Orvosi Hetilap, 1902. október (46. évfolyam, 40-43. szám)
1902-10-05 / 40. szám
1902. 40. sz. ORVOSI HETILAP Előfordulnak a nyelven aneurysmák is, melyek pulsálnak és a nyakhártyán vörösen tűnnek át, így Gay Johnn a nyelvcsúcson ülő, mintegy borsónagyságú aneurysmát irtott ki. Aneurysma cirsoideum két esetét közli Bullin. Lymphangiomák a nyelven csak igen ritkán fordulnak elő. Fürsth L.156 éves gyermeknél a nyelv jobb szélén ülő, borsónál valamivel nagyobb, ép nyálkahártyával fedett, tömött tapintatú, górcsőileg kimutatott tiszta veleszületett lymphangiomát irtott ki. ( Barth 10 67 éves férfinál 2 év óta fennálló, a nyelv alsó f felületéből kiinduló, mintegy lúdtojásnagyságú, dudoros, csaknem porczkemény tapintatú daganatról referál, mely laza kötőszövetből álló tokba volt beágyazva. Górcsői vizsgálatra a daganat lympho- i sarcoménak bizonyult, mely a véredények hozzájárulása nélkül tisztán csak a nyirokedényekből indult ki és kötszöveti kötegeiben és környezetében mikrorotundo- és fusocellularis halmazatok voltak találhatók. A papillomák a nyelv gyakoribb jóindulatú daganatai közé tartoznak. Rendesen ott fordulnak elő, hol a nyelvhám felszíne fölé kiemelkedő papillák találhatók, tehát a szemölcsös rész hátsó felületén, ritkák az alsó felületen és különösen a tüszős részen. Az élet minden szakában fejlődhetnek, észleltek már veleszületett papillomákat is. Diffus bolyhos és körülírt csomók alakjában fordulnakelő. Utóbbiak nyelesek vagy széles alapon ülők, halvány rózsaszínűek, felületük szemcsés, göbös vagy kakastaréj alakú. Egyes vagy többes számban fordulnak elő. Albert 17 a nyelvpapillomák 3 alakját különbözteti meg: 1. a nyeles, 2. a lapos és 3. a regio foliata fájdalmas papillomáit. Utóbbiakra jellegző, hogy csak az említett helyen és pedig symmetrikusan lépnek fel, érintésre fájdalmasak és a nyelv paraesthesiájával, de gyakrabban neuralgiájával járnak. E betegség csaknem kivétel nélkül hysteriás nőknél található. Albert csupán egy esetben észlelte férfinál, kinél neurasthenia tünetei voltak jelen. Nyilvánvaló tehát, talán reflectorikus alapon, hogy a betegség az idegrendszer fokozott ingerlékenységével függ össze. Jellegző, hogy e papillomáknak különösen galvano- s caustikus úton való elpusztításával a nyelvneuralgia megszüntethető. (Rosenberg A.1?) Boyron Gr.11 59 éves férfinál 27 év alatt fejlődött diónagyságú, Wagstaffe W.20 50 éves férfinál 22 év óta fennálló, a nyelv egész jobb felére kiterjedő papillomáról tesz említést. Lange F.21 17 éves leánynál a bal tonsillán, a bal nyelvgyökfélen és az epiglottis hátsó felületén ülő multiplex papilloma kiirtásáról tesz említést. A górcses metszet a papilloma typikus szövettani képét mutatta, feltűnő volt csupán a leucocyták nagy száma az epithel között. Rosenberg A. a nyelvgyök jobb oldalán ülő babnyi, s egy másik esetben ugyanott a középvonalban ülő, borsónál valamivel nagyobb solitaer papillát ír le, melyeket galvanocaustikus kacscsal távolított el. Wagstaffe W.223 éves gyermeknél 6 hó óta észrevett, az árkolt szemölcsök táján képződött diónagyságú papillaris növést irtott ki, mely időnkint vérzett és utóbbi időben már éjjel heves dyspapikus rohamokat okozott. A papillae fungiformes tömlős átalakulásának érdekes esetét közli Bollinger J.2. 21 éves férfinál. Az abnormisan vastag és széles nyelv felső felületén a nyelvcsúcstól a nyelv közepéig terjedő mákszem egészen kölesnyi nyeles papillomák léptek fel, melyekben mikroskopice mákszemnagyságú cysták voltak láthatók egyes vagy többes számban. Igen fontos különösen a prognosis és differential-diagnosis szempontjából, hogy a nyelvpapilloma fokozott izgatásra, de önként is epitheliomává, illetőleg carcinomává alakulhat át, midőn az egyén korára, a daganat alapjának beszűrődött vagy be nem szűrődött voltára, fekélyesedésre és a regionális mirigyek kitapinthatóságára kell tekintettel lennünk. (Blank A.24) A fibromák rendesen a szemölcsös rész háti felületén vannak, ritkán találhatók a tüszős részen és csak kivételesen a nyelv alsó felületén. Egyes vagy többes számban és rendesen felnőtteknél fordulnak elő. Az intermuscularis kötőszövetből fejlődnek, lassan növekednek és diónál ritkán nagyobbak. Fibrosus polypusok és submucosus fibromák alakjában észleltetnek. Előbbiek kocsányon lógnak, felettük a nyakhártya sima, halvány rózsaszínű. Puha tapintatúak, csaknem a hullámzás benyomását keltik. A submucosus vagy intraparenohymás fibromák kerekek, helyenkint lebenyesek, éles határúak, színük a környezeténél halványabb és rugalmas, tömött tapintatúak. A betegnek nagyobb functionális nehézségeket nem okoznak. Pooley J. H.21 nőnél a nyelv gyökén ülő diónagyságú fibromáról tesz említést, mely felületéről élénken vérzett s ez csak a daganatnak écraseurrel történt eltávolításával volt megszüntethető. A fibromák előfordulhatnak mint tiszta és vegyes fibromák. Leggyakoribb a fibromák szövődménye lipomákkal. Albert 46 éves férfinál a jobb nyelvszél hátsó harmadából kiinduló polyposus fibrolipomát észlelt. Blanc 26 36 éves egyénnél a nyelv alapjából kiinduló tyúktojás nagyságú fibromyomát ír le, mely a betegnek fuladási tüneteket okozott. Fischer G. angiofibroma ritkább esetét ismerteti. (Folytatása következik.) 642 közlemény a „Teleia“ nyilvános rendelő intézetből. Kísérleti adatok a jodalkaliák és jodipin hatásához syphilisnél. Irta: Sellei József dr. rendelő orvos, v. berkórtani klinikai tanársegéd. Richet-Toulouse, valamint Bálint R. kísérletei, melyek szerint a szervezetet fogékonyabbá tehetjük a bróm iránt az által, hogy a tápszerektől elvont chlor helyett a szervezetnek chlorszükségletét „£»-0»w“-mal helyettesítjük, azon gondolatra vezettek, hogy ezen eljárást egy másik, a halogén csoportba tartozó elemmel, vagyis a Jod-dal próbáljam ki. Ezen kísérleteim alapján felvilágosítást véltem kapni arra nézve, vájjon a chlor elvonásával nem kerülhetők-e ki egyúttal azon mérgezési tünetek, melyeket jodismus elnevezés alatt foglalunk össze és már azért is érdeklődtem e kérdés iránt, mivel, mint ez különben ismeretes, a jodalkaliák belső adagolásakor a betegek legtöbbjénél kisebb-nagyobb fokú kellemetlen tünetek lépnek fel, mely mellékhatásokat az összes eddig ajánlott szerekkel és eljárásokkal, mint pl. sulfanil-savval, natr. sulfur.-mal, natr. bicarbon.-mal, extr. belladonnae-val stb., vagy a jodalkaliáknak tejben való adagolásával mindeddig nem sikerült elhárítanunk. E kérdés különben nemcsak a syphilissel foglalkozó szakorvost, hanem a belgyógyászt is érdekli, ki hasonlóképen sokszor jut azon helyzetbe, hogy asthmában, emphysemában, endoarteritis-ben stb. szenvedő betegeinek a jodalkaliákat rendelje s ilyenkor a gyakran fellépő sokszor igen erős jodismus elkerülése felette kívánatos lenne. Vizsgálataim során arról győződtem meg, hogy a chlormentes diaeta daczával a jodismus nem kerülhető ki, vagyis a szervezet chlorszükségletét jóddal pótolni nem lehet oly módon, hogy a vele járó kellemetlen melléktünetek elkerültessenek. E vizsgálataim alkalmával ugyancsak fontos kérdés merült fel, tudniillik az, vájjon a chlormentes diaeta mellett adagolt jódpraeparatumok erősebben fejtik-e ki hatásukat vagyis chlormentes diaetával érzékenyebbé tettlik-e a szervezetet a jód iránt ? Azon tapasztalatok alapján, melyeket a jódalkaliákkal szereztünk és melyekből megtudtuk, hogy a jód csak rövid ideig marad a szervezetben s ekkép a hatása syphilises productumokra is csak rövid ideig fog eltartani, hacsak, ami eddig nem is látszott valószínűnek, a jodalkaliáknak bizonyos cumulatív tulajságát fel nem veszszük, arra indítottak, hogy ebbeli kísérleteimet oly jódkészítménynyel végezzem, melyről a vizsgálók ez idő szerint majdnem egybehangzó véleménye az volt, hogy sokáig marad a szervezetben remanens, és ez a jodipin. Mielőtt ezen vizsgálataimról röviden beszámolnék, néhány szóval azon ellentétes eredményekről kell megemlékeznem, melyek a jodipinnak a theóriában supponált és a gyakorlatban tényleg észlelt hatása között léteznek. Magyar Orvosok Lapja, 1901. (deczember), ugyanaz németül: Monatshefte für pract. Dermatologie, 1902. márczius.