Orvosi Hetilap, 1902. szeptember (46. évfolyam, 36-39. szám)

1902-09-07 / 36. szám

Negyvenhatodik évfolyam, 36. szám. Budapest, 1902. szeptember 7. ORVOSI HETILAP. Kiadja és a magyar egyetemek tanárainak, a fő- és székvárosi közkórházak és egyéb gyógyintézetek fő­- és rendelő orvosainak, továbbá köz- és magán­gyakorlat terén működő kartársaknak közreműködésével SZERKESZTI: HŐGYES ENDRE EGYET. TANÁR. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. Társak a rovatok szerkesztésében. Bókay Árpád, Dollinger Gyula, Grósz Emil, Genersich Antal, Jendrassik Ernő, Klug Nándor, Korányi Sándor, Lenhossék Mihály, Liebermann Leó, Moravcsik Ernő, Portik Ottó, Réczey Imre, Tauffer Vilmos, Thanhoffer Lajos egyetemi tanárok. SEGÉDSZERKESZTŐ SZÉKELY ÁGOSTON EGYETE­M. TANÁR. TARTALOM: — Minden jog fentartatik. — EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Jendrassik Ernő : Adatok öröklődő bántalmak ismeretéhez. 576. lap. Székely Ágoston : Az emberi és a marhagümőkór azonosságának kérdése. 579. lap. Fröhlich Jenő: Közlemény a kolozsvári „Ferencz József“ m. kir. tudomány­egyetem élettani intézetéből. (Igazgató: Udránszky László dr. ny. r. tanár.) Adatok a vizelet mennyiségének és fajsúlyának ismeretéhez. 581. lap. Tárcza. Grósz Emil: Az orvosképzés új rendje Magyarországon és külföldön. 583. lap. — Falta Marczel: A heidelbergi szemorvos-congressusról. 584. lap. Irodalom-szemle. Összefoglaló szemle. Dalmady Zoltán: A cytotoxinok. 586. lap. — Könyvismertetés. Jean Ferrand: Essai sur l’hémiplégie des vieillards. Les lacunes de désintégration cérébrale. (1 . 11 a­r­i­­­s Jenő.) — E. Jentsch : Die Laune, eine ärztlich-psychologische Studie. (R. P.) Lapszemle: Orr-, torok- és gégebajok. Amat: Szamárköhögés orvoslása. (Tóvölgyi Elemér.) — Adam­­kiewicz : Cancrom­-befecskendések rákos elfajulásoknál. (T­ó­v­ö­l­g­y­i Elemér.) — Fein : Lymphangioma cavernosum a hangszalagon. (T­ó­v­ö­l­g­y­i Elemér.) — Sturmann : A Highmor-üreg gengedése. (T­ó­v­ö­l­g­y­i Elemé­r.) — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Werter: Gonorrhoea. — Spindler: Helyi érzéstelenítés. — Thomalla: Meningitis tuberculosa gyógyult esete. — Vecsey: Az alboferin. — Stallett W. Thomson: A tannalbin. — Bauche: A bromipin. — Müller: A coll­argói. — Zeissl: A gonorrhoea kezelése. — Folyóiratok átnézete. 586.—587. lap. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — A budapesti egyetem rector magnificusa. — Az Országos Orvos-Szövetség. — Okleveleiket bemutatták. — A sebészek nemzetközi társulata. — Az orvosi electricitás és radiológia congres­­susa. — Az orvosnövendékek száma. — Kérelem. — Fürdőink személyforgalma. — A budapesti poliklinika. — A szabadkai önkéntes tűzoltó-testület mentő-osztálya. — A Röntgen-sugarakra vonatkozó újabb haladások.— Megjelent. — Hirdetések. — Pályázatok. 588. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. Magyar fül- és gégeorvosok egyesü­lete. — Biharmegyei orvos-, gyógyszerész- és természettudományi egylet Nagy­váradon. Melléklet: Gynaekologia, 4. szám. Szerkesztik: Tóth István dr. egyetemi m. tanár és Temesváry Rezső dr. nőorvos. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Adatok az öröklődő bántalmak ismeretéhez. — Harmadik közlemény. — Irta: Jendrassik Ernő dr. egyetemi ny. rk. tanár. Azon a változatos úton, a melyen a gyakorlati orvostudomány át- meg átalakulva haladt, elérkeztünk jelenleg a pathologiai fel­fogás magaslatára. Míg néhány évvel ezelőtt egyszerűen az aetio­­lógiai felfogás látszott a leghelyesebbnek, ma már nem egyenesen a kórokat tekintjük, hanem az esetek megfejtésének lényegét a kóroknak a szervezetre való hatásában keressük. Alapjában véve ezen irány is a kóroktan bázisán áll, de az ismeretlen kórokú bántalmaknak is változatlan, sajátlagos kórokat tételezi fel s a betegségeket, sokkal határozottabban mint eddigelé, önálló, saját­lagos tényezőknek veszi és így osztályozza. Ha pl. a tabest vetjük fel, úgy lehet vitatkozni annak a lues-szel való összefüggéséről, de ma nem igen lehet elképzelni, hogy ezen egységes lefolyású és élesen jellegzett betegségnek többféle oka lehetne; a tabes név tehát nemcsak a tüneti, anatómiai képet írja körül, hanem egyszersmind nevet ad a még ismeretlen, de határozottan egy­ségesnek felvehető kóroknak is. Ezen felfogás értelmében kristályosodik ki jelenleg az örök­lődő betegségekről szóló tan. Míg néhány év előtt a Friedreich­­ataxia, a családi merevgörcsös bénulás, a Huntington-chorea stb., mint a tabes, a paralysis spinalis spastica, a chorea alfajai írattak le, vagy más fejezetekben, egyéb kórokok közt a hereditás is felhozatott, addig ma az öröklődő betegségeket egymás közt roko­noknak kell tekintenünk, a­melyek azonban a fentebbi példákban a tabes-szel, a merevgörcsös bénulással, a choreával legfeljebb névrokonságban, távoli tüneti hasonlóságban vannak, de egyéb­ként egyáltalában össze nem tartoznak. Itt az ideje tehát, hogy az idegbajok tankönyveiben ezen fejezetek külön rovatban az öröklődő degenerálások fejezetébe foglaltassanak össze, a­mint ez, legalább részben, a magyar Belgyógyászat Kézikönyvében valóban meg is történt. Az öröklődő degenerálások ezen fejezete azonban nagyobb lesz, mint a­milyennek azt egyelőre látjuk. A kórállapotok ezen csoportjában a kórokat a szülők egyéni hibáiban kell keresnünk. Az emberi szervezet a fejlődésnek oly magas fokára ért el, hogy tökéletesnek senkit sem mondhatunk. Minden egyes egyén az emberek nagy számának szüredéke, hiszen a két szülő előtt négy nagyszülő, nyolcz dédszülő volt s a tizedik ősök száma — ha esetleges rokoni kötelékektől eltekintünk —­ 1024 ! Érthető, hogy ezen sokszoros összetevődés tulajdonkép igen hatalmasan egyen­gető tényező, a­melyben a jó és rossz tulajdonságok , az erősebben és gyengébben fejlett testrészletek meglehetősen kiegyenlíttetnek. Mindazonáltal a mindennapi élet tanúsítja, hogy a véletlen játéka, vagy a természetes kiválasztásnak az az aránylag csekély mér­téke, a­mely az állatvilágban nagyobb szerepet játszik, mint az emberek között, időnként bizonyos egyéni tulajdonságnak, test­részeknek, szövetelemeknek aránytalanul nagyobb kifejlődését, vagy aránytalanul gyengén fejlődését okozza. Az ilyen, a leszármazóra nézve nagyon fontos egyéni tulaj­donságok a szülőkön részben már igen nyilvánvalók. Ide tartozik első­sorban a családi hasonlatosság, bizonyos tehetségek öröklő­dése, sőt némely, a kórtanba vágó egyéni tulajdonság is : a sok­ujjú­ság, a haemophilia, a kopaszodás, a korai őszülés stb. Mind­ezen esetekben az öröklés a szülőről gyermekére felismerhető, de már ezekben az esetekben is a tulajdonságot megkezdő és látszó­lag elüthetett közvetetlen szüleitől. A klinikai észlelés mégis két­ségtelenné teszi, hogy az ilyen látszólag elütő sajátságok okát is a szülőkben kell keresnünk, a­midőn pl. egy szülőpárnak minden, vagy egynéhány gyermekén látjuk ugyanazon egyéni sajátságokat nem várt alakban kifejlődni. Ezen alakulások megértésére elég­

Next