimmung der Niereninsufficienz. Berliner klin. Wochenschrift, 1901. 48. szám. Kiss orvoskopiás vizsgálataimat először a budapesti kir. orvosegyesület 1901. május 11-diki ülésén tartott előadásában támadta meg. Kritikája részletesen a „Gyógyászat" 1991. májusi számaiban jelent meg. Az Orvosi Hetilap 1901. évi 23. számában felhívtam őt, hogy kritikáját külföldön is közölje. Ezt kivánta a tárgy érdeke, amelylyel külföldön sokat foglalkoznak, valamint az is, hogy Kiss olyan szakembereket is támadott, akik magyarul nem értenek és akik gyakran veszik segítségül az ő nézete szerint megbízhatatlan krioskopiát olyan betegvizsgálatoknál, amelyek eredményétől életbevágó műtétek végrehajtása vagy elmaradása függ. Kiss czikke csakugyan megjelent németül, de nem abban az alakban, amelyben azt a magyar közönség elé vitte. Alapos, és készségesen elismerem, előnyös correctura után, tartalmilag, úgy mint formailag lényegesen jobb és rövidebb kiadása a német czikk a magyarnak, így most már nem a szerzője által is részben elejtett magyar, de a német kritikával állok szemben, és válaszom ennek szól. Azt rövidre fogom, mert most már a vitás kérdések fölötti döntést nem kell a kettőnk között folyó discussiótól várnom. Az a hatás, amelyet a kritika a kryoskopia további fejlődésére gyakorolni fog, lesz igazságos mértéke becsének. Egyelőre, amíg ez a hatás a kryoskopia felöli általános véleményben nem nyilvánul, különösen Caspernek, Zuichternek, Albarrannak és Illésnek diagnostikai, Kümmelnek és Dollingernek latkoztatott olyan felfogást, amely az enyémmel nem egyezik, munkáimat sokszor tévesen fogva fel. Kritikájára válaszul a következő helyreigazításokra szorítkozom. L. A Dreser-féle képletnek az nem hibája, hogy annak értelmében a vese ama munkája, „osmosis-munkája“ (1. „Az állati folyadékok osmosis-nyomásának élettani viszonyaira és kóros eltéréseire vonatkozó vizsgálatok“ czímet, a Magyar Orvosi Archivum 1896. mellékletében megjelent munkám 15. lapját), amelyet végeznie kell, „hogy a vérnek és a vizeletnek fagypontja közt különbség állhasson fenn“ (szószerint) nulla, mikor ilyen különbség nincs. Az alig juthatott volna valakinek eszébe, hogy fagypontsülyedéskülönbségekből akarja kiszámítani a vese azon munkáját, amelyet az pl. akkor végez, mikor a lúgos vérből savi vizeletet készít. Ha ilyen ember akadt volna, akkor felvilágosíthatná Pauli félremagyarázhatatlan definitiója a vese „selectiós“ munkájáról (Physicatisch-Chemische Methoden in der Medizin. Wien, 1900.), amelyet magam is elfogadtam (Obs. f. d. Krankheiten d. Harm. Sexualorgane, 1900. 506. 1.), d . Kiss úgy tünteti fel, mintha állandósága és ■ -nak Napl bizonyos körülmények közt korlátolt változékonysága vezettek volna arra a feltevésre, hogy ez értékek egymástól függenek (d a vér fagypontja, annak konyhasó-tartalma, z/ és Na Cl a vizelet megfelelő értékei). Mikor rólam ilyesmit állít, tényeket sebészeti eredményei, és Straussnak a belgyógyászati vesebetegségek pathologiáját felölelő és 200 igen alaposan átdolgozott esetre támaszkodó legújabban megjelent monographiája arról győznek meg, hogy Kiss cáfolásául fölösleges munkát végeznek. Ezért csak arra szorítkozom, hogy helyreigazítsak olyan dolgokat, amelyeket elferdített és amelyek helyes felfogására a tárgy érdekében súlyt fektetők.