Orvosi Hetilap, 1902. május (46. évfolyam, 18-21. szám)

1902-05-04 / 18. szám

303 ORVOSI HETILAP 1902. 18. szá mával a sérvtömlő nyaka helyéből kimozdulva, feljebb került és bent maradt a hasüregben, közben a lágyékcsatornában új sérv­­tömlőnyak képződött. Minden jel szerint a sérvtömlő régi nyaká­ban jött létre a bélfali sérv. A kizáródva volt bélrészletnek jó karban való visszahelyezése, a műtét gyors és zavartalan lefolyása arra a reményre jogosított fel, hogy a gyógyulás zavartalan lesz. Annál meglepőbb volt a lefolyásnak egészen szokatlan volta. A narcosisból felébredve, a beteg egy evőkanál oleum ricini-t kapott. Egy negyedóráig nyugodtan aludt. Ekkor a műtét előtt jelen volt csuklás újra előállott és minden kezeléssel daczolva el­tartott szakadatlanul egy teljes hétig. Ez már magában is hasonló esetekben párját ritkítja. Ezenkívül egy egész sora az érdekes, majdnem megmagyarázhatatlan izgató tüneteknek merült fel. Október 5-dikén. A műtét után két óra múlva hömérsék 36‘4, érverés 90. Dél felé pépes, igen bűzös szék, két hangos flatus távozik. Székletét után kétszer híg hányás. A has nyomásra sehol sem érzékeny. Hömérsék este 37'0, érverés 104. Október 6. Hömérsék 36­5—36­6, érverés 100—116. A nyelv vastagon bevont, de nedves. A hányás napközben hatszor ismétlődött, utoljára kávéaljszerű. A csuklás szünet nélkül tart, éjjel 0'02 morphium bőr alá fecskendezése daczára sem hagyja nyugodni a beteget. Jéglabdacsak, a hasra Leiter-hűtőkészülék. Október 7. Hőmérsék 36­4—36'6 között ingadozott. A nyelv bevont, rozsdaszínű, közepén száraz. Szakadatlan csuklás, a kávéskanalanként adott jégbehűtött tejet, teát kihányja. A hányás ellen egyebek között alkalmazott gyomormosás is eredménytelen. A beteg szomjúságról, torkában szárazságról, égető érzésről panaszkodik, a­mely miatt a nyelés is nehezére esik, hangja rekedt, bőre feltűnően száraz, arcza viaszsárga, beesett; a beteg két nap alatt feltűnően lesoványodott. Az érvelés, mely reggel 120 volt, estig 160-ra szaporodott, előbb dikrát, majd elnyom­ható, kihagyó lett. Este kilenc­kor az orr, fülek, ujjak cyanoti­­kusok, a beteg állapota kétségbeejtő. Időközben kétszer is illatus távozott, a has észrevehetően lohadni kezdett, a has nyomásra sehol sem érzékeny. A bélelzáródást és bélhüdést ép úgy ki lehe­tett zárni, mint a hashártyalábot. Félretettem a Leiter-hiftet és egyelőre csak a fenyegető szívgyengeség ellen irányítottam a kezelést. E tekintetben az alkalmazott camphor-olaj, coffein­­injectiók majdnem hatástalanok voltak. Ellenben nem tudom eléggé dicsérni a körülbelül óránként bőr alá fecskendezett 400—600 gramm physiologikus konyhasó-oldatnak szívműködést javító hatását, melyet ez esetben joggal életmentőnek lehet tekinteni. Október 8. Hőmérsék 36'5—36'6. A nap folyamán négy­szer bőven volt darabos, majd pépes, rendkívül bűzös széke, több flatus távozott, a has fokozatosan lohadt. Ennek daczára a csuk­lás folyton tart, olykor rekeszgörcs lép fel, a­melynek tartama alatt a beteg fuladozik. A félóránként nyújtott jégbehűtött tejet, champagne-it olykor kihányja; feltűnően fokozódott a hányás akkor, midőn a bélhuzam kiürülését siettetendő, a beteg bélbeöntést kapott. Az érverés 140 körül váltakozik, igen gyenge, kihagyó, a szívműködést úgyszólván csak mesterségesen, konyhasós h­ypo­­dermoklysisekkel lehet fentartani. Éjjel a beteg igen nyugtalan, ágyából kiugrani akar, 0­ 02 morphium bőr alá fecskendezése. Két órán át alszik. Október 9. A has folyton lohad, puha, sehol sem érzékeny. A hányás ritkább, csak akkor lép fel erősebben, midőn bélbeöntést kísérlünk meg. Ellenben a csuklás szakadatlanul tart, gyakran görcsös. Az est folyamán ismét híg, bűzös szék. Hőmérsék 36'5—36'6, érverés 144—120, még mindig kihagyó. A vizeletben állandóan igen sok indi­an. Október 10. Délelőtt kétszer, délután négyszer részint dara­bos, részint híg, szerfelett bűzös szék, a has teljesen lelohadt, a hányás megszűnt, a gyomor félóránként váltogatva adagolt egy evőkanál tejet és egy evőkanál champagne-it megtűr. A pulsus dikrát, de valamivel erősebb, 96 —120 perczenként. A hőmérsék 36­5—37­0. Október 11. Éjjel a beteg három órát aludt. Reggel kissé frissebb, a nyelv, mely eddig állandóan száraz volt, kissé nedve­sebb. A hányás nem ismétlődött, a gyomor kissé több híg táplá­lékot elbír, de mihelyt gyakrabban kap, egy részét kihányja. Nap­közben hétszer híg, még mindig sötét színű, bűzös ürü­lés. A csuk­lás gyakran rekeszgörcs alakjában mutatkozik, melynek tartama alatt a beteg fulladozik, utána apathikus, somnolens. Hömérsék 36’6—36'8. Érverés 120. Október 12. A csuklás hét napi kínos állapot után az éj folyamán végre megszűnt, a bőr már nem feltűnően száraz, a nyelv tisztább, nedves. Hömérsék 37'2-ig emelkedett, az érverés száma leszállott 100-ra, erőteljes, szabályos lett. A beteg arc­­­színe feltűnően jobb, táplálkozása gyorsan javul. Gyakori híg, de világosabb, kevésbbé bűzös székletét. A következő napokban a beteg táplálkozása, erőbeli állapota gyorsan javult, szívműködése normális lett. Közben a seb szilárd vonalas heggel per primum egybeforrt. A beteg október 28-dikán gyógyultan hagyta el a kórházat. Azóta meghízott. Úgy vélem, hogy a fentiekben röviden vázolt kórkép egy­általában szokatlan. Tudvalevő, hogy makacs székrekedés mellett mindenféle ideges tünet (fejfájás, szédülés stb.) léphet fel. Singer (Wiener kiin. Rundschau 1909. 41. sz.) nemrégiben esetekkel illustrálta, hogy egyszerű székrekedés intermittáló szívműködést, kihagyó pulsust és ezzel járó kellemetlen érzéseket képes kiváltani. A bélhuzam kiürítésével egy csapásra megszűnnek a kellemetlen­ségek. Senator még 1868-ban (Béli. kimn. Wochenschrift) kimu­tatta, hogy a bélluzamban már rendes viszonyok között és még inkább abnormis viszonyok között mérges anyagok képződnek, így a fehérjék rothadásából phenolok stb. Ezek mérgezést idéz­nek elő, akár ha nagyon bőven képződnek, vagy ha kiürülésük akadályozott, akár ha a gyomor és bélhuzam megbetegedése a mérges anyagoknak vérbejutását megkönnyíti, akár ha a májnak vagy távolabbi szerveknek azon tulajdonsága, hogy a vérbejutott mérges anyagokat ártalmatlan vegyü­letekké alakítsa át, csorbát szenvedett. Legkifejezettebbek a tünetek ileusnál és peritonitisnél, a­hol a toxinoknak a vérbejutására minden kellék meg van. Betegünknél intoxicatio kétség kív­ül jelen volt. Minden egyéb tüneten kívül a vizeletnek állandóan nagy indican tartalma is igazolja ezt. Ezen intoxicatiot azonban csupán abból, hogy a béltartalom kiürítése akadályozott volt, megmagyarázni semmi­képen sem lehet. A tünetek ugyanis változatlanul fennállottak, sőt sok tekintetben fokozódtak akkor, midőn a műtét után nyilván­valóan helyreállott a bélhuzam átjárhatósága (a belek műtétnél lelohadtak, már másnap és azontúl többször volt szék és flatus, a has lelohadt). A láztalan állapot, a hasnak egészben és a műtét helyén való fájdalmatlan volta kizár általános vagy körülírt has­hártyalábot. Ebből sem lehet a tüneteket megmagyarázni. Szerintem a kórképet botulismus (allantiasis) okozta. A beteg­ség, a­melylyel Kerner közlése (1822) óta sokan foglalkoztak, rosszul füstölt kolbász, romlott hús élvezete után szokott fellépni. Bókay Árpád (Belgyógyászat kézikönyve) és mások leírása szerint leginkább az atropin-mérgezéshez hasonlít, bár egyes esetekben, mint pl. Glücksmann (Centralbl. für Bakteriologie 1899. 20. sz.) és Silberschmidt (Zeitschrift für Hygiene 30. o.) eseteiben, alig okoz mást, mint egyszerű gastrointestinalis zavarokat. Jaksch szerint (Die Vergiftungen, 1897) legfeltűnőbb a betegség rövid tartama és a láztalan állapot daczára rohamos lesoványodás és a test kiszáradása. Betegemnél a botulismust nemcsak azért van okom feltételezni, mert a beteg másfél nappal a bélelzáródás bekövetkezése előtt, október 1-jén bőven vacsoráit külvárosi hentes­től vásárolt füstölt húst és kolbászt és ezt október B­dikán reggel bűzös ételmaradék alakjában kihányta, hanem mert a szokatlan lefolyást semmi sem magyarázza meg, ellenben a botulizmus kór­képébe teljesen beillik. Szédülés, émelygés, hányás, később bő szék és hasmenés. Az arca eleinte halvány, később szederjes. Nagy szomjúság, a száj és a garat kiszáradása, rekedtség, bevont majd száraz nyelv, az egész test kiszáradása és rohamos lefogyása. Eleinte szapora, majd szabálytalan, kihagyó pulsus. Eleinte maga­sabb, majd subnormális hőmérsék stb. A toxin­nak a phrenicusra való hatásából érthető a szakadatlan csuklás és beillik a kórképbe a szinte váratlanul beállott javulás és gyógyulás is. A romlott kolbászfélék élvezete után — talán ép az októ­ber 3-dikán reggeli hányás folytán — bekövetkezett és másfél napig

Next