Orvosi Hetilap, 1903. március (47. évfolyam, 9-13. szám)

1903-03-01 / 9. szám

134 ORVOSI HETILAP 1903. 9. ez. nak jeleit s ezért egy orvos véleményét is kikérte. Az orvos a bába leletét megerősítette. „Néhány nap múlva b eme görcsös fáj­dalmak gyérebben jelentkeztek, majd teljesen megszűntek s helyükbe egy, az alhastájra szorítkozó, tompa fájdalomérzés lépett. Ugyanekkor kezdtek állítólag hőemelkedések is mutatkozni. Az asszony állí­tása szerint ezen idő alatt nemző részeiből sem magzatvíz, sem magzatrészek nem távoztak. Egy hét múlva 8 napig tartó vérzés állott be, melyet a nő rendes tisztulásnak tekintett. Körülbelül 5—6 nap előtt újra erősebb fájdalmak jelentkeztek, mire beteg 4 nap előtt egy második orvoshoz, Székely dr. hátszegi városi orvoshoz fordult segítségért. Értesítése szerint, melyet e helyen is megköszönök, 38 0° hónaljhőmérséket constatált. A belső vizs­gálat a has, valamint a méhszáj erős érzékenysége miatt csak tökéletlenül sikerült. A tapintó ujj a méhszájon nem hatolhatott át, mivel azt egy kilógó hengereled képlet zárta el, a mely a leggyöngédebb húzásnak engedve leszakadt s kihozva egy magzati felső végtagnak bizonyult. Erősebb vérzés miatt a hüvelyt jodo­­formgate-zel tamponálta s betegnek korodánkra való szállítását azonnal elrendelte. A beteg elég jól fejlett, azonban anaemiás, megviselt kiné­zésű. A fennebb említett, alig véres, azonban igen bűzös tampon eltávolítása után a hüvely rendesnek mutatkozik. Méhszáj­­ ujjal nehezen átjárható. A köldökig érő méhtest laza tömlőt képez, a­mely jobbra s előre kissé elődomborodik. Üregét egy, nagyobb tömegével jobb felében fekvő ellentálló képlet tölti ki, melyen a boltozatokon át nem lehet magzatrészeket megkülönböztetni, a méhszájon át vitt ujj azonban könnyen mozgatható csontokat tapint. Eme lelet kétségtelenül beigazolta, hogy valóban terhesség­gel állunk szemben, és oly kevéssé foroghatott fenn kétség az iránt, hogy a­­ rothadó magzat a méhüregben foglaltatik. Épen azért Szabó tanár úr a délelőtt folyamán a méh kiürítése mellett határozott. Mindenek előtt chloroform narcosisban előzetes fertőtelenítés után a méhszáj Hegar-féle diktátorokkal mindaddig tágíttatott, mígnem 2 ujjal átjárhatóvá vált. Ekkor — újabb méhöblítés után — az ujj vezetése mellett bevitt erős csontfogóval a csontok, valamint a felismerhetetlenségig rothadt lágyrészek sorban, úgy a­mint elérhetőkké váltak, megragadtattak és darabonként az evisceratiora emlékeztető módon kihozattak.1 2 A méh kiürítése közben a mellső cervixfalon egy tátongó repedés volt tapintható, a­mely egy mellfelé és jobbra levő kiöblösödésbe vezetett, ebben feküdt nagyobb részével a kihozott magzat. A kiürítés után jelentkező bővebb vérzés miatt a méhü­reg és hüvely kemény tamponálása vált szükségessé. A kihozott csontok fejlettsége egy a VII. hónapban levő magzat csontjainak megfelelő, a­mint az a méreteknek a Fritsch­­féle átlagos számokkal való összehasonlításából is kitűnik . Esetünkben talált csontméretek Fritsch­-féle átlagméretek Humerus: 4'1 cm. 4'5—4'8 cm. Ulna: 4'0 cm. 3’9 cm. Radius: 3’5 cm. 3'7 cm­ Femur: 4’4 cm. 4'2—4’5 cm. A további lefolyás igen kedvező volt. Vérzés többé nem jelentkezett. A hőmérsék normális (37° alatt) maradt. A has nyomásra némi érzékenységet mutatott. 4. nap a részben már a hüvelybe csúszott jodoformgaze tampon eltávolíttatott, a méhü­reg kiöblítése alatt vérzésnek nyoma sem mutatkozott. Vizsgálatkor a bevitt ujj a külső méhszájon könnyen áthatol, a belső méhszáj nem járható át. Utóbbi alatt a nyakcsatorna mellső falán kifeje­zett repedés érezhető, a mellső nyakcsatorna-fal a kétoldali parametriummal egy, egészen a medenczecsontokig terjedő, kemény dudoros daganatot alkot. A 11. nap délutánján (az egyetlen, 38‘l°-os) hőemelkedés lépett fel, okát nem sikerült kimutatni. A méh kiürítésétől számított 13. napon, bőven férfi ökölnyi, feneké­vel jobboldal felé kitérve, előtte körülbelül 2 ujjnyi széles.­­ A beteg által hozott, valamint a műtéttel eltávolított csontokat szerző az „Erdélyi Muzeum-Egylet“ orvostermészettudományi szakosztá­lyának 1902. márczius 22-dikén tartott orvosi szakülésén bemutatta. 2 Fritsch: Das Kind in den letzten Schwangerschaftsmonaten. Müller: Holb. d. Gebh. III. 587. 1. hosszúkás, hengeres képlet tapintható, a­mely jobb oldalt ökölnyi, lapos tömeggel függ össze. Teljesen rendes hómenet és fájdalmatlanság mellett beteg a kiürítést követő 25. napon meleg öblítéseket, majd fürdőket kapott. A 42. napon a méh körülbelül rendes nagyságú, előtte­­ ujjnyi vastag képlet észlelhető, jobb oldalánál majdnem ökölnyi tömeg, bal odalt a parametriumban ujjnyi vastag köteg. Az 50. napon az erős honvágytól elért beteg távozott korodánkról s így kivonta magát további észlelésünk alól. A vázolt lefolyás kétségtelenné teszi, hogy esetünkben inter­stitiális terhességről nem lehet szó, még kevésbbé gondolhattunk tudatra graviditásra. Az első kérdés, a­mely feleletre vár, az, hogy mikor és mily módon jöhetett ama cervicalis repedés létre, a­mely kétségkívül a leírt állapot közvetlen előidézőjének tekin­tendő. Az említett repedésnek szü­lésközben való létrejöttét — azt hiszem — kizárhatjuk, hiszen nem is került a sor kifejezett szülőtevékenységre, a már 5 ízben szült beteg bemondása szerint az eleinte szülőfájdalmaknak vélt fájásoknak periodicitása hiány­zott. A bába nem találta a szülés megindulásának a jeleit, az első orvos vizsgálatnál csukott méhszájat észlelt. Magzatvíz eme fájdalmak idején nem folyt el. A magzat kicsiny volta (VII. hónap­nak megfelelő méretek) mellett valószínű, hogy erőteljes fájások nem a méh megrepedését, hanem még keresztfekvés esetében is, inkább a magzat evolutióját idézték volna elő. Épen ezért valószínűnek tartjuk, hogy e repedés már a terhesség alatt keletkezett és hogy létrejötte gátolta meg a méhet abban, hogy a megfelelő szülőtevékenységet kifejthesse. Az anamnesisben csak egy olyan adatot találunk, melyet eme kérdés magyarázatára felhasználhatnánk, tudniillik azon borjú­­rúgás, mely után a magzatmozgások is megszűntek. Gondolnunk kellett valamely abortus előidézésére irányított cselekményre is. Ezen kérdés eldöntésénél természetesen a leg­kevesebb jelentőséget a beteg bemondásának tulajdoníthattunk, ily fajta kísérleteket nem igen szokás bevallani. De a tapasztalat azt mutatja, hogy a criminális vetélésekkel, az esetek túlnyomó többségében, a terhesség első hónapjaiban találkozunk, az a nő, ki eme lépésre határozza magát, aligha fogja állapotának kelle­metlenségeit előbb hét hónapon át viselni. Hasonlóképen ellene mond ezen felvételnek az, hogy beteg az elképzelt beavatkozás után még hat hétig jól érezte magát, hogy hat hétig a fertőzés tünetei nem jelentkeztek. Hasonló irányban értékesíthető ama körülmény is, hogy a repedés a mellső falon székel, a szóban­­forgó beavatkozások ellenben rendszerint a hátsó falon hagyják nyomaikat hátra. A fertőzési tüneteknek a repedés létrejötte után való késői megjelenésében és abban, hogy a repedés a mellső falon székel, keresem annak bizonyítékait, hogy a repedés tényleg az említett rúgás következménye. Érdekesnek tartom annak hang­súlyozását, hogy aránylag milyen csekély tünetek mutatkoztak közvetetlenü­l a repedés létrejötte után, melyhez pedig — a­mint azt a felvételkor leírt lelet és a gyermekágy lázmentes lefolyása bizonyítja — az excavatio visicouterinában, valamint mindkét parametriumban, de különösen jobb oldali erősebb haematoma­­képződés is csatlakozott.­ Azt a kérdést, hogy a méh szövete részéről volt e vala­melyes paedispositio jelen, természetesen érintetten kell hagynom. A leírt eset legérdekesebb mozzanataképen a méh maga­tartását említeném, a mennyiben a repedés következtében nem tudott megfelelő szülőtevékenységet kifejteni s mint egy laza zacskó viselkedésében a további lefolyás alatt egy ectopusos tömlő szerepének felelt meg. Ily módon közbejött fertőzés a méh tartalmának bomlását vonta maga után, a­mely az egyes csonto­kat lecsupaszította és a lágyrészeket a felismerhetetlenségig meg­változtatta, a­mint az méhen kívüli terhességeknél történni szokott. Azt, hogy a fertőzés mily úton és módon jött létre, a posteriort nem lehetett megállapítani. Mindenesetre említésre méltó, hogy­­ Az irodalomban feljegyzett egyes esetek bizonyítják, hogy a terhesség alatt úgy incomplet, mint complet rupturák létrejöhetnek a nélkül, hogy súlyosabb tünetekkel járnának, igy : Leopold 1. c. Hindié: Brit. med. Journal, 1894. 1728. sz. Citálva Poroschin. Centralblatt für Gynäkologie, 187. lap.

Next