Orvosi Hetilap, 1902. szeptember (46. évfolyam, 36-39. szám)

1902-09-07 / 36. szám

579 1902. 36. sz. ORVOSI HETI­LAP bár alulról felfelé kissé jobbra eltér, lehajolni, hajlott helyzetéből ki­egyenesedni jól tud. Czombizmai erősek, czombcsontja a csípőizületben szabadon mozog. A gluteus barázda feltűnően kicsiny, medencze kissé előredült. Térdei kisebb fokban genu valgum állásban vannak, egyébként ezen ízületben is szabad a mozgathatóság. Alszárai feltűnően vékonyak s lábai pes­equinus tartásban vannak, a melyből alig lehet 90°-ra fel­hajlítani azokat; a lehajlítás jól sikerül. Inteflexei a patella inán a rendes fokban válthatók ki. Az Achilles-inak megrövidülésének jelenségei kifejezést nyernek a fiú állásában és járásában. Állás közben testével kissé előre és jobbra dűl, mi­közben jobb válla kissé lejebb áll a balnál. Ülőhelyzetéből elég könnyen áll talpra, de ha a földre ül le vagya elesik, csak kapaszko­dással tud feltápászkodni. Járása nehézkes, járás közben ide-oda inog, lábujjhegyével gyakran a talajba akad, csoszog, az előlépésben egész talpára lép rá, gyakran elesik. 1902. júniusban újra megvizsgálhattam a fiút, állása ekkor is a régi volt, állás közben (még kifejezettebben, mint a régebben felvett képen) karjait a könyökizü­letben kissé behaj­lítva tartja, sőt kéztejét is szokatlanul hajlítva. Vállai még előbbre kerültek. Passiven és activen azonban felső végtagjai az ép határokon mozognak, mindazonáltal némi esetlenség mozgásaiban észrevehető. A fiú sokat vadászgat, de nem jó lövő. Járása rossz, hajlított térdekkel megy, egész talpára esik, a lépés hátulsó szakában már korán lábujj­hegyre kerül czipőben is. Izomzata általában igen erőteljes, a­mit a sok tornázásnak tulajdonít. Fekvő helyzetből könnyen felkel. Iskolában igen rossz osztályzatot nyert. Jelenleg 15 éves, testmagassága 1508 mm., tehát feltűnően alacsony, de elég arányos. Fejkerülete 535 mm. Gizella beszélni és járni a kellő időben kezdett, s egészen jól mozgott azelőtt, 1898 óta, a­midőn 8 éves volt, testtartása és járása hasonló alakban, mint testvéréé, rosszabbodni kezdettek. 1899-ben az igen jól fejlett és táplált beteg (1. a 4. 5. 6. ábrát) csípőízületében erő­sen meghajlítva tartja testét, ha mezítláb áll. Ezen testtartásnak ellen­­súlyozására gerinczoszlopának felső része kissé hátrahajlott, e mellett jobb válla kissé lejebb áll mint a bal, de mindkettő elég feltűnően ma­gasabban, mint ép viszonyok között. Gerinczoszlopának háti részlete kissé jobbra tér el. Magasabb sarkú czipőben (fi. ábra) felső teste jelen­tékenyen kiegyenesedik, bár medenczéje még ekkor is előrehajlott: a symphysis mélyebben, a keresztcsont magasabban áll a rendesnél. Kisebb fokú genu valgum mindkét alsó végtagon. A kis beteg lábai alig 80°-ra hajlíthatók fel. Járás közben testével oldalt inog, lábbujjaira lép s gyakran a talajba botlik, ha vigyázatlan, el is esik. Szaladni nem tud. Inteflexei nem fokozottak. 1900-ban Dobozy dr. halasi főorvos az Achilles­­inakat átmetszette, azóta a gyermek járása javult, de 1901. második felé­ben ismét tetemesen romlani kezdett, s 1902. júniusban állapotát elég lényeges rosszabbodásban találtam. Ekkor is általános tápláltsága igen jó volt, a gyermek jelentékenyen nőtt, jelenleg 12 éves, havi baja ugyan még nem volt, de egyébként némileg csaknem teljesen kifejlődött, ter­mete alacsony, 1397 mm. A törzseké aránylag hosszabb, mint végtagjai, gerinczoszlopa a vert. prominenstől az os coccyg.-ig 440 mm. Humerusa 273 mm. Szemei balra tekintéskor némi kis nystagmusba jönnek. Gerinczoszlopa kissé oldalt hajlott, állás közben vállai kissé hátra dőlnek, s a beteg csakis bal lábára támaszkodik, a jobb csak ujjaival érinti a talajt. Mell­kasának felső része feltűnően széles, vállai magasabban állanak s kissé Az emberi és a marh­agü­mőkór azonosságának kérdése. Székely Igostolé dr. magántanártól. (Folytatás.) Arloingx úgy látszik nem akart belemenni az emberi és a marh­agümőbacillus fertőző képessége különbözőségének vizsgálatába s azért egyrészt emberi, másrészt marhagü­raöbacillussal végzett párhuzamos kísérleteket nem említ. Czélja csak az volt, hogy kimutassa, miszerint emberből eredő güraöbacillus-tenyészetekkel marhákban, úgyszintén más állatokban (juh, kecske, szamár) is, melyeknél Koch negatív eredményt kapott, létesíthető-e gü­mőkóros fertőzés. Egyik közleményében 3 szamáron és 7 kecskén nyert positív eredményeit ismerteti, m­íg egy másikban 4 borjún, 6 juh­on és 3 kecskén végzett kísérleteit írja le. A fertőzés intra­­venosusan történt 1 : 25 higítású tenyészet 1­­/з—4 köbcentiméternyi mennyiségével. A 13 állat közül egy juh a fertőzés után nemsokára véletlenül pusztult el, ez a kísérlet tehát nem számít; a többi 5 (1—1 fiatal bika, tehén, borjú, juh és kecske) 17—38 nap alatt magától elpusztult, míg 7-et (1 üsző, 4 juh, 2 kecske) a 42—120. napon leöltek. Bonczoláskor nem csupán a tüdőben, hanem más szervekben (máj, lép, vese) is találhatók voltak gü­mőkóros el­változások. De Jongi egy marhagümőbacillus-tenyészettel és öt emberi gü­mőbacillus-tenyészettel végzett kísérleteket kecskéken, juhokon, kutyákon és marhákon. Valamennyi kísérlet eredménye azt mutatta, hogy a marh­agümőbacillus sokkal virulensebb, mint az emberi gü­mő­­bacillus. Az állatok fertőzésére meglehetősen nagy adagokat használt, melyeket intravenosus úton vitt be, mint a­mely mód szerinte a legbiztosabb és a legrövidebb idő alatt vezet ered­ményre. Marhát 7-et fertőzött emberi gümőbacillus-tenyészettel és valamennyi gü­mőkóros lett. 1-nél a megbetegedés nagyon súlyos volt, 4-nél a keletkezett elváltozások regressióra hajlamosaknak látszottak, míg 2-nél eléggé progressiv jellegűek voltak. Thomassen 3­4 borjún kísérletezett emberből származó gümő­­kóros anyaggal. Az eredmény két esetben (az anyag az egyikben a hassírbe, a másikban a has- és mellűrön kívül a légcsőbe is fecskendeztetett) negatív volt; az intraocularisan fertőzött másik két borjú közül azonban az egyikben szemgümőkóron kívü­l egy bronchialis mirigyben is volt néhány gü­mő található, a másikban pedig általánossá vált a baj : a szemen kívül a parotis alatt levő, a nyald, mediastinalis és bronchialis nyirokmirigyekben, úgyszintén a tüdőben is gümökóros elváltozások fejlődtek. Kitti egy gyermek görvélyes nyirokmirigyének nedvével képes volt egy borjúban gümökórt előidézni. Stenström és Svenson­ egy borjúba lassanként összesen 34 gramm tuberculint fecskendeztek, kitudandó, vájjon tuberculinnal létesíthető-e immunitás a gümőkórral szemben. a tuberculin de-­ ­ Revue de la tuberculose, 8. kötet, 3. füzet. Bulletin de l’Aca­­dómie de médecine, 46. kötet, 897. lap. 2 La semaino medicale, 1902. 3. szám. 3 Recueil de médecine vétérinaire, 1901. 529. lap. 4 Idézve Johne czikkóben : Zeitschrift für Thiermedicin, 5. kötet, 453. lap. 5 Ugyanott. előre húzódtak, lapoczkái messzebb esnek a gerinczoszloptól. Az in­fraspinatus, főleg jobboldalt némileg sorvadtnak látszik. Felkarja vékony, főleg a biceps sorvadt volta feltűnő, e mellett ezen izom jelentékenyen rövidült, úgy hogy az alkar legfeljebb 150° szögletben feszíthető ki ; alkarjai supinált tartásban kifeszítve a humerus meghosszabbítva kép­zelt irányától a rendesnél nagyobb mértékben térnek el kifelé. A bicepsen kívü­l hasonló, bár enyhébb rövidülés a trapezius felső rész­letén is kimutatható. Az alkaron a feszítők kissé gyengébbek, az ujjak mozgása rendes. Az alsó végtagokon a psoas, a semitendinosus, semi­membranosus és biceps kissé rövidültek, erősen rövidültek az Achilles-ín izomzatai, főleg a jobb lábon. A czombok adductorai igen gyengén mű­ködnek, a többi izomzat jó, a mozgás ellenben elég nehézkes. Az ín­reflexek kiválthatók. Felemlítendő, hogy a czombok között ezen esetben is meg van azon kétujjnyi széles rés, a­melyet mint degeneratiós jelt még később hangsúlyozni fogok. Julius 3-dikán tenotomiát végzett e gyermek jobb Achilles-inán Kopits Jenő dr., az ín-végek mintegy 5 cm.-nyire távolodtak egymástól. Mindkét láb rögzítő gipszkötést kapott; a gyermek járása ezen műtétei következtében ismét jelentékenyen megjavult. (Folytatása következik.)

Next