Orvosi Hetilap, 1902. szeptember (46. évfolyam, 36-39. szám)
1902-09-07 / 36. szám
Negyvenhatodik évfolyam, 36. szám. Budapest, 1902. szeptember 7. ORVOSI HETILAP. Kiadja és a magyar egyetemek tanárainak, a fő- és székvárosi közkórházak és egyéb gyógyintézetek fő- és rendelő orvosainak, továbbá köz- és magángyakorlat terén működő kartársaknak közreműködésével SZERKESZTI: HŐGYES ENDRE EGYET. TANÁR. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. Társak a rovatok szerkesztésében. Bókay Árpád, Dollinger Gyula, Grósz Emil, Genersich Antal, Jendrassik Ernő, Klug Nándor, Korányi Sándor, Lenhossék Mihály, Liebermann Leó, Moravcsik Ernő, Portik Ottó, Réczey Imre, Tauffer Vilmos, Thanhoffer Lajos egyetemi tanárok. SEGÉDSZERKESZTŐ SZÉKELY ÁGOSTON EGYETEM. TANÁR. TARTALOM: — Minden jog fentartatik. — EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Jendrassik Ernő : Adatok öröklődő bántalmak ismeretéhez. 576. lap. Székely Ágoston : Az emberi és a marhagümőkór azonosságának kérdése. 579. lap. Fröhlich Jenő: Közlemény a kolozsvári „Ferencz József“ m. kir. tudományegyetem élettani intézetéből. (Igazgató: Udránszky László dr. ny. r. tanár.) Adatok a vizelet mennyiségének és fajsúlyának ismeretéhez. 581. lap. Tárcza. Grósz Emil: Az orvosképzés új rendje Magyarországon és külföldön. 583. lap. — Falta Marczel: A heidelbergi szemorvos-congressusról. 584. lap. Irodalom-szemle. Összefoglaló szemle. Dalmady Zoltán: A cytotoxinok. 586. lap. — Könyvismertetés. Jean Ferrand: Essai sur l’hémiplégie des vieillards. Les lacunes de désintégration cérébrale. (1 . 11 aris Jenő.) — E. Jentsch : Die Laune, eine ärztlich-psychologische Studie. (R. P.) Lapszemle: Orr-, torok- és gégebajok. Amat: Szamárköhögés orvoslása. (Tóvölgyi Elemér.) — Adamkiewicz : Cancrom-befecskendések rákos elfajulásoknál. (Tóvölgyi Elemér.) — Fein : Lymphangioma cavernosum a hangszalagon. (Tóvölgyi Elemér.) — Sturmann : A Highmor-üreg gengedése. (Tóvölgyi Elemér.) — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Werter: Gonorrhoea. — Spindler: Helyi érzéstelenítés. — Thomalla: Meningitis tuberculosa gyógyult esete. — Vecsey: Az alboferin. — Stallett W. Thomson: A tannalbin. — Bauche: A bromipin. — Müller: A collargói. — Zeissl: A gonorrhoea kezelése. — Folyóiratok átnézete. 586.—587. lap. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — A budapesti egyetem rector magnificusa. — Az Országos Orvos-Szövetség. — Okleveleiket bemutatták. — A sebészek nemzetközi társulata. — Az orvosi electricitás és radiológia congressusa. — Az orvosnövendékek száma. — Kérelem. — Fürdőink személyforgalma. — A budapesti poliklinika. — A szabadkai önkéntes tűzoltó-testület mentő-osztálya. — A Röntgen-sugarakra vonatkozó újabb haladások.— Megjelent. — Hirdetések. — Pályázatok. 588. lap. Tudományos társulatok és egyesületek. Magyar fül- és gégeorvosok egyesülete. — Biharmegyei orvos-, gyógyszerész- és természettudományi egylet Nagyváradon. Melléklet: Gynaekologia, 4. szám. Szerkesztik: Tóth István dr. egyetemi m. tanár és Temesváry Rezső dr. nőorvos. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Adatok az öröklődő bántalmak ismeretéhez. — Harmadik közlemény. — Irta: Jendrassik Ernő dr. egyetemi ny. rk. tanár. Azon a változatos úton, a melyen a gyakorlati orvostudomány át- meg átalakulva haladt, elérkeztünk jelenleg a pathologiai felfogás magaslatára. Míg néhány évvel ezelőtt egyszerűen az aetiológiai felfogás látszott a leghelyesebbnek, ma már nem egyenesen a kórokat tekintjük, hanem az esetek megfejtésének lényegét a kóroknak a szervezetre való hatásában keressük. Alapjában véve ezen irány is a kóroktan bázisán áll, de az ismeretlen kórokú bántalmaknak is változatlan, sajátlagos kórokat tételezi fel s a betegségeket, sokkal határozottabban mint eddigelé, önálló, sajátlagos tényezőknek veszi és így osztályozza. Ha pl. a tabest vetjük fel, úgy lehet vitatkozni annak a lues-szel való összefüggéséről, de ma nem igen lehet elképzelni, hogy ezen egységes lefolyású és élesen jellegzett betegségnek többféle oka lehetne; a tabes név tehát nemcsak a tüneti, anatómiai képet írja körül, hanem egyszersmind nevet ad a még ismeretlen, de határozottan egységesnek felvehető kóroknak is. Ezen felfogás értelmében kristályosodik ki jelenleg az öröklődő betegségekről szóló tan. Míg néhány év előtt a Friedreichataxia, a családi merevgörcsös bénulás, a Huntington-chorea stb., mint a tabes, a paralysis spinalis spastica, a chorea alfajai írattak le, vagy más fejezetekben, egyéb kórokok közt a hereditás is felhozatott, addig ma az öröklődő betegségeket egymás közt rokonoknak kell tekintenünk, amelyek azonban a fentebbi példákban a tabes-szel, a merevgörcsös bénulással, a choreával legfeljebb névrokonságban, távoli tüneti hasonlóságban vannak, de egyébként egyáltalában össze nem tartoznak. Itt az ideje tehát, hogy az idegbajok tankönyveiben ezen fejezetek külön rovatban az öröklődő degenerálások fejezetébe foglaltassanak össze, amint ez, legalább részben, a magyar Belgyógyászat Kézikönyvében valóban meg is történt. Az öröklődő degenerálások ezen fejezete azonban nagyobb lesz, mint amilyennek azt egyelőre látjuk. A kórállapotok ezen csoportjában a kórokat a szülők egyéni hibáiban kell keresnünk. Az emberi szervezet a fejlődésnek oly magas fokára ért el, hogy tökéletesnek senkit sem mondhatunk. Minden egyes egyén az emberek nagy számának szüredéke, hiszen a két szülő előtt négy nagyszülő, nyolcz dédszülő volt s a tizedik ősök száma — ha esetleges rokoni kötelékektől eltekintünk — 1024 ! Érthető, hogy ezen sokszoros összetevődés tulajdonkép igen hatalmasan egyengető tényező, amelyben a jó és rossz tulajdonságok , az erősebben és gyengébben fejlett testrészletek meglehetősen kiegyenlíttetnek. Mindazonáltal a mindennapi élet tanúsítja, hogy a véletlen játéka, vagy a természetes kiválasztásnak az az aránylag csekély mértéke, amely az állatvilágban nagyobb szerepet játszik, mint az emberek között, időnként bizonyos egyéni tulajdonságnak, testrészeknek, szövetelemeknek aránytalanul nagyobb kifejlődését, vagy aránytalanul gyengén fejlődését okozza. Az ilyen, a leszármazóra nézve nagyon fontos egyéni tulajdonságok a szülőkön részben már igen nyilvánvalók. Ide tartozik elsősorban a családi hasonlatosság, bizonyos tehetségek öröklődése, sőt némely, a kórtanba vágó egyéni tulajdonság is : a sokujjúság, a haemophilia, a kopaszodás, a korai őszülés stb. Mindezen esetekben az öröklés a szülőről gyermekére felismerhető, de már ezekben az esetekben is a tulajdonságot megkezdő és látszólag elüthetett közvetetlen szüleitől. A klinikai észlelés mégis kétségtelenné teszi, hogy az ilyen látszólag elütő sajátságok okát is a szülőkben kell keresnünk, amidőn pl. egy szülőpárnak minden, vagy egynéhány gyermekén látjuk ugyanazon egyéni sajátságokat nem várt alakban kifejlődni. Ezen alakulások megértésére elég