Orvosi Hetilap, 1903. március (47. évfolyam, 9-13. szám)

1903-03-01 / 9. szám

136 ORVOSI HETILAP 1903. 9. sz. Idevágó észleletünk N. E. 21 éves haj. cselédre vonatkozik, ki első tisztulását 15 évvel kapta meg, ismétlődés 4 hetenként 1 heti tartammal, bő mennyiséggel, vérzés előtt és alatt alhasi fáj­dalmakkal. I. Gr. Utolsó vérzésének, valamint először érzett magzatmozgásnak idejét nem tudja. Méhfenék állása 38—40 hét­nek megfelelő. Élő magzat, I. köp. tart.-ban. Terhessége alatt eddig jól érezte magát, múlt év október 15-dikén nyaka bal felé­nek heves égetéséről, viszketéséről kezdett panaszkodni, a­mit semmi objectív elváltozással sem magyarázhattunk. 2 nappal később a nyak bal felének alsó részén több nagy mandulányi, ovális, élesen határolt piros folt jelentkezett. Másnapra ezek mellett, továbbá a bal kulcscsont feletti árokban is hasonló újabb foltok léptek fel, a régebbieken pedig apró kölesnyi borsónyi zavaros bennékkel telt hólyagcsák képződtek. 2 nap múlva a hólyagosak képződése befejeződött. A legkorábban keletkezettek pörkösödésbe mentek át.­ A leírt csoportok most a tarkón kezdődve, kizárólag a nyak bal felére szorítkozva húzódtak oldalt előre egészen a kulcscsont alatti árokig, tehát úgy megjelenési módjukban, mint elhelyező­­désü­kben megfeleltek egy herpes zoster cervico-subclavicularisnak. A szülés a bántalom kezdete után 6. napra következett be, rendes lefolyással. (Élő leány, hossza 48­5 cm., súlya 2980 gm, bőrén semmi eltérés.) A szülés és a gyermekágy a bántalom további menetét nem befolyásolta. A gyógyulás a szokásos módon haladt előre, a szülést követő 15. napon a pörkölt már mind le­váltak s helyüket csak a bőr elütő színeződése mutatta. A herpes zostert ma már általánosan a „trophoneurosisok“ közé sorolják, a talált vagy feltételezett idegelváltozások azonban csak a pathogenesist ismertetik, a tulajdonképeni kóroktan, vagyis ezen elváltozások előidézője, külön kutatandó. Messze terelne dolgozatomtól, ha erre a kérdésre részletesen akarnék kiterjesz­kedni, meg kell elégednem annak keresésével, hogy mennyiben hozható esetünkben az észlelt bőrelváltozás a terhességgel kap­csolatba. A herpes zoster okai gyanánt említett csigolya-bántalmakat, borda-, mellhártya-, tüdőbántalmakat, maláriát, szénéleg-, arsen­­mérgezést biztonsággal kizárhattuk. Neuralgás tünetek a h­erpest sem meg nem előzték, sem nem kisérték. A herpes zoster magya­rázatánál — azon csoporton kívül, melyben az okot egyáltalában nem lehet megtalálni — a felsoroltakon kívül csak a menstruatiót és terhességet szokás említeni. Ha nem akarjuk eleve azt állítani, hogy ezen utóbb emlí­tett csoportba tartozó herpes esettel állunk szemben, a­mely véletlenül egy terhes nőnél jelentkezett, nem zárkózhatunk el ama gondolat elől, hogy a szóbanforgó bántalom a terhességgel összefüggésben lépett fel. Azt, hogy csak a terhesség végén, mondhatni utolsó napjaiban mutatkozott, még nem lehet ellenbizonyítékul felhozni, más idegbántalmaknál is észlelhetjük azt, hogy állandó inger mellett is az ingerület csak mintegy a behatás cumulatio­­jával jut kifejeződésre, így pl. a trigeminus állandó nyomása esetén is csak rohamokban jelentkezik az összeszorított ideg zsábája, vagy hogy egy még közelebb fekvő példára hivatkozzam, csigolyacariesnél sem lép fel a zoster-kiütés mindig és rögtön, mihelyt a lobos folyamat az illető idegrészlethez elérkezett. Kétséget kizárólag bebizonyítva, hogy tényleg a terhesség okozta a leírt herpes zostert, természetesen csak akkor láthatnánk, ha a most először terhes nő esetleges újabb terhességei alkalmával a szóbanforgó bántalom is ismételten jelentkeznék. Közlemény a Szt. István-kórház VI orvosi osztályá­ról. (Főorvos: Korányi Sándor dr. egyetemi tanár.) A cytodiagnosis értéke mellűri izzadmányoknál. Irta: Elfer Aladár dr. (Vége.) Eredményeinket ha átvizsgáljuk és kapcsolatba hozzuk az ezen irányú vizsgálatokkal, melyeket állatokon végeztek, élénken áthatjuk a szembeötlő összefüggést. A cytodiagnosis sarkalatos ! Ezen stádiumban bemutatta szerző az ,,Erdélyi Museum-Egylet o­rvostermészettudományi szakosztályának 1901. október 19-dikén tartott­rvosi szűkülésén. tétele hogy a tuberculosus izzadmányok morphológiai képét a­ kis lymphocyták képezik. Vizsgálataink igazolják, hogy uralkodó kis lymphocytikus kép egyébfajta idült gyuladásnál is előjöhet. Hivat­kozhatunk a kísérleti ellenőrző vizsgálatok egész sorozatára, melyek közül külön említést érdemel Kölscher oly irányú kutatása, melyben a valódi tuberculosis és a különböző vele rokon egyéb saválló baktériumok között fennálló különbségeket igyekezett fel­deríteni azáltal, hogy tengerimalaczok hasürébe a különböző fenti baktérium emulsióit fecskendezte be. Az általuk előidézett gyula­­dás morphologiai képe kezdetben azonos volt, a­mennyiben az uralkodó kép mindig a polynuclearis sejtforma volt, de már 20 óra múltán a valódi tuberculosis-bakterium által előidézett gyula­­dás morphologiai képe megváltozott s a polynuclearis sejtcsopor­tot a leváló endothel sejtképletek foglalják el, a pseudotuber­­culosis-baktérium által előidézett exsudatiónál a polynuclearis sejtforma állandó maradt és az endothelsejtek tömegesebb fellépése csak rövid ideig tartott. Hogy egyéb toxikus avagy baktériumos hatás folytán létre­jött exsudatio képe, a gyuladás lefolyásának megfelelőleg, mennyi­ben változik meg, mutatják Almk­vistnek legújabban ismertetett vizsgálatai. Ő a valódi és áldiphtheriás baktérium culturáit fecs­kendezte be a kísérleti állatok (nyulak) bőre alá és ezen kétféle módon praeparált nyúl serumát külön-külön diphtheriás és pseudo­­diphtheriás baktérium culturáival keverten tengerimalaczok has­ürébe fecskendezte. Az injectio utáni 3 órai időtartam alatt 10—20 pereznyi időközökben vizsgálta a gyuladás termékeit. Az exsudatum nyerése czéljából óvatosan került minden oly erősebb beavatkozást, mely a hasürben vérzést eredményezhetett volna és így tisztán a hasürben talált savó morphologiai képét vizsgálta. Az első időközben sejt alakelemet nem kapott, de már a második, egy ízben pedig csak a harmadik vételnél mutatkoztak a sejt alakelemek. Későbben a sejtelemek mindinkább szaporodnak és a phago­cytosis is csakhamar kezdetét veszi. Négyféle sejtformát vesz fel, melyek időbeli megjelenésére vonatkozólag annyit jegyez meg: „Es scheint mir jedoch, als wären die Lymphocyten wenigstens manchmal verhältnissmässig zahlreicher in den früheren, als in den späteren Formen.“ A négyféle sejtforma között természetesen az uralkodó alak a több magvú leukocyta s e mellett előfordul a nagy egymagvú sejtalak, átmeneti sejt és végül a kis lymphocyta. A mechanikus úton előidézett savós mellhártyagyuladás morphologiai képét Goenen vizsgálatai mutatják. Coenen a nyulak mellürébe aleuronat emulsiót fecsken­dezett be és az így létrejött gyuladás morphologiai képét vizs­gálta oly módon, hogy az állatot 2—4­­8 stb. óra múltán ölte le. A gyors fellépése az exsudationak, azonkívül a górcsövi vizs­gálat azonnali megejtése, megkönnyítették adatainak értékesítését, a­mennyiben ily módon kizárta a regressiv elváltozások és a különböző fokú degeneratiók által zavarható képet. Eredményei mutatják, hogy kezdetben az uralkodó sejtformát a polynuclearis­­alak képezi, de csakhamar a kivándorló sejtforma minden nemét feltalálta. A savus exsudatio tetőpontját a befecskendezés után 48 óra múltán éri el, a­midőn már a fix kötőszöveti sejtekből kiinduló proliferates folyamat kezd előtérbe lépni, azt azonban nem említi, hogy az apró lymphocyták későbben szaporodnának s így csakis azon tanulságot vonhatjuk le fenti eredményekből, hogy mily gyors az exsudatio fellépése és hogy a kezdeti kiván­dorolt sejtformák helyét csakhamar regeneration mutató képletek foglalják el. Ennyiben tehát ezen utóbbi kísérleti sorozat a Vidal által fel­állított tétel helyességét nem dönti meg, azonban Coenen vizsgá­latai semmikép sem mutatják az idült gyuladás lefolyását, ezek inkább a bejuttatott idegen testecskék ingerlése által előidézett reactiós gyuladás gyors lefolyását mutatják, mely tehát specifikus jellegűnek nem mondható. Fenti kísérleti sorozatok felsorolásánál láthattuk tehát a tuberculosis, valamint más baktérium, végül pedig a mechanikus behatás folytán létesített acut gyuladás képét morphológiai szem­pontból tekintve. Az így talált sejtképleteket azonban nézetünk­­ szerint nem azonosíthatjuk az embernél lefolyó pleuritisnél, avagy­­ más helyen levő fedőburkok lábjánál található sejtformákkal, a

Next