Orvosi Hetilap, 1903. március (47. évfolyam, 9-13. szám)
1903-03-01 / 9. szám
136 ORVOSI HETILAP 1903. 9. sz. Idevágó észleletünk N. E. 21 éves haj. cselédre vonatkozik, ki első tisztulását 15 évvel kapta meg, ismétlődés 4 hetenként 1 heti tartammal, bő mennyiséggel, vérzés előtt és alatt alhasi fájdalmakkal. I. Gr. Utolsó vérzésének, valamint először érzett magzatmozgásnak idejét nem tudja. Méhfenék állása 38—40 hétnek megfelelő. Élő magzat, I. köp. tart.-ban. Terhessége alatt eddig jól érezte magát, múlt év október 15-dikén nyaka bal felének heves égetéséről, viszketéséről kezdett panaszkodni, amit semmi objectív elváltozással sem magyarázhattunk. 2 nappal később a nyak bal felének alsó részén több nagy mandulányi, ovális, élesen határolt piros folt jelentkezett. Másnapra ezek mellett, továbbá a bal kulcscsont feletti árokban is hasonló újabb foltok léptek fel, a régebbieken pedig apró kölesnyi borsónyi zavaros bennékkel telt hólyagcsák képződtek. 2 nap múlva a hólyagosak képződése befejeződött. A legkorábban keletkezettek pörkösödésbe mentek át. A leírt csoportok most a tarkón kezdődve, kizárólag a nyak bal felére szorítkozva húzódtak oldalt előre egészen a kulcscsont alatti árokig, tehát úgy megjelenési módjukban, mint elhelyeződésükben megfeleltek egy herpes zoster cervico-subclavicularisnak. A szülés a bántalom kezdete után 6. napra következett be, rendes lefolyással. (Élő leány, hossza 485 cm., súlya 2980 gm, bőrén semmi eltérés.) A szülés és a gyermekágy a bántalom további menetét nem befolyásolta. A gyógyulás a szokásos módon haladt előre, a szülést követő 15. napon a pörkölt már mind leváltak s helyüket csak a bőr elütő színeződése mutatta. A herpes zostert ma már általánosan a „trophoneurosisok“ közé sorolják, a talált vagy feltételezett idegelváltozások azonban csak a pathogenesist ismertetik, a tulajdonképeni kóroktan, vagyis ezen elváltozások előidézője, külön kutatandó. Messze terelne dolgozatomtól, ha erre a kérdésre részletesen akarnék kiterjeszkedni, meg kell elégednem annak keresésével, hogy mennyiben hozható esetünkben az észlelt bőrelváltozás a terhességgel kapcsolatba. A herpes zoster okai gyanánt említett csigolya-bántalmakat, borda-, mellhártya-, tüdőbántalmakat, maláriát, szénéleg-, arsenmérgezést biztonsággal kizárhattuk. Neuralgás tünetek a herpest sem meg nem előzték, sem nem kisérték. A herpes zoster magyarázatánál — azon csoporton kívül, melyben az okot egyáltalában nem lehet megtalálni — a felsoroltakon kívül csak a menstruatiót és terhességet szokás említeni. Ha nem akarjuk eleve azt állítani, hogy ezen utóbb említett csoportba tartozó herpes esettel állunk szemben, amely véletlenül egy terhes nőnél jelentkezett, nem zárkózhatunk el ama gondolat elől, hogy a szóbanforgó bántalom a terhességgel összefüggésben lépett fel. Azt, hogy csak a terhesség végén, mondhatni utolsó napjaiban mutatkozott, még nem lehet ellenbizonyítékul felhozni, más idegbántalmaknál is észlelhetjük azt, hogy állandó inger mellett is az ingerület csak mintegy a behatás cumulatiojával jut kifejeződésre, így pl. a trigeminus állandó nyomása esetén is csak rohamokban jelentkezik az összeszorított ideg zsábája, vagy hogy egy még közelebb fekvő példára hivatkozzam, csigolyacariesnél sem lép fel a zoster-kiütés mindig és rögtön, mihelyt a lobos folyamat az illető idegrészlethez elérkezett. Kétséget kizárólag bebizonyítva, hogy tényleg a terhesség okozta a leírt herpes zostert, természetesen csak akkor láthatnánk, ha a most először terhes nő esetleges újabb terhességei alkalmával a szóbanforgó bántalom is ismételten jelentkeznék. Közlemény a Szt. István-kórház VI orvosi osztályáról. (Főorvos: Korányi Sándor dr. egyetemi tanár.) A cytodiagnosis értéke mellűri izzadmányoknál. Irta: Elfer Aladár dr. (Vége.) Eredményeinket ha átvizsgáljuk és kapcsolatba hozzuk az ezen irányú vizsgálatokkal, melyeket állatokon végeztek, élénken áthatjuk a szembeötlő összefüggést. A cytodiagnosis sarkalatos ! Ezen stádiumban bemutatta szerző az ,,Erdélyi Museum-Egylet orvostermészettudományi szakosztályának 1901. október 19-dikén tartottrvosi szűkülésén. tétele hogy a tuberculosus izzadmányok morphológiai képét a kis lymphocyták képezik. Vizsgálataink igazolják, hogy uralkodó kis lymphocytikus kép egyébfajta idült gyuladásnál is előjöhet. Hivatkozhatunk a kísérleti ellenőrző vizsgálatok egész sorozatára, melyek közül külön említést érdemel Kölscher oly irányú kutatása, melyben a valódi tuberculosis és a különböző vele rokon egyéb saválló baktériumok között fennálló különbségeket igyekezett felderíteni azáltal, hogy tengerimalaczok hasürébe a különböző fenti baktérium emulsióit fecskendezte be. Az általuk előidézett gyuladás morphologiai képe kezdetben azonos volt, amennyiben az uralkodó kép mindig a polynuclearis sejtforma volt, de már 20 óra múltán a valódi tuberculosis-bakterium által előidézett gyuladás morphologiai képe megváltozott s a polynuclearis sejtcsoportot a leváló endothel sejtképletek foglalják el, a pseudotuberculosis-baktérium által előidézett exsudatiónál a polynuclearis sejtforma állandó maradt és az endothelsejtek tömegesebb fellépése csak rövid ideig tartott. Hogy egyéb toxikus avagy baktériumos hatás folytán létrejött exsudatio képe, a gyuladás lefolyásának megfelelőleg, mennyiben változik meg, mutatják Almkvistnek legújabban ismertetett vizsgálatai. Ő a valódi és áldiphtheriás baktérium culturáit fecskendezte be a kísérleti állatok (nyulak) bőre alá és ezen kétféle módon praeparált nyúl serumát külön-külön diphtheriás és pseudodiphtheriás baktérium culturáival keverten tengerimalaczok hasürébe fecskendezte. Az injectio utáni 3 órai időtartam alatt 10—20 pereznyi időközökben vizsgálta a gyuladás termékeit. Az exsudatum nyerése czéljából óvatosan került minden oly erősebb beavatkozást, mely a hasürben vérzést eredményezhetett volna és így tisztán a hasürben talált savó morphologiai képét vizsgálta. Az első időközben sejt alakelemet nem kapott, de már a második, egy ízben pedig csak a harmadik vételnél mutatkoztak a sejt alakelemek. Későbben a sejtelemek mindinkább szaporodnak és a phagocytosis is csakhamar kezdetét veszi. Négyféle sejtformát vesz fel, melyek időbeli megjelenésére vonatkozólag annyit jegyez meg: „Es scheint mir jedoch, als wären die Lymphocyten wenigstens manchmal verhältnissmässig zahlreicher in den früheren, als in den späteren Formen.“ A négyféle sejtforma között természetesen az uralkodó alak a több magvú leukocyta s e mellett előfordul a nagy egymagvú sejtalak, átmeneti sejt és végül a kis lymphocyta. A mechanikus úton előidézett savós mellhártyagyuladás morphologiai képét Goenen vizsgálatai mutatják. Coenen a nyulak mellürébe aleuronat emulsiót fecskendezett be és az így létrejött gyuladás morphologiai képét vizsgálta oly módon, hogy az állatot 2—48 stb. óra múltán ölte le. A gyors fellépése az exsudationak, azonkívül a górcsövi vizsgálat azonnali megejtése, megkönnyítették adatainak értékesítését, amennyiben ily módon kizárta a regressiv elváltozások és a különböző fokú degeneratiók által zavarható képet. Eredményei mutatják, hogy kezdetben az uralkodó sejtformát a polynuclearisalak képezi, de csakhamar a kivándorló sejtforma minden nemét feltalálta. A savus exsudatio tetőpontját a befecskendezés után 48 óra múltán éri el, amidőn már a fix kötőszöveti sejtekből kiinduló proliferates folyamat kezd előtérbe lépni, azt azonban nem említi, hogy az apró lymphocyták későbben szaporodnának s így csakis azon tanulságot vonhatjuk le fenti eredményekből, hogy mily gyors az exsudatio fellépése és hogy a kezdeti kivándorolt sejtformák helyét csakhamar regeneration mutató képletek foglalják el. Ennyiben tehát ezen utóbbi kísérleti sorozat a Vidal által felállított tétel helyességét nem dönti meg, azonban Coenen vizsgálatai semmikép sem mutatják az idült gyuladás lefolyását, ezek inkább a bejuttatott idegen testecskék ingerlése által előidézett reactiós gyuladás gyors lefolyását mutatják, mely tehát specifikus jellegűnek nem mondható. Fenti kísérleti sorozatok felsorolásánál láthattuk tehát a tuberculosis, valamint más baktérium, végül pedig a mechanikus behatás folytán létesített acut gyuladás képét morphológiai szempontból tekintve. Az így talált sejtképleteket azonban nézetünk szerint nem azonosíthatjuk az embernél lefolyó pleuritisnél, avagy más helyen levő fedőburkok lábjánál található sejtformákkal, a