Orvosi Hetilap, 1902. május (46. évfolyam, 18-21. szám)
1902-05-04 / 18. szám
.Negyvenhatodik évfolyam. 18. szám. Budapest, 1902. május 1. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. Kiadja és a magyar egyetemek tanárainak, a fő- és székvárosi közkórházak és egyéb gyógyintézetek fő- és rendelő orvosainak, továbbá köz- és magángyakorlat terén működő kartársaknak közreműködésével szerkeszti: HŐGYES ENDRE egyet, tanár. Társak a rovatok szerkesztésében: Bókay Árpád, Dollinger Gyula, Grósz Emil, Genersich Antal, Jendrassik Ernő, Kézmárszky Tivadar, Klug Nándor, Korányi Sándor, Lenhossék Mihály, Liebermann Leó, Moravcsik Ernő, Portik Ottó, Plósz Pál, Réczey Imre, Tauffer Vilmos, Thanhoffer Lajos egyetemi tanárok. SEGÉDSZERKESZTŐ : SZÉKELY ÁGOSTON EGYETEM. TANÁR. TARTALOM: — Minden jog fentartatik. — EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Dollinger Gyula : Az anaemia splenica vagy splenomegalia primitiva gyógykezelése a lép kiirtásával. 300. lap. Lévai József: Bélelzáródások. 302. lap. Pándy Kálmán: Közlemény a m. kir. tud.-egyetem II. sz. belkórodájáról. (Igazgató : Kétly Károly ny. r. tanár.) A tabes dorsalis keletkezése. 304. lap. Szajtler István: Évi jelentés Batizfalvy Sámuel dr., a testegyenészet volt magántanárának sanatoriuma és vízgyógyintézete XLIII. évi működéséről. 305. lap. Tárcza. Győry Tibor : Az orvostörténelem gyakorlati hasznáról s culturtörténeti hivatásáról. 306. lap. Közegészségügy. Az országos közegészségi tanács működése 1901-ben. 307. lap. Irodalom-szemle. Összefoglaló szemle. Reuter Camillo : Az elmekórtan haladása. 301. lap. — Könyvismertetés. Hollaender N.: A malária-kérdés jelen állása. (B.) 308. lap. — Frendenberg: Die Behandlung der Prostatahypertrophie mittelst der galvanocaustischen Methode. (Báskai.) 308. lap. — Bayer : Zur Pathologie und Therapie der Darmstenose. (Pólya Jenő.) 309. lap. — Lapszemle: Belgyógyászat. Klemperer és Tritschler: Vizsgálatok a vizelettel kiválasztott oxalasav eredetéről és oldhatóságáról. (—sz.) — Jaquet: Brommethyl-mérgezés két esete. (—nt.) — Schiffmacher: Sporadikus cretinismus esete. (—nt.) Venereás bántalmak. Bockhardt: A higany okozta stomatitis és gingivitis elkerülése. (S e 1 1 e i.) — Lille és Julien : Új syphilis bacillus. (Seile i.) — Reiss : A „prímáli* syphilis“ fogalma mint localis bántalom. (S e 11 e i.) — Húgyszervi betegségek. Kraske: Suprapubikus hólyagtükrözés. (Ráskai.) — Cholton W.: A húgycsőszűkületek electrolytikus kezelése. (Ráskai.) — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Bayer: A septikus megbetegedések kezelése collargollal. — Fuchs: Alboferrin. — Folyóiratok átnézete. 309—310. lap. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — A budapesti gyakorló orvosok segélyző egyesülete. — Budapesti orvostársaságok. — Katonaorvosi kinevezések. — Belügyminiszeri körrendelet a VII. szünidei orvosi cursus tárgyában. — Az orvostanhallgatók száma Francziaországban. — Az orvosok száma Oroszországban. — Fürdőiroda. — „Jó tanácsok terhesek, gyermekágyasok és anyák számára“ czímü népies füzet folytatólagos kiosztása. — Elhunytak. 310—311. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. Anatómiai congressus. 312. lap. — Magyar balneologiai congressus. 393. lap. — Budapesti kir. orvosegyesület. 314. lap. — Szegedi orvosegyesület. 316. lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Az anaemia splenica vagy splenomegalia primitiva gyógykezelése a lép kiirtásával. DoLLinger Gyula egyetemi tanártól. Amikor Virchow a leucaemia kórképet felállította, azon betegségek, amelyeket addig a Hodgkin-féle betegség név alatt ismertek, két csoportra oszlottak, a leucaemiára és a pseudoleucaemiára. Mindkettőnél megbetegedhet a lép, a nyirokmirigyek és a csontvelő külön-külön vagy együttesen, s e localisatio szerint az egyes alakokat lienalis, lymphatikus vagy medullaris jelzőkkel különböztetjük meg egymástól. A kapcsot a leucaemia és a pseudoleucaemia között egyrészt a kórboncttani kép hasonlósága, másrészt az a körülmény képezi, hogy állítólag egyes, ritka esetekben a pseudoleucaemia, amikor hosszabb ideig fennállott, átmegy a leucaemiába. A leucaemiás megbetegedéseknek van egy közös ismertető jelük, a vérbeli elváltozás. A pseudoleucaemia csoportjába sorozott bántalmaknak ilyen pozitív, közös jellemvonásuk nincsen. Ide tulajdonképen azon kóralakokat számítjuk, amelyek, ha náluk a fehérvérűségre jellemző vérváltozások megvolnának, a leucaemiához tartoznának. De a vérbeli elváltozás hiánya és a leucaemiás elváltozásokhoz hasonló szöveti szerkezet nem elég positiv kapocs e kórképek között. Positiv kapocs lenne közöttük a közös kórok, de sem a leucaemiának, sem a pseudoleucaemiának kórokát nem ismerjük s így jelenleg még hiányzik az az igazi próbakő, amely útbaigazíthatna az iránt, várjon 1. a pseudoleucaemia csak előstádiuma vagy válfaja-e a leucaemiának, vagy pedig tőle egészen független, önálló betegség, 2. a pseudoleucaemiához sorozott kórképek tényleg egy csoportba valók-e. E bántalmak összetartozása ugyanis nagyon kétségesnek látszik és valószínű, hogy tapasztalataink kibővülésével egyik-másik kórkép e csoportból teljesen ki fog válni. Kitűzött czélomtól nagyon eltérítene, ha ez alkalommal a leucaemia és a pseudoleucaemia irodalmáról csak összefoglaló áttekintést akarnék is adni s azért meg kell elégednem azzal, hogy utalok azon munkákra, amelyek e kérdésekre vonatkozólag hazai íróink tollából kerültek ki, a kik közül felemlítendők: Ángyán,1 Balassa,2 Engel Gábor,3 Fuchs és Pollák,4 Kétly Károly,5 Korányi Frigyes,6 Körmöczy,7 Jendrassik,7® Müller Kálmán,8 Stiller,0 Tauszk és Vas.10 $ ^ ^ A mai előadásomban ezen nagy tárgynak csupán egyetlen egy kórképével szándékozom foglalkozni, azon betegséggel, amelyet pseudoleucaemia lienalisnak neveztek, és amely most vagy kórbonettani néven mint splenomegalia idiopathica, primitiva, vagy pedig a legszembetűnőbb klinikai tünet után anaemia lienalis név alatt kezd szerepelni. Woiller11 1856-ban ír le először nagyfokú anaemiával párosult léptumort, utána 1867-ben Gretschel12 foglalkozik egy hasonló esettel s az anaemia splenica elnevezése tőle származik. Utána Müller,18 Pye-Smith,a Lodi 15 írnak le hasonló eseteket, míg 1882-ben Hanti15® Lorenzi kórboncttanár összefoglalja az addig közölt eseteket és azokat saját észleleteivel összegezve, e betegségnek már teljes klinikai leírását adja. Ugyanezen betegséggel foglalkozott még ugyancsak 1882-ben thesisében E. Gauscher,18 1892-ben Debover, és azóta a búvároknak egy nagy sorozata. Mindezen észlelések alapján e betegségről mai napság a következőket tudjuk : a különböző betegségek kíséretében fellépő lépdaganatokon kívül létezik egy külön, elsődleges lépdaganat, amelyet a lép lassú, progressiv túltengése jellemez, amely igen