Orvosi Hetilap, 1902. október (46. évfolyam, 40-43. szám)

1902-10-05 / 40. szám

1902. 40. sz. ORVOSI HETILAP Előfordulnak a nyelven aneurysmák is, melyek pulsálnak és a nyakh­ártyán vörösen tűnnek át, így Gay Johnn a nyelv­csúcson ülő, mintegy borsónagyságú aneurysmát irtott ki. Aneurysma cirsoideum két esetét közli Bullin. Lymphangiomák a nyelven csak igen ritkán fordulnak elő. Fürsth L.15­6 éves gyermeknél a nyelv jobb szélén ülő, borsónál valamivel nagyobb, ép nyálkahártyával fedett, tömött tapintatú, górcsői­leg kimutatott tiszta veleszületett lymphangiomát irtott ki. ( Barth 10 67 éves férfinál 2 év óta fennálló, a nyelv alsó f felületéből kiinduló, mintegy lúdtojásnagyságú, dudoros, csaknem porczkemény tapintatú daganatról referál, mely laza kötőszövetből álló tokba volt beágyazva. Górcsői vizsgálatra a daganat lympho- i sarcoménak bizonyult, mely a véredények hozzájárulása nélkül tisztán csak a nyirokedényekből indult ki és kötszöveti kötegeiben és környezetében mikrorotundo- és fusocellularis halmazatok voltak találhatók. A papillomák a nyelv gyakoribb jóindulatú daganatai közé tartoznak. Rendesen ott fordulnak elő, hol a nyelvhám felszíne fölé kiemelkedő papillák találhatók, tehát a szemölcsös rész háts­ó felületén, ritkák az alsó felületen és különösen a tüszős részen. Az­ élet minden szakában fejlődhetnek, észleltek már veleszületett papillomákat is. Diffus bolyhos és körülírt csomók alakjában fordulnak­­elő.­­ Utóbbiak nyelesek vagy széles alapon ülők, halvány rózsaszínűek,­­ felületük szemcsés, göbös vagy kakastaréj alakú. Egyes vagy többes számban fordulnak elő. Albert 17 a nyelvpapillomák 3 alakját különbözteti meg: 1. a nyeles, 2. a lapos és 3. a regio foliata fájdalmas papillomáit. Utóbbiakra jellegző, hogy csak az említett helyen és pedig symmetrikusan lépnek fel, érintésre fájdalmasak és a nyelv paraesthesiájával, de gyakrabban neuralgiájával járnak. E betegség csaknem kivétel nélkül hysteriás nőknél található. Albert csupán egy esetben észlelte férfinál, kinél neurasthenia tünetei voltak jelen. Nyilvánvaló tehát, talán reflectorikus alapon, hogy a betegség az idegrendszer fokozott ingerlékenységével függ össze. Jellegző, hogy e papillomáknak különösen galvano- s caustikus úton való elpusztításával a nyelvneuralgia megszüntethető. (Rosenberg A.1?) Boyron Gr.1­1 59 éves férfinál 27 év alatt fejlődött dió­nagyságú, Wagstaffe W.20 50 éves férfinál 22 év óta fennálló, a nyelv egész jobb felére kiterjedő papillomáról tesz említést. Lange F.21 17 éves leánynál a bal tonsillán, a bal nyelv­­gyökfélen és az epiglottis hátsó felületén ülő multiplex papilloma kiirtásáról tesz említést. A górcses metszet a papilloma typikus szövettani képét mutatta, feltűnő volt csupán a leucocyták nagy száma az epithel között. Rosenberg A. a nyelvgyök jobb oldalán ülő babnyi, s egy másik esetben ugyanott a középvonalban ülő, borsónál valamivel nagyobb solitaer papillát ír le, melyeket galvanocaustikus kacscsal távolított el. Wagstaffe W.22­3 éves gyermeknél 6 hó óta észrevett, az árkolt szemölcsök táján képződött diónagyságú papillaris növést irtott ki, mely időnkint vérzett és utóbbi időben már éjjel heves dyspapikus rohamokat okozott. A papillae fungiformes tömlős átalakulásának érdekes esetét közli Bollinger J.2. 21 éves férfinál. Az abnormisan vastag és széles nyelv felső felületén a nyelvcsúcstól a nyelv közepéig terjedő mákszem egészen kölesnyi nyeles papillomák léptek fel, melyekben mikroskopice mákszemnagyságú cysták voltak láthatók egyes vagy többes számban. Igen fontos különösen a prognosis és differential-diagnosis szempontjából, hogy a nyelvpapilloma fokozott izgatásra, de önként is epitheliomává, illetőleg carcinomává alakulhat át, midőn az egyén korára, a daganat alapjának beszűrődött vagy be nem szűrődött voltára, fekélyesedésre és a regionális mirigyek kitapint­­hatóságára kell tekintettel lennünk. (Blank A.24) A fibromák rendesen a szemölcsös rész háti felületén vannak, ritkán találhatók a tüszős részen és csak kivételesen a nyelv alsó felületén. Egyes vagy többes számban és rendesen felnőtteknél fordulnak elő. Az intermuscularis kötőszövetből fejlődnek, lassan­­ növekednek és diónál ritkán nagyobbak. Fibrosus polypusok és submucosus fibromák alakjában észlel­­­­tetnek. Előbbiek kocsányon lógnak, felettük a nyakhártya sima, halvány rózsaszínű. Puha tapintatúak, csaknem a hullámzás be­nyomását keltik. A submucosus vagy intraparenohymás fibromák kerekek, helyenkint lebenyesek, éles határúak, színük a környezeténél halványabb és rugalmas, tömött tapintatúak. A betegnek nagyobb functionális nehézségeket nem okoznak. Pooley J. H.21 nőnél a nyelv gyökén ülő diónagyságú fibromáról tesz említést, mely felületéről élénken vérzett s ez csak a daganatnak écraseurrel történt eltávolításával volt megszüntethető. A fibromák előfordulhatnak mint tiszta és vegyes fibromák. Leggyakoribb a fibromák szövődménye lipomákkal. Albert 46 éves férfinál a jobb nyelvszél hátsó harmadából kiinduló polyposus fibrolipomát észlelt. Blanc 26 36 éves egyénnél a nyelv alapjából kiinduló tyúk­tojás nagyságú fibromyomát ír le, mely a betegnek fuladási tüneteket okozott. Fischer G. angiofibroma ritkább esetét ismerteti. (Folytatása következik.) 642 közlemény a „Teleia“ nyilvános rendelő intézetből. Kísérleti adatok a jodalkaliák és jodipin hatásához syphilisnél. Irta: Sellei József dr. rendelő orvos, v. berkórtani klinikai tanársegéd. Richet-Toulouse, valamint Bálint R. kísérletei, melyek szerint a szervezetet fogékonyabbá tehetjük a bróm iránt az által, hogy a tápszerektől elvont chlor helyett a szervezetnek chlorszükség­­letét „£»-0»w“-mal helyettesítjük, azon gondolatra vezettek, hogy ezen eljárást egy másik, a halogén csoportba tartozó elemmel, vagyis a Jod-dal próbáljam ki. Ezen kísérleteim alapján felvilágosítást véltem kapni arra nézve, vájjon a chlor elvonásával nem kerülhetők-e ki egyúttal azon mérgezési tünetek, melyeket jodismus elnevezés alatt fog­lalunk össze és már azért is érdeklődtem e kérdés iránt, mivel, mint ez különben ismeretes, a jodalkaliák belső adagolásakor a bete­gek legtöbbjénél kisebb-nagyobb fokú kellemetlen tünetek lépnek fel, mely mellékhatásokat az összes eddig ajánlott szerekkel és eljárá­sokkal, mint pl. sulfanil-savval, natr. sulfur.-mal, natr. bicarbon.-mal, extr. belladonnae-val stb., vagy a jodalkaliáknak tejben való ada­golásával mindeddig nem sikerült elhárítanunk. E kérdés különben nemcsak a syphilissel foglalkozó szakorvost, hanem a belgyógyászt is érdekli, ki hasonlóképen sokszor jut azon helyzetbe, hogy asthmában, emphysemában, endoarteritis-ben stb. szenvedő betegeinek a jodalkaliákat rendelje s ilyenkor a gyakran fellépő sokszor igen erős jodismus elkerülése felette kívánatos lenne. Vizsgálataim során arról győződtem meg, hogy a chlormentes diaeta daczával a jodismus nem kerülhető ki, vagyis a szervezet chlorszükségletét jóddal pótolni nem lehet oly módon, hogy a vele járó kellemetlen melléktünetek elkerültessenek. E vizsgálataim alkalmával ugyancsak fontos kérdés merült fel, tudniillik az, vájjon a chlormentes diaeta mellett adagolt jód­­praeparatumok erősebben fejtik-e ki hatásukat vagyis chlormentes diaetával érzékeny­ebbé tettlik-e a szervezetet a jód iránt ? Azon tapasztalatok alapján, melyeket a jódalkaliákkal szereztünk és melyekből megtudtuk, hogy a jód csak rövid ideig marad a szervezetben s ekkép a hatása syphilises productumokra is csak rövid ideig fog eltartani, hacsak, a­mi eddig nem is látszott valószínűnek, a jodalkaliáknak bizonyos cumulatív tulaj­­ságát fel nem veszszü­k, arra indítottak, hogy ebbeli kísérleteimet oly jódkészítménynyel végezzem, melyről a vizsgálók ez idő sze­rint majdnem egybehangzó véleménye az volt, hogy sokáig marad a szervezetben remanens, és ez a jodipin. Mielőtt ezen vizsgálataimról röviden beszámolnék, néhány szóval azon ellentétes eredményekről kell megemlékeznem, melyek a jodipinnak a theóriában supponált és a gyakorlatban tényleg észlelt hatása között léteznek.­ ­ Magyar Orvosok Lapja, 1901. (deczember), ugyanaz németül: Monatshefte für pract. Dermatologie, 1902. márczius.

Next