Orvosi Hetilap, 1903. március (47. évfolyam, 9-13. szám)
1903-03-01 / 9. szám
134 ORVOSI HETILAP 1903. 9. ez. nak jeleit s ezért egy orvos véleményét is kikérte. Az orvos a bába leletét megerősítette. „Néhány nap múlva b eme görcsös fájdalmak gyérebben jelentkeztek, majd teljesen megszűntek s helyükbe egy, az alhastájra szorítkozó, tompa fájdalomérzés lépett. Ugyanekkor kezdtek állítólag hőemelkedések is mutatkozni. Az asszony állítása szerint ezen idő alatt nemző részeiből sem magzatvíz, sem magzatrészek nem távoztak. Egy hét múlva 8 napig tartó vérzés állott be, melyet a nő rendes tisztulásnak tekintett. Körülbelül 5—6 nap előtt újra erősebb fájdalmak jelentkeztek, mire beteg 4 nap előtt egy második orvoshoz, Székely dr. hátszegi városi orvoshoz fordult segítségért. Értesítése szerint, melyet e helyen is megköszönök, 38 0° hónaljhőmérséket constatált. A belső vizsgálat a has, valamint a méhszáj erős érzékenysége miatt csak tökéletlenül sikerült. A tapintó ujj a méhszájon nem hatolhatott át, mivel azt egy kilógó hengereled képlet zárta el, a mely a leggyöngédebb húzásnak engedve leszakadt s kihozva egy magzati felső végtagnak bizonyult. Erősebb vérzés miatt a hüvelyt jodoformgate-zel tamponálta s betegnek korodánkra való szállítását azonnal elrendelte. A beteg elég jól fejlett, azonban anaemiás, megviselt kinézésű. A fennebb említett, alig véres, azonban igen bűzös tampon eltávolítása után a hüvely rendesnek mutatkozik. Méhszáj ujjal nehezen átjárható. A köldökig érő méhtest laza tömlőt képez, amely jobbra s előre kissé elődomborodik. Üregét egy, nagyobb tömegével jobb felében fekvő ellentálló képlet tölti ki, melyen a boltozatokon át nem lehet magzatrészeket megkülönböztetni, a méhszájon át vitt ujj azonban könnyen mozgatható csontokat tapint. Eme lelet kétségtelenül beigazolta, hogy valóban terhességgel állunk szemben, és oly kevéssé foroghatott fenn kétség az iránt, hogy a rothadó magzat a méhüregben foglaltatik. Épen azért Szabó tanár úr a délelőtt folyamán a méh kiürítése mellett határozott. Mindenek előtt chloroform narcosisban előzetes fertőtelenítés után a méhszáj Hegar-féle diktátorokkal mindaddig tágíttatott, mígnem 2 ujjal átjárhatóvá vált. Ekkor — újabb méhöblítés után — az ujj vezetése mellett bevitt erős csontfogóval a csontok, valamint a felismerhetetlenségig rothadt lágyrészek sorban, úgy amint elérhetőkké váltak, megragadtattak és darabonként az evisceratiora emlékeztető módon kihozattak.1 2 A méh kiürítése közben a mellső cervixfalon egy tátongó repedés volt tapintható, amely egy mellfelé és jobbra levő kiöblösödésbe vezetett, ebben feküdt nagyobb részével a kihozott magzat. A kiürítés után jelentkező bővebb vérzés miatt a méhüreg és hüvely kemény tamponálása vált szükségessé. A kihozott csontok fejlettsége egy a VII. hónapban levő magzat csontjainak megfelelő, amint az a méreteknek a Fritschféle átlagos számokkal való összehasonlításából is kitűnik . Esetünkben talált csontméretek Fritsch-féle átlagméretek Humerus: 4'1 cm. 4'5—4'8 cm. Ulna: 4'0 cm. 3’9 cm. Radius: 3’5 cm. 3'7 cm Femur: 4’4 cm. 4'2—4’5 cm. A további lefolyás igen kedvező volt. Vérzés többé nem jelentkezett. A hőmérsék normális (37° alatt) maradt. A has nyomásra némi érzékenységet mutatott. 4. nap a részben már a hüvelybe csúszott jodoformgaze tampon eltávolíttatott, a méhüreg kiöblítése alatt vérzésnek nyoma sem mutatkozott. Vizsgálatkor a bevitt ujj a külső méhszájon könnyen áthatol, a belső méhszáj nem járható át. Utóbbi alatt a nyakcsatorna mellső falán kifejezett repedés érezhető, a mellső nyakcsatorna-fal a kétoldali parametriummal egy, egészen a medenczecsontokig terjedő, kemény dudoros daganatot alkot. A 11. nap délutánján (az egyetlen, 38‘l°-os) hőemelkedés lépett fel, okát nem sikerült kimutatni. A méh kiürítésétől számított 13. napon, bőven férfi ökölnyi, fenekével jobboldal felé kitérve, előtte körülbelül 2 ujjnyi széles. A beteg által hozott, valamint a műtéttel eltávolított csontokat szerző az „Erdélyi Muzeum-Egylet“ orvostermészettudományi szakosztályának 1902. márczius 22-dikén tartott orvosi szakülésén bemutatta. 2 Fritsch: Das Kind in den letzten Schwangerschaftsmonaten. Müller: Holb. d. Gebh. III. 587. 1. hosszúkás, hengeres képlet tapintható, amely jobb oldalt ökölnyi, lapos tömeggel függ össze. Teljesen rendes hómenet és fájdalmatlanság mellett beteg a kiürítést követő 25. napon meleg öblítéseket, majd fürdőket kapott. A 42. napon a méh körülbelül rendes nagyságú, előtte ujjnyi vastag képlet észlelhető, jobb oldalánál majdnem ökölnyi tömeg, bal odalt a parametriumban ujjnyi vastag köteg. Az 50. napon az erős honvágytól elért beteg távozott korodánkról s így kivonta magát további észlelésünk alól. A vázolt lefolyás kétségtelenné teszi, hogy esetünkben interstitiális terhességről nem lehet szó, még kevésbbé gondolhattunk tudatra graviditásra. Az első kérdés, amely feleletre vár, az, hogy mikor és mily módon jöhetett ama cervicalis repedés létre, amely kétségkívül a leírt állapot közvetlen előidézőjének tekintendő. Az említett repedésnek szülésközben való létrejöttét — azt hiszem — kizárhatjuk, hiszen nem is került a sor kifejezett szülőtevékenységre, a már 5 ízben szült beteg bemondása szerint az eleinte szülőfájdalmaknak vélt fájásoknak periodicitása hiányzott. A bába nem találta a szülés megindulásának a jeleit, az első orvos vizsgálatnál csukott méhszájat észlelt. Magzatvíz eme fájdalmak idején nem folyt el. A magzat kicsiny volta (VII. hónapnak megfelelő méretek) mellett valószínű, hogy erőteljes fájások nem a méh megrepedését, hanem még keresztfekvés esetében is, inkább a magzat evolutióját idézték volna elő. Épen ezért valószínűnek tartjuk, hogy e repedés már a terhesség alatt keletkezett és hogy létrejötte gátolta meg a méhet abban, hogy a megfelelő szülőtevékenységet kifejthesse. Az anamnesisben csak egy olyan adatot találunk, melyet eme kérdés magyarázatára felhasználhatnánk, tudniillik azon borjúrúgás, mely után a magzatmozgások is megszűntek. Gondolnunk kellett valamely abortus előidézésére irányított cselekményre is. Ezen kérdés eldöntésénél természetesen a legkevesebb jelentőséget a beteg bemondásának tulajdoníthattunk, ily fajta kísérleteket nem igen szokás bevallani. De a tapasztalat azt mutatja, hogy a criminális vetélésekkel, az esetek túlnyomó többségében, a terhesség első hónapjaiban találkozunk, az a nő, ki eme lépésre határozza magát, aligha fogja állapotának kellemetlenségeit előbb hét hónapon át viselni. Hasonlóképen ellene mond ezen felvételnek az, hogy beteg az elképzelt beavatkozás után még hat hétig jól érezte magát, hogy hat hétig a fertőzés tünetei nem jelentkeztek. Hasonló irányban értékesíthető ama körülmény is, hogy a repedés a mellső falon székel, a szóbanforgó beavatkozások ellenben rendszerint a hátsó falon hagyják nyomaikat hátra. A fertőzési tüneteknek a repedés létrejötte után való késői megjelenésében és abban, hogy a repedés a mellső falon székel, keresem annak bizonyítékait, hogy a repedés tényleg az említett rúgás következménye. Érdekesnek tartom annak hangsúlyozását, hogy aránylag milyen csekély tünetek mutatkoztak közvetetlenül a repedés létrejötte után, melyhez pedig — amint azt a felvételkor leírt lelet és a gyermekágy lázmentes lefolyása bizonyítja — az excavatio visicouterinában, valamint mindkét parametriumban, de különösen jobb oldali erősebb haematomaképződés is csatlakozott. Azt a kérdést, hogy a méh szövete részéről volt e valamelyes paedispositio jelen, természetesen érintetten kell hagynom. A leírt eset legérdekesebb mozzanataképen a méh magatartását említeném, a mennyiben a repedés következtében nem tudott megfelelő szülőtevékenységet kifejteni s mint egy laza zacskó viselkedésében a további lefolyás alatt egy ectopusos tömlő szerepének felelt meg. Ily módon közbejött fertőzés a méh tartalmának bomlását vonta maga után, amely az egyes csontokat lecsupaszította és a lágyrészeket a felismerhetetlenségig megváltoztatta, amint az méhen kívüli terhességeknél történni szokott. Azt, hogy a fertőzés mily úton és módon jött létre, a posteriort nem lehetett megállapítani. Mindenesetre említésre méltó, hogy Az irodalomban feljegyzett egyes esetek bizonyítják, hogy a terhesség alatt úgy incomplet, mint complet rupturák létrejöhetnek a nélkül, hogy súlyosabb tünetekkel járnának, igy : Leopold 1. c. Hindié: Brit. med. Journal, 1894. 1728. sz. Citálva Poroschin. Centralblatt für Gynäkologie, 187. lap.